Mint ismert, a magyar válogatott már az olimpia kapujában volt a spanyolok elleni selejtezőn, ahol 22 ponttal is vezetett, a végén azonban 73–72-es vereséget szenvedett, így lemaradt az ötkarikás játékokról. Székely Norbert a meccs után többször is beszélt a meccsről és annak tanulságairól, s most már hetek távlatában ismét megpróbálta elemezni az akkor történteket.
„Szakmai pályafutásom legnagyobb sikere volt, hogy legyőztük az olimpiai ezüstérmes Japánt, erre a következő meccsen jött a karrierem legnagyobb pofonja“ – mondta a molcsapat.hu-nak adott interjújában Székely Norbert. – Végignéztem százszor a meccset, és bár vallom, hogy mindenkinek a saját felelősségével kell kezdeni az értékelést, ez a mérkőzés sokkal kevésbé szólt a szakmai döntésekről, mint mentális erőről és lelki tényezőkről. A meccs első felében a szív szárnyakat adott, a hajrában pedig a spanyolok magabiztossága és hihetetlenül feljavuló játéka gúzsba kötött.“
A szakember elismerte saját felelősségét is. Mint az interjúban fogalmazott, nem tudott belenyúlni a meccsbe, és akadt olyan szituáció, ahol utólag másként cserélne. A konklúzió azonban ugyanaz maradt: „Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy nem vagyunk huszonkét ponttal jobbak a spanyoloknál, ők pedig nem jobbak nálunk annyival, hogy huszonkét pontos hátrányból fordítsanak, azzal azt is mondjuk, hogy nincs értelme szakmai kérdéseket feszegetni. Ez a meccs fejben dőlt el, és ahogy a spanyolok megoldották a súlyos koncentrációs problémáikat, nekünk erre a meccs végén már nem volt esélyünk“ – fogalmazott.
Székely Norbert szerint bár nehéz, de fontos, hogy egy ilyen vereség után ne csak egy meccsre emlékezzünk, hanem az egész útra, amelyet ezzel együtt bejárt a válogatott: „Ha csak az utat nézem, amit bejártunk a csapattal, akkor biztos vagyok benne, hogy ez csak egy keserű állomás, de nem fog megtörni minket. Az ötvenedik helyről indultunk, amikor hét éve átvettem a csapat irányítását, most pedig – hiába végeztünk az utolsó helyen a selejtezőtornán – két helyet még így is előre léptünk a világranglistán, és már a tizenhatodik helyen állunk. Feltettük, vagy fogalmazzunk inkább úgy, visszatettük a magyar női kosárlabda-válogatottat a térképre, és nem is csak az európaira, hanem a világtérképre is.“
A tréner az interjúban felhívta a figyelmet arra is, hogy ma már ott tartunk, hogy több játékosunk is topcsapatokban játszik és a válogatottba kerülését akkora harc van, amekkora nagyon régen volt utoljára. Szavai szerint büszke a lányokra, akik nagy utat jártak be és tényleg csak egy hajszálnyira voltak a korábban elképzelhetetlen bravúrtól.
Szóba került ugyanakkor az is, hogy sokan nehezen tudták feldolgozni a spanyolok elleni vereséget. Jóllehet a nyári Európa-bajnokságon abszolút maga mögé állította a magyar közönséget a csapat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy telt ház előtt futott Sopronban a selejtező, a spanyolok elleni találkozó után méltatlan támadásokat kaptak a játékosok.
„Iszonyatos volt, amit a lányok kaptak. Nyilván én is, de egy kapitánynak tudnia kell kezelni egy ilyen helyzetet, és tisztában kell lennie azzal, hogy a csapat nyer, az edző veszít. De a lányok még soha nem voltak ilyen helyzetben, nekik most robbant az arcukba, milyen mélységekbe képesek lemenni egyes magukat szurkolónak hívó egyének. Elfogadom a csalódottságot, és tudom, hogy az ilyen helyzetekben már semmit nem számít a nyári Eb-n elért bravúrt, vagy a két nappal korábbi történelmi győzelem. Nekünk sem számított, érzelmileg mi is teljesen kisültünk. De az a gyűlölet, ami a csapatra zúdult, nemcsak méltánytalan, de végtelenül elkeserítő is“ – mondta csalódottan a szövetségi kapitány.