Női kosárlabda: Az Euroliga kihívás, lehetőség és kaland – Völgyi Péter

– Klubtörténelmet írtak – mit érez most?
– Aki látta a meccseket és azt, hogy a szurkolóknak mit jelent ez a siker, az tudja, milyen büszkék vagyunk arra, hogy elsőként a klub történetében át tudtuk lépni az Euroligába vezető ajtó küszöbét – válaszolta a Nemzeti Sportnak Völgyi Péter, a DVTK-Hun-Therm együttesének vezetőedzője egy nappal azt követően, hogy csapata mindkét selejtező mérkőzését magabiztosan nyerte meg a miskolci rendezésű minitornán az izraeli Elicur Ramla és a török Botas ellen, és ezzel fennállása során először került be a női elitsorozat csoportkörébe. – A neheze csak most jön, kihívásnak, lehetőségnek és kalandnak fogjuk fel, hiszen újoncok vagyunk. Elsősorban a tapasztalatszerzésen van a hangsúly, de szeretnénk meccseket nyerni, erre reálisan hazai pályán, saját szurkolóink segítségével lesz nagyobb esélyünk.

– Mit mondott csapatának a második győzelem után?
– Azon túl, hogy gratuláltam nekik, arról beszéltem, milyen sokat kamatoztathatunk csapatként és egyénileg is abból, hogy eljutottunk idáig. Minden játékosom a pályafutása más-más szakaszában jár, de ez a sorozat minden eddiginél összetettebb, még inkább embert próbáló feladat lesz, nekünk, a szakmai stábnak is. Olyan edzésrendszert dolgoztunk ki, amellyel a regeneráció és a munka között megtaláljuk az ideális egyensúlyt.

– A játékosoknak – kivéve a montenegrói Milica Jovanovicsot, aki egy idényt már játszott az Euroligában – önnel ellentétben nincs rutinjuk ebben a sorozatban…
– Ez tény, de van még a csapatban bőven fejlődési potenciál, okosan kell beosztani az erőnket, el kell találni a meccsek és az edzések közti arányokat. Nagyon várjuk már a rajtot, és persze szeretnénk tisztességgel helytállni. A Botas ellen már csaknem kétezren voltak az arénában, ezek a drukkerek remélhetőleg eljönnek az Euroliga-meccsekre is. A nehéz tél előtt álló országban a miskolci szurkolóknak szeretnénk minél több örömet szerezni a játékunkkal.

– Mennyire hegyezték ki a formájukat erre a tornára?
– Másképp terveztük a felkészülést, először úgy volt, hogy a Puerto Ricó-i Arella Guirantes és az ausztrál Darcee Garbin a kezdetektől itt lesz velünk, de aztán az ausztráliai világbajnokságon szerepeltek, így kevesebbet tudtunk csapatszinten előrelépni. Nem tartunk még ott, ahol szeretnénk. A védekezésünk az idény kezdete óta kemény és agresszív, erre lehet építeni, de támadásban pontosabbnak és fegyelmezettebbnek is kell lennünk.

– Személy szerint önnek mit jelent, hogy az irányításával jutott be a csapat az elitsorozatba?
– Ötödik éve vagyok Miskolcon, ez a siker egy hosszú folyamat eredménye, sokan sokat dolgoztak érte az elmúlt években, minden tapasztalatra szükség volt. Ez idő alatt kétszer jutottunk az Euroliga kapujáig, de csak harmadszorra tudtunk belépni, ami csodás érzés.

– Ön már korábban a Győrrel szerepelt a sorozatban…
– Az az idény nem sikerült jól, sérülések miatt elfogytunk a bajnokság végére. De amikor ilyen támogatást kapunk a lelátóról, akkor úgy érezzük, hazai pályán képesek leszünk nyerni az Euroligában is.

– Éreztek-e nyomást, győzelmi kényszert, főleg azután, hogy megkapták a rendezést?
– Nem éreztem a nyomást, de ha volt, próbáltuk levenni a játékosok válláról, és ez az eredmények fényében jól is sikerült. A csapat, a stáb, a klub minden tagja ezt akarta, a lányok is így fogták fel, június óta ez volt a fő beszédtéma. Időnként okos és agresszív játékkal aztán a vártnál talán simábban hoztuk a két meccset.

– Mit tapasztalt a városban, várták ezt az eredményt a helyiek?
– Egyértelműen, a szurkolóink régóta dédelgetett nagy álma vált valóra, külön koreográfiával készültek a selejtezőre. Talán a februári, Sopron elleni Magyar Kupa döntőjén voltak többen a csarnokban, mint a mostani két meccsen. Ez jó visszajelzés, annak a hozadéka, hogy rajtunk is látják a vágyat az előrelépésre. Az a csapat, amelyik hozza az eredményeket, összetartást sugároz, az támogatókra lel. Remélem, csak az út közepén járunk, s a végén még nagyobb sikerek várnak ránk, most vagy a következő idények valamelyikében.

– Nem ijesztő a saját példája a Győrrel, amikor a 2016–2017-es idényben egy győzelem mellett tizenhárom vereség állt a tabellán, vagy a Szekszárd előző, euroligás újoncévada, amelyben nem tudott egy meccset sem megnyerni?
– Mindenből lehet és kell is tanulni, a győzelmekhez itt a szinte hibátlan teljesítmény mellett szerencse is kell. A rotációs lehetőségeink nem bőségesek, jól kell beosztani az erőnket. Nincs világsztárunk, sem Európa-klasszisunk, abszolút újoncok vagyunk, de… Hiszünk magunkban, éhesek vagyunk a sikerre és nagyon szeretnénk bizonyítani!