Kosár Eb: A szolnoki volt az eddigi legemlékezetesebb idényem – Kendrick Perry

– Hogyan lett montenegrói válogatott, hiszen csupán fél idényt játszott az országban?
– Jókor voltam jó helyen. Az ügynököm mondta, hogy a szövetség érdeklődik irántam, mert hátvédet szeretnének honosítani. Ekkor januárt írtunk, már nem a Panathinaikoszban, hanem a Buducsnosztban játszottam – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 29 éves Kendrick Perry, a monte­negrói válogatott honosított amerikai hátvédje, akit Tbilisziben értünk utol telefonon.

– Milyen volt a fogadtatása?
– Szenzációs! A podgoricai játékosokkal, illetve a keretben lévők ellen is többször játszottam már, azaz nem volt ismeretlen a terep. Hamar befogadtak, jó a légkör a válogatott körül.

– Mennyire érzi magát montenegróinak? Nem nehéz úgy egy országot képviselni, hogy nem az a szülőhazája?
– Egyelőre ismerkedem, alkalmazkodom, mert nem lehet néhány hét alatt megtanulni az ország történelmét, tradícióit. A feleségemmel, akivel júliusban házasodtunk össze, felfedeztünk már sok szép helyet, ismerkedünk a hagyományokkal, lépésről lépésre haladunk.

– Megbeszélte a szövetségi kapitánnyal, Bosko Radoviccsal a szerepét, mielőtt igent mondott?
– Igen, hosszabban beszéltünk, hogy milyen tervei vannak, és én hogyan segíthetek. Szimpatikus volt a felvázolt elképzelés, gyorsan megegyeztünk mindenben.

– Amerikaiként hová rangsorolná az Eb-t a karrierjében?
– Egyelőre próbálom megérteni, felfogni, mit jelent ez. Ám abban nem kételkedem, hogy az olimpia és a világbajnokság mellett ez a legnagyobb eseménye a sportágnak.

– Eddig nagyszerűen játszik, tizenhárom pontot és hat gólpasszt átlagolt, ezzel az Eb-n a legjobb tízben található.
– Nem mindig követem a mutatóim alakulását, a legfontosabb, hogy minél jobban beilleszkedjek a csapatba. Eddig jól játszunk, az egyéni statisztika nem érdekes, az egyébként is önmagáért beszél.

– Furcsa hírek érkeznek Tbilisziből a rendezés kapcsán, a török–grúz meccs utáni balhé negatív hírét viszi a tornának.
– Az én első benyomásaim nem relevánsak, hiszen nekem új minden, először járok Európa-bajnokságon. Mi nyugodtan kimehettünk sétálni a városba, nem zaklatott minket senki. Mivel a balhé idején már a szállodában voltunk, nem sokat tudunk róla. Kényes a téma, elég szerencsétlen a történet, de mi nem foglalkozunk vele. Profik vagyunk, a munkánkra kell koncentrálnunk.

– Kétezertizenötben fél évet Körmenden játszott. Mire emlékszik vissza?
– Az első profi és európai idényem volt, egyfajta kultúrsokk, de jó értelemben. Körmend kis város, ahol imádják a kosárlabdát. Sajnos megsérültem, és decemberben haza kellett utaznom az Egyesült Államokba, ahol megoperálták a térdem, abban az évadban már nem léptem pályára.

– Kétezertizenhétben újra az NB I-ben tűnt fel, s a Szolnokkal mindent megnyert.
– Az volt pályafutásom legemlékezetesebb idénye, a Magyar Kupa után a bajnoki cím is a miénk lett, ráadásul az én triplámmal lettünk bajnokok Szombathelyen. Felejthetetlen emlékek ezek!

– Ezután játszott Oroszországban, Görögországban, pályára léphetett az Euroligában, s nemrég a spanyol Málagához szerződött. Tartja valakivel a kapcsolatot Magyarországon?
– Az egyik legjobb barátom Quincy Ford, akivel az Olajban is együtt játszottunk, a soproni idénye után most az Albához írt alá. Tőle sokat tudok az NB I-ről, amit a körmendi érkezésem óta figyelemmel kísérek. A magyar válogatott eredményeit is nézem, sajnálom, hogy nem sikerült továbbjutnia, nem volt szerencséje, hiszen az Eb legerősebb csoportjába került.

– Mit várhatunk Montenegrótól a folytatásban, és ön szerint ki nyeri meg az Eb-t?
– Még nyernünk kell egy meccset, és akkor bejutunk a nyolcaddöntőbe. Jó helyzetben vagyunk, ugyanakkor szerénynek és fegyelmezettnek kell lennünk – azt már mindenki láthatta, nem félünk senkitől. Nálam Szlovénia, Görögország és Szerbia a favorit, de Montenegrót sem szabad leírni!