Kosárlabda: Djordje Drenovac trófeát nyerne a DEAC-cal

– Hogy telt a nyara?
– Nagyon mozgalmasan és jól, elmentünk egy kis vakációra a két gyerekkel, akikkel gyakorlatilag 24 órás buli az élet minden nap. Aztán dolgoztam, készültem a következő idényre – válaszolta Djordje Drenovac, a DEAC szerb erőcsatára, aki három és fél idény után újabb egy plusz egyéves szerződést írt alá a debreceni klubbal.

– Örül, hogy marad a DEAC kötelékében?
– Igen, nagyon könnyen megállapodtunk. Boldog vagyok, a családomnak és nekem is jó sorom van, nem volt nehéz döntés, hogy maradok. Nagyon várom, milyen csapat épül, kíváncsi vagyok, milyen úton indulunk el az előszezonban. Augusztus hetedikén munkához láttunk, az aktív kerettagok közül már majdnem mindenki a fedélzeten van. Az első néhány napban igyekeztünk jobban megismerni egymást és felmérésekkel vágtunk bele a munkába.

– Összességében elégedett azzal a három és fél idénnyel, amit eddig Magyarországon töltött?
– Sok jó történt velem. Mielőtt idekerültem, beszélgettem itt szereplő játékosokkal, és a tapasztalataim még annál is jobbak, mint amit ők mondtak akkor. A DEAC különlegesen jól szervezett klub, és a bajnokság is magas szintű, ezt mutatja, hogy több magyar játékos is el tudott igazolni remek külföldi csapatokhoz. Sok jó kosárlabdázó pattogtat az NB I-ben, a Falco Bajnokok Ligája-szereplése is mutatja, érdemes itt maradniuk a légiósoknak. Azt hiszem, még magasabbra törhet a liga, szép jövő előtt áll! Összességében tehát nagyszerűen érzem magam, személyes hiányérzetem amiatt van, hogy bár voltak jó eredményeink a DEAC-cal, az áttörés elmaradt, többet érdemel a klub, a nagy célok pedig erősítik a motivációmat.

– Csalódott volt a legutóbbi évad hatodik helye miatt?
– A bajnokság végső szakaszában már jó minőséget képviseltünk, főként ha azt nézzük, hogy a kezdéshez viszonyítva nem változtattunk sokat a keretünkön. Eleinte valami hiányzott, nem tudom megmondani, micsoda, de aztán Andjelko Mandics kitalálta, mire van szükségünk, az utolsó három hónapban magasabb szinten játszottunk. A negyeddöntőben sajnos az alapszakaszgyőztessel, a későbbi bajnok Falcóval kerültünk össze, amely túl nagy falat volt számunkra. Ahogy kinéztünk tavaly novemberben-decemberben, ahhoz képest összességében nem panaszkodhatunk.

– Előnynek tartja, hogy három olyan külföldi játékost is szerződtettek, akinek van magyarországi tapasztalata?
– Nagyon fontosnak tartom, hiszen minden bajnokságnak megvan a maga specialitása. A légiósaink ismerik a ligát, ez nagy előny, mert tudjuk, mit várhatunk és merre tartunk. Nem kell sokat magyarázni, vesztegetni az időt azzal, hogy megismertetjük az új játékosokkal az NB I-et. Nem vagyok híve a statisztikáknak, de az érkező irányítónk, Deon Edwin kimagasló számokat produkált legutóbb, a szolnoki magasember, Andre Williamson is kiváló erősítés, míg Lovro Buljevic nagy centerígéret volt Horvátországban, sokkal többet várok tőle, mint amennyit Pakson mutatott, még mindig fiatal, szüksége van némi tapasztalatra.

– Két fontos láncszem elbúcsúzott a csapattól. Hiányolja Tóth Ádámot és Polyák Lászlót?
– Ők nemcsak csapattársak voltak, hanem a barátaim is. Nem tagadom, nagyon nehéz feldolgoznom a távozásukat, a pályán és a pályán kívül is együtt töltöttük majdnem minden napunkat. Biztos vagyok benne, hogy a saját szempontjukból a legjobb megoldást választották a folytatásról, akárhol is játszanak majd, a barátság örök marad.

– Szeret Andjelko Mandiccsal dolgozni?
– Hogyne, nyitott személyiség, jó ember, nagyon fontos, hogy nem beszél a másikról a háta mögött, az őszintesége nagy szerepet játszott abban, hogy sikeresek voltunk vele. Mindig azt teszi, ami megfelelő a csapatnak és a játékosoknak. Mi régebbről ismerjük egymást, csapattársak voltunk, amikor még fiatal voltam, ahhoz képest semmit sem változott, legfeljebb tapasztaltabb lett edzőként, ismeri a DEAC működését. Egyértelmű, megérdemelten kapta meg a lehetőséget a következő idényre, remélhetőleg jó eredményekkel nyitjuk majd a bajnokságot.

– Mi a célja?
– Ahogy említettem, egy kiugró siker, nyerjünk valamilyen trófeát, ha lehetséges. Én hiszek benne, ezért küzdünk majd, de amiről már beszéltünk érintőlegesen, a legjobb négy közé jutás a bajnokságban. Az álmaink eléréséhez kemény munkára lesz szükségünk.