Női kosár: Sabína Oroszovának fontos találkozón jött ki a jó formája

– Mivel sikerült meglepniük a Sopron Basketet?
– Szerintem azzal, hogy az egész csapat elhitte, jó meccset játszhatunk, majd azt is, hogy tudunk nyerni – felelte Sabína Oroszová, a veretlen címvédőt 76–73-ra felülmúló Uni Győr Mély-Út szlovák válogatott erőcsatára. – Kis lépésekkel haladtunk, aztán amikor észrevettük, hogy valóban egál mérkőzés alakult ki, felfogtuk, hogy meg lehet verni a Sopront, nem is olyan nehéz, az nagyon fontos volt.

– A védekezéssel is elégedett volt?
– Persze, mindenki beszélt, csinálta a dolgát, működött, amit elterveztünk. Hogy az első félidőben rossz százalékkal dobott a Sopron, az a mi védekezésünk érdeme is.

– Ez volt a legjobb mérkőzése győri színekben?
– Igen, ráadásul kifejezetten fontos találkozón tudtam ilyen sokat hozzátenni a csapat játékához. Nagyon örülök, hogy éppen erre a napra jött ki ez a jó forma.

– A szokottnál többször tüzelt távolról, mi volt ennek az oka? Üresen hagyták, és ha már így volt, négyszer is bedobta?
– Ha a pályán van Beatrice Mompremier és Albina Razseva, nekem már nem nagyon van helyem a palánk alatt. Ez az erős oldalam, szeretek kintről próbálkozni. Szombaton úgy alakult, ha magam voltam, rádobtam, és be is ment. Ettől függetlenül a teljes csapat érdeme a győzelem, mindenki hozzáadott valamit a sikerhez, aki pályára került.

– Mik az első benyomásai a két új érkezőről, Jordin Canadáról és Albina Razseváról?
– Jordin Canadával három-négy évvel ezelőtt egy csapatban játszottam fél idényt Lengyelországban, tudtam, hogy hasznos kosaras. Ő volt a hiányzó láncszem a keretünkben, jól szervezi a játékot egyes poszton, erőssége az osztogatás. Razseva is kitűnő játékos, centerben tudja mentesíteni Mompremiert, akire általában a leginkább fókuszálnak az ellenfeleink.

– Milyen célokat érhetnek el a bajnokságban?
– Attól függ, hogyan tudunk teljesíteni. Ha minden mérkőzésen igazi csapatként játszunk, nyugodtan bejuthatunk akár a fináléba is. A második vagy a harmadik helyet szeretnénk elérni, azt tudjuk, hogy a Sopron nagyon domináns, még jobban is tud játszani, mint eddig, de a dobogó kifejezetten reálisnak tűnik nekünk.

– Élvezi a közös munkát Iványi Dalmával, aki játékosként Európa-klasszisnak számított?
– Természetesen, még sokat tanul ő is, de nagy mértékben tud minket segíteni, a játékosok szempontjából fontos, hogy jól ismeri a kosárlabdát. Egyelőre minden nagyon tetszik Győrben!

– Gyanítom, nagy előny, hogy Szlovákia egy karnyújtásnyira található onnan...
– Valóban nagyon közel van az otthonom, de megszerettem Győrt, edzések között is igyekszem programokat csinálni. Ha látni akar a családom, el kell jönnie ide, aztán általában elmegyünk ebédelni vagy egy kávézóba. Pozsonyban születtem, de somorjai vagyok, ami félúton van a főváros és Dunaszerdahely között.

– Nagyon szépen beszél magyarul, ennek családi kötődés az oka?
– Főként szlovákul beszélek odahaza, de apukámtól kiskorunk óta tanultuk a magyar nyelvet a nővéremmel. Somorja környékén a lakosság fele magyar, a másik fele szlovák, ez a családunkon belül is igaz, anyukám Pozsonyban született, és nem is ért magyarul.

– A szlovák válogatottal éppen a miénket megelőzve jutott ki a tavalyi Európa-bajnokságra. Hasonló erősségűnek érzi a két csapatot?
– Be kell vallanunk, nagy szerencsénk volt, hogy mi jutottunk ki az Európa-bajnokságra, és nem a magyar csapat. Mindkettő nagyon jó együttes, megfelelő az átlagéletkora, sok remek fiatal játékosa van mindkét gárdának. Kicsit sajnálom, hogy nem egy csapatban szerepelünk, mint például itt Győrben, de az pozitív, hogy most nem kerültünk össze a selejtezőben.

– Hogyan látja az esélyeiket a 2023-as kontinensviadallal kapcsolatban?
– Eddig egy meccset nyertünk, egyet veszítettünk. Most az olaszok a legnagyobb riválisaink, de van esélyünk, hogy megverjük őket idegenben. Novemberig még nagyon sok idő van, meglátjuk, melyik válogatottból ki lesz ott a mérkőzésen, addig akármi történhet, de igyekszem pozitív lenni.