Gasper Okorn: Szívesen levezényelném a generációváltást

– Mennyire sikerült megvalósítani a tervüket az olaszok elleni utolsó Eb-selejtezőn?
– A találkozó nagy részében megvalósítottuk, amit szerettünk volna – válaszolta Gasper Okorn, a vasárnap Olaszországban négy ponttal nyerő, de az augusztusban kezdődő Európa-bajnokságról így is lemaradó magyar férfiválogatott szlovén szövetségi kapitánya. – A kisembereiket többnyire megakadályoztuk a pontszerzésben és a betörések utáni dobóhelyzetek kialakításában, a centerekhez nem úgy és olyan szituációkban tudták eljuttatni a labdát, ahogy nekik kényelmes. Főleg Alessandro Pajolát, a hazaiak csapatkapitányát sikerült féken tartani, remekül védekeztünk ellene. Ez volt az egyik kulcs és az utolsó néhány támadásig Giordano Bortolanit is jól védtük, míg a kezdőcsapatba jelölt Gabriele Procida pontot sem szerzett. Jól lepattanóztunk, ebben egyértelműen felülmúltuk ellenfelünket, ami azért is érdemel említést és elismerést, mert ezen a szinten nem számítunk kiemelkedőnek ebben a mutatóban.

– Elégedett a válogatott teljesítményével?
– Igen és nagyon büszke is vagyok a csapatra. Nyilván figyelembe kell venni a képességeinket, amelyek alapján nem tartozunk Európa elitjéhez, így agresszívabban kell védekeznünk és harcosnak kell lennünk, hogy jó eredményt érjünk el. Az utolsó három találkozón megmutattuk a szebbik arcunkat, ide számítom a törököktől elszenvedett a hazai vereséget is. Játékosaink felnőttek a feladathoz.

– Mikor tudta meg, hogy nem lesz elég a győzelem az Európa-bajnoki kvalifikációhoz, mert a néhány perccel hamarabb véget érő másik mérkőzésen Izland megverte Törökországot?
– Megegyeztünk a stábtagokkal, hogy nem nézzük a reykjavíki meccs eredményének alakulását, egyedül Plézer Gábor technikai vezető tudta, mi történik ott, és csak az utolsó percben szólt. Így akkor szembesültünk vele, hogy hiába a siker, kiesünk, amikor már gyakorlatilag a kezünkben volt a győzelem, amitől nyilván nem lettünk boldogok. A játékosok nem tudtak semmit – csak a lefújás után értesültek a párhuzamosan folyó selejtező végeredményéről.

– Mennyire csalódott?
– Mindig csalódott vagyok, ha nem sikerül, amiért küzdünk, de ilyen a sport. Megtettük, amit lehetett, de nem a mi kezünkben volt a sorsunk. Az utolsó két összecsapáson majdnem tökéletesen végrehajtottuk a tervünket. Annak örülök, hogy legyőztük az olaszokat, erre tizenhét éve volt legutóbb példa, vagyis nem mindennapos bravúr. Alaposan, hosszasan analizálnunk kell az előző egy évet, hiszen majdnem napra pontosan egy esztendeje kezdtük el a kvalifikációt Izland ellen idegenben. Nem mentség, de a rajthoz képest az utolsó három meccsen egy másik, jobb csapatot láttam. Összekovácsolódtunk. Sajnos, a sorsolás úgy hozta, hogy ott kezdjünk, ami nem volt szerencsés, hiszen akkor vettem át az együttest, kevés idő volt a közös munkára. De még egyszer mondom: roppant büszke vagyok a srácokra! Senki sem mondott nemet, mindenki jött a válogatottba, és persze annak is örülök, hogy csapatkapitányunk, Keller Ákos így győztes meccsen vonult vissza.

– Ráadásul remek játékkal!
– Pazarral, mindkét találkozón ragyogóan teljesített, örökre úgy gondolhat a visszavonulására, hogy egy olaszországi bravúrgyőzelemmel zárta le illusztris karrierjét a nemzeti együttesben, amelyben az elmúlt években kulcsfontosságú szerepet töltött be.

– Az utolsó két selejtező előtt rosszabbra fordult a helyzet, hiszen Hanga Ádám és Eilingsfeld János is bejelentette, többet nem játszik a válogatottban. Hogyan reagált a csapat erre?
– Szerintem nagyszerűen! Ne feledjük, Benke Szilárd, Filipovity Markó és Maronka Zsombor sem jöhetett sérülés miatt – Maronkára régóta nem számíthattunk, őt mindenképpen szeretnénk beépíteni. Sok változást kellett végrehajtani, új játékosokat behívni, akik segíthetnek. Mindenki tudja, hogy Perl Zoltán a legfontosabb befejező játékosunk, az ő vállán van a teher, fontos helyzetekben tőle várjuk a váratlan és jó megoldásokat. A keretbe újonnan bekerülő Pallai Tamás, Mócsán Bálint, Meleg Gergő vagy Molnár Márton is sokat tett hozzá, még akkor is, ha nem került pályára. Ők jelentik a jövőt.

– Hogyan tovább? A kinevezése szeptember 30-ig szól, míg a világbajnoki előselejtezőket augusztusban kell lejátszani. Ön irányítja a nyáron is az együttest?
– Nem tudom, de az biztos, hogy én szeretnék maradni és folytatni a munkát! Nem sikerült az Eb-szereplés kiharcolása, márpedig ez volt a cél, amit a szövetséggel közösen megjelöltünk. Ugyanakkor ez a realitás is és a sorsolás sem kedvezett nekünk. Szívesen dolgoznék tovább a csapattal és jó lenne, ha én vezényelhetném le a generációváltást, ami a nyakunkon van. Van lehetőség a fejlődésre, felépíteni egy jobb és erősebb együttest.

– Mit gondol a lebonyolításról?
– Nem értem és nem is szerencsés, főleg az olyan válogatottaknak, amelyeknek nincs vagy kevés Euroligában szereplő játékosa van. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy az adott játéknapokon éppen milyen erősségű csapatokkal kell játszani. A szombathelyi meccsen a törököknél több, az Euroligában is kiemelkedő képességűnek számító kosaras lépett pályára ellenünk, most, az utolsó fordulóban Izlandon egyikük sem, gyakorlatilag B-kerettel játszottak… Szerintem mi az idő haladtával egyre jobbak lettünk, a játékosok megtanulták a védekezési szisztémát, az utolsó három mérkőzésen jó színvonalon védekeztünk, különösen jó érzés egy edzőnek, ha a csapata megvalósítja az elképzeléseit.

– Csak az ötödik összecsapáson könyvelhette el az első győzelmet, az első négy vereség után a nyomás is nagyobb lett, de összességében mennyire élvezte az eddigi munkát?
– Élveztem minden pillanatát! Remek szakemberekből áll a stáb, a Falco korábbi edzőjeként ismertem a viszonyokat, a játékosokat, talán még jobb is, hogy már nem Magyarországon, egy NB I-es egyesületnél vagyok edző, mert akkor nyilván a mindennapi küzdelmek és a klubmunka befolyásolná a válogatottbeli döntéseimet. Tudtam, hogy nehéz feladat lesz kiharcolni a továbbjutást, hiszen Olaszország és Törökország tradíciója, eredményessége és kosárlabdakultúrája miatt kiemelkedik a mezőnyből és a csoportból. Reálisan nézve Izlandot lehetett volna megelőzni. Azzal is tisztában voltam, hogy van néhány kiöregedőfélben lévő játékos a keretben, ők meghatározók voltak, de hamarosan már nem számíthatunk rájuk, így muszáj lesz menet közben fiatalítani is.