Nem lesz ott a párizsi olimpián a magyar női kosárlabda-válogatott. Egy „nem” szóval több van a mondatban a vágyainknál…
A soproni selejtező utolsó játéknapján – négy hárompontos csapat várta a folytatást – legjobbjaink győzelmi kényszerben léptek pályára a spanyolok ellen. A csoport másik mérkőzésén Japán 86–82-es sikere Kanada ellen azt jelentette, az ázsiaiak kiharcolták a részvételt, akárcsak utolsó mérkőzésük előtt a spanyolok. Az ellenfelet ez némiképpen dekoncentrálttá tette, ugyanakkor tény, a negyedik negyedben nemcsak felzárkózott – válogatottunk 22 ponttal is vezetett (!) –, hanem 73–72-re megnyerte a mérkőzést.
A rideg valóság, hogy az Európa-bajnokságon negyedik – az elődöntőben éppen a spanyoloktól kaptunk ki – válogatottunk az olimpiai és Eb-ezüstérmes Japán, illetve Spanyolország, továbbá a vb-negyedik Kanada mögött végezve esett ki. A papírformának megfelelően, tehetnénk hozzá.
Csakhogy erre a tornára senki sem így emlékszik majd. Mert a bravúr kapujából a pokol bugyrába zuhantunk.
Egy ideig minden nagyszerűen működött. Egységben volt az erő, senkinek sem kellett elsőnek lenni az egyenlők között, a magas emberek is odatették magukat – mit odatették, időnként brillíroztak! A 2017-ben a harmadik szövetségi kapitányi időszakát elkezdő Székely Norbert elve, hogy csapatban gondolkodik, tisztában van játékosai egyéni képességeivel, de a hangsúly azon van, mennyit tesznek a közösbe. A lányok dicsérete, hogy egyikük egója sem akar a csapatérdek elé-fölé türemkedni (kintről legalábbis így látszik). Pedig vasárnap kora este olyasvalaki hiányzott a pályáról, aki megtalálja a kulcsot az ellenfél zónareteszéhez. Talán azért sem akadt senki, aki ezt vállalta volna, mert ahogyan jött fel az ellenfél, úgy illant el a továbbjutásba vetett hit.
Negyven évvel ezelőtt Magyarország átlépte a selejtező küszöbét, politikai okból nem lehetett ott Los Angelesben, így a női kosárlabdában a száműzetésünk a játékokról 44 éve, Moszkva óta tart.
Sajnálkozhatunk persze, de legyünk reálisak. Határ Bernadett mérkőzés utáni nyilatkozatában elmondta, 22 pontos vezetésről nem szabad kikapni. Azt szoktam mondani, a meccsen játszók véleménye a leghitelesebb. Ez most sincs másként.
Még ha szomorúak vagyunk is…