Férfi kosár: Kicsit megőrültem, de megmagyarázom – Gasper Okorn

–Mikor került ágyba?
–Reggel hat óra tájban... – válaszolta a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely férficsapatának szlovén edzője, Gasper Okorn, akinek együttese szerdán 74–53-ra legyőzte a Szolnoki Olajbányászt idegenben a bajnoki döntő ötödik mérkőzésén, így 3–2-re megnyerte a párharcot. – Tettünk egy kis kitérőt hazafelé, megálltunk a Hősök terén örömködni, így reggel ötkor értünk Szombathelyre, ahol a szurkolók vártak minket. Ezzel még nincs vége, csütörtök este a csarnokunkban is megünnepeljük a bajnoki címet.

–Voltak kétségei afelől, hogy csapata lesz a bajnok?
–Ha őszinte akarok lenni, mi ezt vártuk. Talán sokan azt gondolták, a végén a Szolnok nyer, mert saját csarnokában játssza az utolsó meccset. Én szoros párharcra számítottam, tudván, hogy egyszer győzni kell Szolnokon.

–Ami az idény során egyszer sem sikerült – szerdáig...
–Igen, ezért is nagy tett! Az alapszakaszban kikaptunk ott, igaz, csak egy utolsó pillanatban kapott kosárral.

–Hétfőn a negyedik találkozón, 2-1-es összesített szolnoki előnynél az utolsó negyedet tíz pont hátrányból kezdték. Akkor mit gondolt az esélyekről?
–Közel jártunk ahhoz, hogy elveszítsük az aranycsatát... Nem tudom, mi történt a szolnokiakkal, talán azt gondolták, már övék a győzelem, vagy egyszerűen megijedtek az esélytől. Mi az életünkért harcoltunk, de nagyon mélyen voltunk, el kell ismernem.

–Mi volt a kulcsa a szolnoki sikerüknek?
–Szerdán mindenki ideges volt, rengeteg hiba jellemezte a játékot az első félidőben, ám ez már csak ilyen, egy párharcot lezáró meccsen bármi megtörténhet. Mindkét együttes a védekezésre össz­pontosított, a támadásra nem maradt erő, így ment el a félidő. Ez nem jelentett hátrányt nekünk, mert a terv szerint az utolsó negyedben akartunk meglépni. Aztán a harmadikban kicsit megnyugodtunk, támadásban feljavultunk, s a hazaiaknak nem volt válaszuk erre. Megéreztük a lehetőséget, hogy gödörbe kerültek.

–Miközben már ünnepeltek és néhány műanyag söröspohár is berepült a játékosok felé, ön odaszaladt a hazai B-közép elé és bemutatott a szurkolóknak,  majd visszarohant a csapatához. Mit érzett ekkor?
–Kicsit megőrültem, de megmagyarázom. Az egész sorozatban nem mondtam semmit a bírókról és a szurkolásról, viszont a győzelem után már annyira dühös voltam és csalódott a közönség miatt, hogy elragadtattam magam. Vannak határok, amin túlmentek a szolnokiak, sokat szapulták a játékosaimat, főleg Váradi Benedeket és Benke Szilárdot, a válogatott két erősségét. Ezt én nem értem és nem tartom sportszerűnek sem. Korábban még sohasem vágtam le a hálót edzőként, most ezzel is jelezni akartam, hogy nem értek egyet ezzel a szurkolással. Tudtam, hogy olajat öntök a tűzre...

–Mit tud mondani a jövőjével kapcsolatban?
–A megbeszélések közepén tartunk, mert kaptam ajánlatot a Falcótól. A klub vezetőivel már a rájátszás előtt elkezdődött a tárgyalás, s nagy vonalakban közel a megegyezés. Elmondták, nem múlik azon a szerződésem, hogy bajnokok leszünk-e vagy sem. Jól érzem magam, a Falco történetében először nyerte meg a csapat egy idényben a bajnokságot és a Magyar Kupát, erre mindannyian büszkék vagyunk. Tulajdonképpen három éve a csúcson vagyunk, sorozatban harmadik évben indulhatunk a Bajnokok Ligájában, ez nagy eredmény.

–Sok pletykát hallani a szerdai szolnoki meccs két hőséről, vagyis a távozásukról...
–Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Váradinak nincs szerződése, ám a klub marasztalja, ugyanakkor normális és természetes, ha ki akarja próbálni magát külföldön. Benkére ugyanez vonatkozik, opciója van egy bizonyos időpontig, hogy külföldre szerződjön. Az nem kérdés, hogy ha én leszek az edző, mindkettőt marasztalom.