Oliver Vidin: Amennyiben versenyképes gárdát építhetek, maradok

– Mit jelent önnek a Szolnokkal elért bajnoki cím?
– Sokat, gyönyörű győzelem, de nekem nem szokatlan, hiszen az előző tizenegy évben szinte minden idényben nyertem kupát vagy egy érmet – válaszolta Oliver Vidin, a férfibajnok NHSZ-Szolnoki Olajbányász 47 éves szerb edzője. – Mindenképpen ez volt az egyik kedvenc évadom, hiszen egy olyan csapattal nyertünk, amely játékosai az egyéni kvalitásokat és a klub költségvetését tekintve is jelentős hátrányból győzte le az esélyesebb és tehetősebb ellenfelet az aranycsatában. Szerintem egész Európát nézve is ez az eddigi legnagyobb meglepetés az előzetes esélyeket figyelembe véve. Mert ebben a döntőben az esélytelenebb csapat kisöpörte a favoritot, pályahátrányból, kétszer nagy különbséggel a rivális otthonában nyerve.

– Kontextusba helyezné ezt?
– Én tudtam előre, hogy nyerünk, mert az előző tíz hónapban erre készültünk, folyamatosan a Falco elleni döntőben ránk váró csatákról beszéltem a játékosaimnak. Sokszor más csapatokkal szembeni bajnokikon is az ellenük eltervezett taktikát alkalmaztuk, olyankor is, amikor az nem volt indokolt vagy nem működött. Edzőként az egyik legfőbb feladatom, hogy olyan környezetet teremtsek a játékosoknak, hogy mindenki jól érezze magát, de ez hosszabb folyamat, az előző nyolc hónapban ezen is munkálkodtam, és a playoff kezdetére elértünk oda, hogy családias, bajtársi jellegű lett a légkör. Ez segít, hogy megvalósítsuk a taktikát, ezért is végeztünk a fináléban jó munkát. Nekem ez nem meglepetés, azoknak az, akik nem jártasak az élsportban. Általános vélekedés volt a döntő előtt, hogy a Falco kisöpör minket, esetleg egyszer mi is nyerünk. Ez is mutatja, mennyire kevesen értik, mi zajlik a csapatsportokban a kulisszák mögött… A keretet különböző egyéni képességekkel rendelkező játékosok alkotják, ebből áll össze a csapatszinergia és az edző feladata ezt meghatározni. Ha ön száz kilót tud felemelni és én is százat, akkor sokan azt hiszik, mi ketten kétszázra vagyunk képesek. Ám ha jó a szinergia, együtt 250-et, akár 300-at is felemelünk. Ennek a csapatnak a szinergiaszintje úgy ötször nagyobb volt, mint a többié, ezért nyertünk, ezért lett kilenc egyes a győzelmi mutatónk a rájátszásban.

– Mennyit számítottak az idény közbeni változtatások?
– Somogyi Ádámnak az első naptól kezdve itt lett volna a helye köztünk, de tavaly nyáron mégis úgy döntött, marad Spanyolországban. Kapcsolatban voltunk, sok tanácsot adtam neki, februárra megértette, nem jut neki sok lehetőség a Breogánnál, így februárban megjött. Megígértem neki, ha jön, bajnokok leszünk és mostanra a legjobb játékosa lett az NB I-nek Perl Zoltán mellett. A szerb Marko Radovanovics „zsebpénzért" jött, egy évig alig játszott súlyos térdsérülése miatt, az amerikai Marcus Lewis helyére hoztuk, amivel pénzt is spóroltunk. Tudtam, kell még egy középjátékos, de azt is, nincs pénze a klubnak drága légiósra, Somogyi is a valós értéke alatti pénzért írt alá. A Falco kétszer akkora költségvetéssel, a Paks és az Alba másfélszer nagyobb összegből működik. A baj, hogy ha a csapatot egyben akarjuk tartani, emelni kell a játékosok fizetésén, mert kelendőbbek lettek. Szerencsére –ezért volt fontos az arany – ősztől a Bajnokok Ligájában szerepelünk, ez sokaknak kiugrási lehetőség.

– Már beszélt arról, hogy szeretne maradni, de…
– Szükségem lenne még egy másodedzőre, Mándoki Tamás rengeteget melózott az idényben, de párhuzamosan az utánpótláscsapat edzője is volt és az egyéni edzéseket is ő tartotta sokszor, ez sok, nem normális ezen a szinten. Szívem szerint maradnék, ez az A-terv és amennyiben versenyképes gárdát építhetek, maradok is, de ha nem így lesz, másfelé kell néznem.

– Sokak szerint az aranyérem egyik kulcsa az volt, hogy Perl Zoltánt totálisan kikapcsolták a döntőben.
– Leszögezném, az idény során a bajnoki fináléig itthon senki sem védekezett úgy rajta, ahogyan kell egy ilyen ragyogó játékos esetében. Csapatmunkával, kisegítésekkel semlegesítettük, rettenetesen megnehezítettük a dolgát. Remek játékos, nagyszerű srác és a védelmében el kell mondani, másnak sem lett volna könnyebb, nem véletlen, hogy húsz pont alatt tartottuk a három meccsen. Egy rossz meccse mindenkinek lehet, megtörténik, de három találkozón az év legfontosabb sorozatában már nem véletlen. Így sem mondhatni, hogy rosszul kosárlabdázott volna, de opciók nélkül hagytuk, így másoknak kellett előlépni, ami nem volt egyszerű, mert megszokták az évad során, hogy majd ő megoldja.

– Hogyan hitette el csapatával, hogy megnyerhetik az aranyat?
– Ez volt a legnehezebb feladat, mert sokáig senki nem hitte, hogy győzhetünk. A játékosok az elején úgy tettek, mintha elhitték volna, de tudtam, mégsem, ahogyan a vezetőség és a a szurkolók sem. Volt olyan időszak, amikor csak én hittem ebben, de ez normális, a tapasztalat másokkal nem ezt mondatta, mert az elmúlt hat évben csak a Falco lett a bajnok, az Olaj nem nyert az előző öt évben Szombathelyen… Az  első húszpontos győzelem után kezdtek hinni az aranyban a játékosok is és miután tizenöt pontos hátrányból nyertünk idehaza, már tényleg reális volt, bajnokok lehetünk. Sokan azt mondják, a Falco-éra véget ér, de nem hinném, biztos javítanak és költségvetésben nem lehet egyelőre vetélkedni velük. Most már a szolnokiakon múlik, lesz-e elég pénz egy tényleg erős csapatra a jövőben, nem kell túl sok, de kevéssel nem lehet állandóan versenyképesnek maradni.