„A családdal, a szüleimmel többször leültünk, és megbeszéltük, hogyan tovább – mondta a kétéves megállapodást kötő Mócsán Bálint. – Amerikában elég nagy a kavalkád a koronavírus miatt, folyamatosan egyeztettem az ottani edzőkkel is. A nyár elején nem volt lehetőségem visszautazni, ami szerencsére már megoldódott, viszont a helyzet nem javult. A család a rizikó miatt nem támogatta, hogy visszamenjek. Négy évet töltöttem az Államokban, a fő célomat elértem, megszereztem a diplomámat pszichológiából. Miután a legutóbbi idényt »kiültem«, maradni akartam még egy évig a régi sulimban, az Idaho State Bengalsnál vagy eligazolni máshova, de túl nagy kockázatot jelentett volna – ezért inkább itthon kerestem csapatot. Az edzők sem tudják, mikor indul az egyetemi bajnokság, ha egyáltalán elkezdődik, lehet, csak január-februárban vágnak bele, vagy félbeszakítják. Szóval, teljes a bizonytalanság.”
A 2019-es magyar bajnoki döntős Körmend szép kihívás lesz. Ahogy Mócsán Bálint elmondta, szeretne minél többet fejlődni és visszarázódni az európai kosárlabdába, amelyet még a MAFC színeiben ismert meg. Reménykedik a minél több játéklehetőségben, és élni is szeretne vele; ráadásul ha minden jól megy, a tervek szerint október 3-án kezdődő hazai élvonal mellett a FIBA Európa-kupában is megmutathatja magát. De vajon a megfelelő helyre került az ifjú bedobó?
„Biztos vagyok benne, örülök a lehetőségnek – felelte Mócsán. – Miután érdeklődött irántam a Körmend, két napot töltöttem ott, négy edzésen vettem részt. Nagyon tetszettek a Ziga Mravljak vezette szakmai stáb edzései, már akkor sokat tanultam, és szimpatikus volt a légkör. Hasznosak voltak a beszélgetések, megerősítették, hogy a fiatal játékosok fejlesztésére, ahogy eddig, úgy a jövőben is, nagy hangsúlyt fektetnek.”
Mócsán úgy érzi, nem lesz nagy lemaradásban amiatt, hogy kihagyta az elmúlt egy évet vállműtétjét követően. A nyáron sok erőnléti edzést végzett, a kihagyás sem változtatta meg. Amíg az oldalvonalon kívülre rekedt, nézte társait a parketten, elemezte a hibákat és a jó megoldásokat is. Saját bevallása szerint semmiféle fájdalma nincs, több mint fél éve százszázalékos, akár vissza is térhetett volna az előző évad második felében, csak akkor még nem tudhatta, hogy nem lesz klasszikus végzős éve az Egyesült Államokban.
Az Idaho State-nél 2016-ban kezdett, négy jó esztendőt töltött el Pocatellóban, ráadásul Magyarországon ismert kiválóságokkal is összecsaphatott.
„Az NBA-ben játszók közül mérkőztem a japán Hacsimura Rui és Brandon Clarke ellen, valamint találkoztam a pályán Shannon Evansszel, aki két évet töltött az Atomerőmű SE-nél – mondta a bedobó. – Sokat léptem előre fizikailag. Kint másféle felfogást képviselnek az edzők és a játékosok, belekóstolhattam egy, az európaitól eltérő kosárlabda-kultúrába. A harmadik évemben sok meccsen irányítóként kaptam szerepet a kezdő ötösben, a labdás elzárásoknál és a leütéses játékokban is részt vettem, nemcsak a dobáskészségemet kamatoztathattam, ami továbbra is a legfőbb erősségem. Körmenden szeretném megmutatni, hogy védekezésben is hasznos vagyok.”
Mócsán Bálint nagy álma, hogy a válogatott mezt is felhúzhassa, és mert mostantól Magyarországon pattogtat, könnyebben felhívhatja magára a figyelmet.
Mócsán Bálint holtidőben elvégzett edzésmunkájából alaposan kivette a részét az egyéni tréningek specialistája, Bácsalmási Gábor és az édesapja, Mócsán András is, aki jelenleg a MAFC-nál dolgozik erőnléti trénerként. „Anno még az edzőm is volt édesapám – tette hozzá Mócsán Bálint. – Az Amerikában lejátszott hajnali találkozóimat is megnézték édesanyámmal, aztán mindig megbeszéltük a történteket. A mai napig téma, hogyan játszom, a kosárlabdáról sok szó esik családi körben.” |