Kosár: Megtiszteltetés, hogy Magyarországon dolgozhatok – Keramidasz

– Mennyi tudott korábban a magyar női kosárlabdáról?
– Tisztában voltam vele, hogy a magyar bajnokság nagyon erős, sok jó légiós és WNBA-játékosok szerepelnek a ligában – felelte Kosztasz Keramidasz, az 55 éves görög szakember, aki a következő idényben a női NB I-es VBW CEKK Cegléd vezetőedzője lesz. – A legjobb csapatok az Euroligában és az Európa-kupában is meghatározóak: megtiszteltetés, hogy Magyarországon dolgozhatok. Tudtam már néhány dolgot a Ceglédről, mert az előző idényben a nemzetközi porondon kétszer is játszott az Olympiakosszal, s ott voltam az athéni mérkőzésen. Az előző idényben a helyszínen is láttam magyar női bajnokit: akkor még egy görög férfiklubnál dolgoztam, de mindig is érdekelt a magyarországi munka a remek eredmények és körülmények miatt. Tavaly játszott itt Evanthia Malci, aki az egyik legjobb görög játékos, tehát ismerem a színvonalat.

– Hozzá hasonló példakép Katerina Szotiriu is, akit sikerült megtartania a Ceglédnek.
– Az előző idény végén meg is kérdeztem őt a csapatról, csupa pozitívumot mondott, úgy ítélte meg, sikeres lehet a klub, amely jól szervezett és ő nagyon meg volt elégedve azzal az egy-két hónappal, amit addig Cegléden töltött.

– Panosz Labropulosz segíti a munkáját a következő évadban, róla mit érdemes tudnunk?
– Fiatalabb edzőt kerestem magam mellé, aki elvégzi a videoelemzést. Panosz éveken keresztül segítette a munkámat a nemzeti együttesnél, összhangban vagyok vele és remekül teszi a dolgát. A másik fontos feladatom a felnőttcsapat gardírozása mellett az egyéni edzések megtartása, ezen a téren is a legjobbak közt van, ezért kértem meg, tartson velem.

– Mi a célja a CEKK-kel a bajnokságban és az Európa-kupában?
– Ha a klub előző két évét nézem, azt tűzhetem ki, hogy előkelőbb helyen zárjuk az élvonalbeli küzdelmeket. Szeretném, ha a lehető legjobb kosárlabdát mutatná be a csapatom és sokra vinnénk a rájátszásban. Az Európa-kupában a csoportból továbbjutás lehet a cél, aztán ha adódik rá esély, megyünk, ameddig tudunk. Javarészt otthoni kluboknál és a szövetség kötelékében edzősködtem, ez lesz a harmadik külföldi kalandom: hét éve a svéd Solna Vikings női csapatával hosszú idő után bejutottunk a végül elveszített bajnoki döntőbe, továbbá rövid ideig az Egyesült Államokban is dolgoztam egy egyetemi csapat mellett.

– Temérdek női és férficsapatot irányított már, melyiket tartja nehezebbnek?
– Huszonöt éve edzősködöm, a női és férfi kosárlabda minden szintjét megjártam, mindkét nem válogatottjánál dolgoztam, de őszintén szólva maga a kosárlabda ugyanaz. A nőknél pszichológiailag többféle megközelítést kell alkalmaznod, hogyan tanítsd őket és add át az ismereteket. A férfiaknál könnyebb ez a folyamat, viszont sokkal nehezebb a motiváció és hogy elnyerd a bizalmukat.

– 2017-ben az elődöntőig vezette a görög női válogatottat az Európa-bajnokságon. Hogyan emlékszik vissza erre?
– Nagyszerű volt, a válogatott történetének legsikeresebb világeseménye! Tartalékos csapattal utaztunk, két-három kulcsjátékost nélkülöztünk. Zoi Dimitraku befejezte a pályafutását, az első számú irányító, Olga Hacinikolau nem játszhatott, míg Mariella Faszula ekkor még nagyon fiatal volt, így nagyjából Artemisz Szpanu volt az egyetlen klasszikus magas emberem. Lefektettem a szabályokat és azt kértem, ezeket kérdés nélkül teljesítsék a keret tagjai, mindig szigorúan tartsák magukat a taktikához. Megkapták a kellő motivációt és kiválóan reagáltak minderre, mérkőzésről mérkőzésre fejlődtek. Egy évvel később, a világbajnokság és az Eb-selejtező után többen kiöregedtek, mindent újra kellett tervezni, csupán néhány ember maradt volna, ezért úgy döntöttem, felállok, és a szövetség fiatalabb edzőt nevezett ki a helyemre. Megtettem, ami tőlem telt, az Eb-elődöntőben sokáig tartottuk magunkat a franciák ellen, aztán a belgák nyerték a bronzmeccset is, de ezekben a csapatokban sokkal nagyobb volt a potenciál.

– A 2018-as vébén egy ponttal kaptak ki Nigériától a tizenhat között, így nem játszhattak negyeddöntőt az Egyesült Államokkal. Fájó pont ez?
– Igen, újabb szép siker kapujában álltunk, egy ponton múlt, hogy a világ legjobb nyolc nemzete közé kerüljünk... Néhány másodperc volt hátra mínusz egynél, időt kértem. A második félidőben remekeltünk, keményen védekeztünk, és tizenöt pontos hátrányt dolgoztunk le. Volt egy különleges figuránk, amely után Sztiliani Kalcidu négyszer egymás után faultot harcolt ki centerposzton, ám hiába rajzoltam fel, mit kellene tennünk, öt másodpercig nem tudtuk bedobni a labdát, így elvették tőlünk, és jöhetett az ellenfél. Utólag vicces, de akkor tragikusan éltem meg – így lettünk kilencedikek, ám nagyszerű meccseken szereztünk hasznos tapasztalatokat.

– Ha már nosztalgiázunk, azt se felejtsük el, hogy 2005-ben a férfiválogatott segédedzőjeként nyert Európa-bajnokságot.
– Akkor, Belgrádban szereztük hazánk második Európa-bajnoki aranyát. Panajotisz Jannakisz keze alatt tevékenykedtem, még fiatal voltam, én végeztem a riválisok teljes feltérképezését a felkészülés alatt. Gyatra kezdés után lendültünk játékba, és a végén a németek legyőzésével ünnepelhettünk – életem egyik legcsodásabb emléke a mai napig!