– Aludt egyáltalán az éjszaka?
– Keveset. A legtöbbünk egyáltalán nem vagy maximum egy órát, ha aludt – válaszolta a Nemzeti Sportnak Djokics Zseljko, az Európa-kupában csütörtök este a török Elazig legyőzése után final fourba jutó Atomerőmű KSC Szekszárd vezetőedzője. – Kayseribe érkezésünk óta nem sokat pihentünk, most kiengedtük a gőzt, s duplán ünnepeltünk, mert csapatkapitányunk, Theodoreán Alexandra pénteken lett harmincéves. Én külön meg akartam lepni a csapatot. Hazafelé szülővárosomban, Újvidéken megálltunk egy hagyományos szerb ebédre, de olyan fáradt volt mindenki, hogy csendben és gyorsan zajlott az étkezés.
Már azt is tudni lehet, hogy olasz ellenfél vár a Szekszárdra az április 9-i elődöntőben, ez a Reyer Venezia, amely a várakozásnak megfelelően legyőzte a Sepsiszentgyörgyöt. A tavaly még az Euroligában szereplő együttes most is roppant erős, hat légióst foglalkoztat, és a végső sikerre is esélyes, vagyis nagy kihívás előtt állnak a tolnaiak. A másik ágon a Valencia – a spanyolok a pletykák szerint megrendeznék a final fourt – a francia Carolo ellen játszik az elődöntőbe kerülésért. |
– Mit jelent ez az eredmény? Hiszen mégiscsak az ön vezetésével érte el a klub a legnagyobb nemzetközi sikerét.
– Értelmet nyert ez az idény, amelyben sohasem tapasztalt bizonytalansággal szembesültünk, amit nagyon nem szeretek. A koronavírus miatt rengeteg a kiszámíthatatlan tényező, a kapaszkodót a győri és a mostani buborék jelentette. Ezekben az együtt töltött napokban igazolódott, hogy van értelme a sok munkának. Büszke vagyok a csapatra, de a klub valamennyi alkalmazottja magáénak érezheti ezt a sikert, nekik is jár az elismerés. A final four új, történelmi jelentőségű kihívás lesz a játékosoknak és a klubnak is. Amikor idekerültem, azt szerettem volna elérni, hogy a város ne csak a jó bora, hanem a jó kosárlabdája miatt is ismert legyen.
– Az előző két évadban megtört a lendületük, most viszont olyan eredményt értek el, mint előtte soha, megint szintet léptek.
– Öt éve dolgozom Szekszárdon, s minden évnek volt valami tanulsága. Valami újnak kellett ismét történnie, mint amikor 2017-ben először jutottunk a bajnoki döntőbe, vagy 2018-ban, amikor Magyar Kupát nyertünk Sopronban a későbbi Euroliga-ezüstérmes ellen. A csoda azért csoda, mert nem lehet állandóan megismételni, de most ismét csodát tettünk. Nekem azért különleges ez, mert a csapat betartotta a taktikai utasításokat, s az öt éve gyakorolt szisztéma megint eredményre vezetett. Valóban szintet léptünk, de nem elégszünk meg ennyivel, döntőbe szeretnénk jutni és tényleg élvezni a final fourt.
– Mit adott a csapatnak DeWanna Bonner, a kétszeres WNBA-győztes klasszis, akit februárban igazoltak, és mindössze néhány nap közös munka után kulcsember volt a nyolcaddöntőben és a negyeddöntőben is?
– Pillanatok alatt beépült a csapatba, amihez kellett az alázata és az akarata. Nem viselkedik primadonnaként, s jobbá tette a többieket is. Maja Skorics sérülése miatt vezért vesztettünk, ő pedig azonnal előlépett, és betöltötte ezt a szerepet. A törökök elleni mérkőzés utáni vacsorát befejezve felállt az asztaltól, megölelte Studer Ágnest, és azt mondta neki: ragyogóan játszottál. Ez is mutatja, hogy igazi sportember.