Valerio-Bodon Vincent: Amíg van lehetőségem, küzdök az NBA-ért

– Még sosem játszott a válogatottban, mekkora motivációt ad a szereplés?     
– Annál többet nem kívánhat egy magyar játékos, hogy a hazáját tudja szolgálni – felelte Valerio-Bodon Vincent, a magyar válogatott 24 éves bedobója. – Nagyon jó játékosokkal és stábbal vagyok körülvéve, családias közösségben lehetek, mindenki rendkívül segítőkész, minden adva van ahhoz, hogy újabb szintet lépjek a karrieremben, és még jobban fejlődjek.

– Az Egyesült Államokból nehezebben tudna a nemzeti csapat rendelkezésére állni. Szempont ez a jövő alakításában?     
– Nem, elsősorban azért a saját pályafutásomra összpontosítok. Sajnos a tengerentúlon más szabályok vonatkoznak a válogatottságra, idény közben sokkal nehezebb emiatt elkéredzkedni, de amennyire tudok és lehetséges, szeretném segíteni a válogatottat.

– Lehet tudni, hogyan alakul a jövője?     
– Várnak vissza Portlandbe, ami pozitív jelzés, örülök neki. Az ügynökségemmel megbeszéljük, milyen európai lehetőségek állnak előttem, és az alapján szeretnék dönteni, hol kapom meg a legnagyobb szerepet, hol tudok a leginkább továbbfejlődni.

– Milyen volt belekóstolni az előző évad végén az olasz első osztályba?     
– Nagyszerű élmény és tapasztalat volt, Európában korábban csak Magyarországon játszottam. Olaszországban magas a színvonal, teljesen más közeg, másfajta kosárlabda, gyors tempó, fizikai keménység jellemző. Amerika után újra hozzá kellett szoknom a taktikához, ami a gyorsaság ellenére mégis lassítja némileg a játékot. Idény vége volt már, mentálisan és fizikailag is akadtak problémáim, plusz a fáradtság, de amennyit ki tudtam belőle hozni, azt kihoztam. Ez olyan hely, ahol szerintem jól tudnék teljesíteni.

– A Pistoiában megismerhette Gasper Okorn szövetségi kapitány elképzeléseit. Jól kijöttek egymással?     
– Gasper szakmailag és emberileg is kiváló, nagyszerű pedagógus. Nemcsak azt veszi figyelembe, mi jó a csapatnak, hanem azt is, mire van szüksége az egyénnek.

– Mekkora volt a különbség a Los Angeles Lakers és a Portland Trail Blazers farmcsapata között?     
– Örültem a levegőváltozásnak, bár volt egy nehéz időszakom akkor is. Az új közeg segített felszabadulni, a hirtelen váltást nehezen dolgoztam fel, egyik napról a másikra mennem kellett, ám szerencsére gyorsan adaptálódtam az új helyhez.

– Volt annak realitása, hogy szerepet kapjon a Blazers NBA-együttesében?     
– Nem hinném, hogy lett volna. A G-ligás csapathoz érkeztem az évad végén, ilyenkor már nem dobnak be a mély vízbe új játékost a nagycsapatba, és nem is biztos, hogy készen álltam rá. Olaszország után még két hétre visszamentem Portlandbe egy minitáborba, ahol volt szerencsém együtt játszani Scoot Hendersonnal és Deandre Aytonnal. Jól teljesítettem, ezért is várnak vissza.

– Reálisabb az NBA-álom most, mint volt két évvel ezelőtt?     
– Nehéz megmondani. Én mindig egyre közelebb érzem magam a fejlődésem és a folyamatos pozitív visszajelzések miatt, de az NBA mégiscsak az NBA, amennyire közel van, annyira távol is, nagyon nehéz bekerülni oda. Viszont ez nem állít meg, amíg van lehetőségem, addig küzdök érte.