Pongó Máté a mezőny elejére várja a DEAC-ot

Három idény és szép sikerek után Pongó Máté a nyáron úgy döntött, hogy Szolnokról Debrecenbe teszi át a székhelyét, és a DEAC-ban folytatja karrierjét. A 30 éves irányító az elmúlt hétvégén hazai felkészülési tornán csiszolódhatott össze új társaival, a hajdúságiak végül másodikként zárták a viadalt.

„Nagyon jól érezzük magunkat a családdal Debrecenben – mondta Pongó Máté, aki az előző évadban az Olajbányászban közel 20 percet játszott meccsenként átlagban, 6.3 pontot szerzett, leszedett 2.2 lepattanót és 3.7 gólpasszt osztott ki. – Szeretjük a várost, a csapattársak gyorsan befogadtak, azt hiszem, sikerült gyorsan beilleszkednem.”

Amíg Pongó Szolnokon egy tíztagú rotáció egyik hasznos láncszeme volt, addig a DEAC-nál vélhetően fontosabb és nagyobb szerep vár rá. A debreceni együttesben remek, tapasztalt légiósok vannak, a magyar magban viszont sok a fiatal tehetség, akiket fokozatosan lehet beépíteni az együttesbe.

„Sok játékpercet kaptam az elmúlt hét végén. Látszik, hogy a felkészülés elején járunk, ez volt a második és harmadik edzőmérkőzésünk, emiatt akadtak olyan periódusok, amikor nagy volt a káosz – ismerte el az irányító. – Azonban sokszor akadtak jó időszakaink is, szépen megtaláltuk egymást a labdával, jó úton járunk.”

Pongó Máté sok edzővel dolgozott már, így nem idegen neki Andjelko Mandics filozófiája sem. A szerb tréner a kőkemény, agresszív védekezést tartja a legfontosabbnak, azt kéri játékosaitól, hogy sok testi kontakttal, faulthatáron mozogva védekezzenek, és labdaszerzés után igyekezzenek minél gyorsabban befejezni a támadást. Ha ez nem sikerül, akkor kontrollált játékkal kell befejezni az akciót, de van szabadsága a játékosoknak, hogyan oldják meg a helyzeteket.

„A légiósok egytől egyig rutinosak, jól ismerik a magyar bajnokságot, ez előnyt jelenthet a továbbiakban – folytatta Pongó Máté. – De van több fiatal is a keretben, akik az elmúlt hétvégén is megkapták a lehetőséget, jó ez az elegy. A bajnokság erőviszonyairól még korai beszélni, ám bízom benne, hogy ott lehetünk az első öt között, remélem, a legjobbakkal is fel tudjuk venni a versenyt.”

A DEAC irányítója a saját statisztikáival nem nagyon foglalkozik, abszolút a csapat érdekeit tartja szem előtt, igyekszik az erényeit, a játékszervezést, a helyzetek kialakítását, a játék ritmusának diktálását az előtérbe helyezni.