Hálás vagyok, hogy ebben a klubban játszhatok – Somogyi Ádám a kupagyőzelem után

A csata intenzitása és az izgalmas végjáték s nem a magas színvonal miatt lesz emlékezetes a férfi Magyar Kupa idei fináléja, amelyet az NHSZ-Szolnoki Olajbányász 69–66-ra megnyert a címvédő Falco-Vulcano Energia KC Szombathely ellen vasárnap este a BOK-csarnokban. A sok hibával tarkított összecsapás az első pár perctől eltekintve a kihívó piros-feketéknek állt, ám a vasi gárda a nemrég szerződtetett amerikai hátvéd, a 20 pontot jegyző Tyler Peterson vezetésével a hajrában fordított, de a végjáték a Tisza-parti együttesé lett, amely az újfent ragyogóan játszó Krnjajszki Borisz és az amerikai Le' Tre Darthard bravúros kosaraival végül behúzta a meccset. A bajnokságban éllovas Olaj ezzel története 11. kupaaranyát szerezte meg (a több mint ezer szolnoki drukker a feldobás előtt egy látványos, egész szektoros koreográfiával már megelőlegezte a sikert), a nyáron érkezett bosnyák edző, Vedran Bosnic pedig hat éven belül a harmadik szakember lett, aki a sorozatban győzelemre vezette a klubot. 

„Ez a fenevad kellett ahhoz, hogy ezt a rendkívül szoros csatát megnyerjük” – dicsérte meg átölelve hátvédtársát, Krnjajszkit Somogyi Ádám, amikor éjjel fél kettő tájban a csapatbusz érkezése után a piros-feketék együttese a városháza lépcsőjén a dísztermi fogadásra igyekezett. Somogyi, aki a négyes döntő legértékesebb játékosa (MVP) és egyben legponterősebb (54) kosarasa is lett, félelmetes kettőst alkot barátjával, aki tényleg fantasztikusan kosárlabdázott a budapesti rendezvényen, hiszen a Paks elleni elődöntőben 21, a Falco elleni fináléban 18 pontig jutott.

A csapkodó eső és a késői érkezés ellenére is sokan várták az aranycsapatot Szolnokon, s ahogyan a tavalyi bajnoki cím után, most is ott lehettek a drukkerek a városházi ünneplésen. Előbb Györfi Mihály polgármester köszöntötte az együttest, s elárulta, ő előre megmondta, hogy a sérüléséből még nem teljesen felépült csapatkapitány, Pallai Tamás nélkül is kupagyőztes lesz az Olaj, s hozzátette, mivel a klub költségvetése nincs idehaza a top 4-ben, ez egyértelműen a kiváló munkát dicséri. Ezután Csősz Tamás ügyvezető arról beszélt, mennyire büszke erre a sikerre, míg Bosnic azt mondta, Szolnok városa, az emberek, a szurkolók,  a klub megérdemli az aranyérmet, hiszen elképesztő az a támogatás, amiben részesültek, részesülnek nap mint nap.

A buli hajnalban zárult, az idény azonban folytatódik, a szolnokiaknak néhány nap pihenéssel, miközben a válogatott (amelynek keretében ott lesz Somogyi, Krnjajszki viszont nem) keddtől Szombathelyen készül a világbajnoki selejtező következő két, franciák elleni meccsére. Gasper Okorn szövetségi kapitány legénysége, amely két győzelmet szerzett eddig (a finnek és a belgák ellen), pénteken idehaza, vasárnap Le Mans-ban csap össze Franciaországgal.               

Céltudatos munka és Isten keze – interjú Somogyi Ádámmal

Szoros és izgalmas volt a találkozó, a hajrában úgy tűnt, a Falcónak áll a meccs, de fordítottak és megnyerték. Ön hogyan érezte belülről a kupadöntőt? 
Majd harminc percen keresztül mi vezettünk, ami azt mutatja, megérdemeltük a győzelmet. A végén Krnjajszki Borisz triplája, Le' Tre Darthard kettő plusz egyes kosara és a szurkolóktól érkező energia is kellett, hogy nyerjünk, s talán Isten keze, de alapvetően annak a munkának az eredménye a serleg elhódítása, amit minden nap elvégzünk, céltudatosan, következetesen. Az elemzések, a regeneráció, az edzések, mind-mind kell egy ilyen sikerhez. Hálás vagyok, hogy ebben a klubban játszhatok, s kívánom, hogy minden szolnokinak édes legyen ez a kupasiker, amelyet egy nagyon erős Falco ellen szereztünk meg. 

Ön lett a torna MVP-je, s ön dobta a legtöbb pontot, összesen 54-et a két nap alatt. Milyen jelentőséggel bír ez az ön számára? 
Egész életemben alárendeltem mindent a kosárlabdának és a családomnak, sőt, sokszor a családot is beáldoztam a játékért, a karrieremért, ezért nekik nagyon sokat köszönhetek, hogy így is támogatnak, mögöttem állnak. A különdíjon nem az én nevemnek, hanem a családoménak, a pároménak és a csapaténak kellene állnia. 

Mostanra már egyértelműen önt tartják az Olaj vezérének, sokak szerint olyan jól játszik, hogy lehetetlen lesz a nyáron megtartani…
A legutóbbi, spanyolországi kalandom után elhatároztam, hogy többet nem akarok előreszaladni a jövőmmel kapcsolatban, előre elvárásokat meghatározni magammal szemben vagy a vágyaimat előtérbe helyezni. Sosem zárok ki semmit, most élvezem a játékot és hogy az Olaj tagja lehetek. A vezérszerep tetszik, ezért is sokat dolgozom, hogy ha kell, elő tudjak lépni, de Krnjajszki Borisz a Paks és a Falco ellen nyújtott teljesítménye bizonyította, hogy ott lenne a helye a válogatottban. Nyilván nem az én dolgom ezt eldönteni, szerintem most az egész ország láthatta, hogy mire képes, rendkívül magas szinten játszik egy ideje. A csapatkapitány és fővezér Pallai Tamás nélkül nyertünk kupát, ez is mutatja, milyen erősek vagyunk. 

A Szolnok eddigi kupagyőzelmei

2026 (BOK-csarnok): Olaj–Falco 69–66 (edző: Vedran Bosnic)
2024 (BOK-csarnok): Olaj–Szeged 96–80  (edző: Oliver Vidin)
2022 (Debrecen): Olaj–Szeged 100–72  (edző: Gasper Potocnik)
2019 (Győr): Olaj–Falco 92–83  (edző: Dragan Alekszics)
2018 (Debrecen): Olaj–Falco 82–67  (edző: Dragan Alekszics)
2015 (Tüskecsarnok): Olaj–Kecskemét 67–49  (edző: Dragan Alekszics)
2014 (Pécs): Olaj–Sopron 70–68  (edző: Dragan Alekszics)
2012 (Szolnok): Olaj–Paks 85–75  (edző: Pór Péter)
2011 (Szolnok): Olaj–Alba 79–71  (edző: Pór Péter)
2007 (Szolnok): Olaj–Körmend 80–67  (edző: Pór Péter )
2002 (Szolnok): Olaj–Paks 91–82  (edző: Goran Miljkovics)