Kosárlabda: Az Obradoiróé mindegyiknél komolyabb ajánlat volt – Filipovity

– Hamar eldőlt a jövője…
– Igaz, de nem akartam várni, mert megfelelőnek tartottam az ajánlatot – felelte a Nemzeti Sportnak a 24 éves Filipovity Márkó, aki az előző idényben az olasz Pesaróban kezdte meg a légióséletet, csütörtökön pedig egy plusz egy évre aláírt a spanyol Monbus Obradoiróhoz.

– A zuhanyhíradó szerint a Fortitudo Bologna nagyon közel állt a szerződtetéséhez. Igaz ez?
– A pletykák igazak voltak, de én eldöntöttem, hogy vagy maradok Olaszországban és egy nemzetközi kupában is érdekelt együtteshez igazolok, vagy egy erősebb bajnokságban folytatom. Több olasz gárda megkeresett, de az Obradoiróé mindegyiknél komolyabb ajánlat volt. Úgy éreztem, nem érdemes tovább várni, hiszen Európa legnívósabb bajnokságában szereplő csapat hív.

– Mesélne erről kicsit részletesebben?
– A terveim között szerepelt, hogy egyszer Spanyolországban is kipróbáljam magam, úgy is mondhatnám, már szemeztem egy ideje az ACB-ligával, meccseket is néztem, ha volt rá időm. Miután jött a megkeresés, az edzővel is beszéltem, s amit felvázolt, tetszett. Noha nem indulnak nemzetközi kupában, hétről hétre nívós meccseket játszanak a ligában, ez nagy kihívás. No és persze az sem mellékes, hogy a csapat megcélozza az első nyolc helyet, azaz a rájátszásba kerülést, ez is vonzó. Amikor az ügynökeimmel először beszéltünk az ajánlatról, akkor éreztem, ez számomra kedvező folytatás lehet, s úgy döntöttem, elfogadom az ajánlatot.

– Első külföldi évadja remekül sikerült, mondhatni, jobban, mint azt sokan várták. Hogyan emlékszik a pesarói szezonra?
– Az első naptól kezdve minden a helyére került: a közeg is jó volt, s miután lenyomtuk a háromhetes edzőtábort, amely során összezárva éltünk és szépen kialakult a hierarchia, összeálltunk és az egységesség kitartott az egész szezonra. Megkedveltem a várost, az olaszokat, örökre szép emlék lesz az előző év, sosem felejtem, s mindig jó érzéssel gondolok majd vissza pályafutásom első külföldi idényére.

– Az Olasz Kupa után mégis megroppantak. Miért?
– Az évad elején ráéreztünk, mik az erősségeink, hogyan kell játszani ahhoz, hogy nyerjünk, így jutottunk el a kupadöntőig, ahol kikaptunk a bivalyerős és később az Euroligában final four-ba jutó Armani Milanótól. Utána jött a kéthetes pihenő a válogatottak programja miatt, mi pedig rosszul jöttünk vissza. Az edzőnk koronavírusos lett, három hétig nélküle dolgoztunk, ritmust vesztettünk, lejtmenetbe kerültünk és nem jutottunk be a playoffba. Ám összességében így is várakozáson felül szerepeltünk.

– Triviális a kérdés, mégis fel kell tennünk: miben más az olasz mint a magyar bajnokság?
– Leegyszerűsítem a választ: gyorsabb, fizikálisabb. Hamarabb kell reagálni a játékhelyzetekre, s már a felkészülési folyamat is komolyabb, szervezettebb, összetettebb, mint idehaza.

– Tavaly szintet lépett és megfelelt, most ismét eggyel magasabb nívójú sorozatban kell helytállnia.
– Tisztességesen felkészülök a nyáron, de nem szeretnék nyomást helyezni magamra. A nyaralás már megvolt, pihentem is, most már itthon, Kaposváron készülök a szezonra.