Női kosár Euroliga: összeszedett, elszánt játék kell a Soprontól

KÁROLYI Andrea
korábbi Európa-bajnoki 4. helyezett játékos: – A meccs előtt is elmondtam, a Sopron kiemelkedő csapatjátékkal tud szép eredményt elérni a final fourban. Jelena Brooks persze kiugró teljesítményt nyújtott az elődöntőben, de nem egyedül vitte a hátán az együttest, mindenki hozzátette a magáét, aki pályára került. A jó kezdés döntötte el a mérkőzést, az utolsó percekig kitartott az akkor kialakított különbség. Amíg a Salamanca a második félidő elejétől, a Sopron már az első másodperctől kezdve kitűnően koncentrált, szép támadásokat vezetett, és stabilan védekezett, ami nem ment a spanyoloknak az első két negyedben. A Fener közben abszolút esélyesként lépett pályára az USK Praha ellen, ám volt olyan pillanat, amikor a csehek tizenkettővel is vezettek – más kérdés, hogy a törökök olyan bombaerősek, hogy simán ledolgozták a hátrányt, majd kilenccel megnyerték a találkozót, vagyis huszonegy pontot vertek riválisukra egy félidő alatt, ami beszédes. Lényegében ugyanaz történt, mint az elődöntő első párharcában, csak a magyar bajnok nem adta le az előnyét, míg a Fenerbahce fordított. Nagyon küzdelmes meccsre számítok vasárnap, a hazai pálya miatt kicsivel több esélye van a Fenernek, de nyomasztani fogja a teher. A Sopronnak már a kezében van az ezüst­érem, ami eleve óriási eredmény, így nyomás nélkül játszhat.

Victor LAPENA, a Fenerbahce edzője: – A szurkolók kihúztak minket a csávából, amikor tizenkét pontos hátrányban voltunk. Mondtam is a játékosaimnak az időkérésnél, hogy szuper képességeik vannak, és ha olyan egységesen kosárlabdáznak, ahogyan az idény korábbi szakaszában, megfordítható a mérkőzés. Boldog vagyok, hogy sikerült! A döntőben a Sopron lesz az ellenfelünk, amely ragyogó játékoskerettel érkezett, csodálatos pillanatai voltak a Salamanca ellen. Ugyanakkor mi is nagyon megérdemeltük, hogy bejussunk a fináléba, főként azért, amit november óta mutatunk. A világ legjobbjai szerepelnek a csapatunkban, a pénteki mérkőzés második feléből önbizalmat is meríthettek a lányok, ráadásul ismét mögöttünk lesz fantasztikus közösségünk.

Kayla MCBRIDE, a Fenerbahce hátvédje: – Nagyon büszke vagyok arra, ahogyan küzdöttünk. Hullámzó volt a mérkőzés, gyengén kezdtünk, de igazi csapatként talpra tudtunk állni, miután elkezdtünk úgy védekezni, ahogyan korábban szoktunk. Hihetetlen mérkőzés volt, elképesztő hangulat uralkodott az arénában, ez jellemző erre a klubra. Az eredmény az edzőnket is dicséri, ő épített fel minket erre a szintre. Egyre jobban megismertük a másikat, közelebb kerültünk egymáshoz. Csak így lehet trófeá­kat nyerni, és vasárnap is ebben a szellemben kell pályára lépnünk. Negyven percre vagyunk attól, hogy történelmet írjunk.

HATÁR Bernadett, a Sopron centere: – Nem mindennapi bravúr tizenhatos pontos előnnyel zárni az első félidőt az Euroliga elődöntőjében. Miről beszéltek az öltözőben a nagyszünetben?
– Ismerjük a Salamancát edző Roberto Íniguezt, tudtuk, hogy még nagyobb energiával jön ki csapata a második félidőre. Tisztában voltunk vele, hogy nem eshetünk össze, azt beszéltük, hogy próbálunk kitartani, ameddig csak lehet, és ugyanazt a játékot játszani, amit az első két negyedben.
– Amikor négy pontra feljöttek a spanyolok, akkor is azt érezte, hogy kézben van a mérkőzés?
– Természetesen izgultunk, de számítottunk rá, hogy előállhat ilyen helyzet. Az elveszített Magyar Kupa-döntő miatt egyértelmű volt, hogy nem eshetünk szét a hajrában. Végig küzdöttünk, ennek köszönhetjük, hogy ellenfelünk öt perc alatt nem volt képes bejönni négy pont alá.
– Jobban örült volna, ha az USK Prahával találkoznak a fináléban?
– Mondhatnám, hogy jobb lett volna, ha a csehekkel kell összecsapnunk a döntőben, ám ennek nincs jelentősége, a Fenerrel játszunk, s felkészülünk belőle. Nehéz meccs vár ránk, tele lesz a csarnok, ami nagy motivációt ad nekik, de ki kell zárnunk ezt a tényezőt, és csak magunkra koncentrálunk.
– Ki lehet jelenteni, hogy csapatként egységesebb a Sopron Basket a hazai klubnál?
– Nem mondanám, szerintem ők is elég jók ebben, tudnak egységesen játszani, nem véletlenül vannak ott, ahol... Annyiban mégis lehet előnyünk, hogy mi talán jobban szeretjük egymást a pályán kívül is.