Milos Konakov: Történelmi idényt tudunk magunk mögött

– Van egy kis macskajaj?
– Csak egy kicsi, nagyon kicsi – válaszolta csütörtök délben Milos Konakov, a bajnoki címet megszerző Falco szerb-magyar vezetőedzője. 

– Meddig tartott az éjszaka és milyen volt az utazás Szolnokról hazafelé?
– Nagyjából fél négykor kerültem ágyba, csütörtök délután egy szűk körű összejövetelt szerveztünk magunknak a játékosok, a szakmai stáb és a családtagok részvételével. Pénteken lesz a klub által szervezett nagyobb ünnepség. Szerdán a meccs után nyilván nagyon boldogok voltunk, de természetesen fáradtak is, így a nagy buli elmaradt. Persze hazafelé azért megálltunk egy-két benzinkúton, elfogyott néhány sör, és találkoztunk a szurkolóinkkal is, akik görögtüzekkel fogadtak minket, a buszon meg szólt a zene, ment a tánc. 

– Van mit megünnepelni, hiszen a tavalyi ezüstérem után visszaültek a bajnoki trónra, ráadásul talán a finálé ötödik meccsén nyújtották az idény legjobb teljesítményét.
– Hadd kezdjem kicsit korábbról. Idény közben akadtak problémáink, hullámzó volt a teljesítményünk, voltunk fent és nagyon lent is. Kemény napokat éltünk meg decemberben, játékosokat is kellett cserélnünk. Azért csak eljutottunk a FIBA Európa-kupában a legjobb négy közé, a Magyar Kupa döntőjében egylabdás meccsen kaptunk ki, és most visszaszereztük a bajnoki címet. Talán nem ez volt a legeredményesebb idénye a Falcónak, de az biztos, hogy klubtörténelmi évadot tudhatunk magunk mögött. 

– Említette, hogy decemberben-januárban cseréket hajtott végre a keretben. Jól gondolom, hogy a változások után egyre inkább összeálltak és már egységes csapatként nyerték meg a döntőt?
– Egyetértek. Sohasem egyszerű idény közben cserélgetni, ez nem az edzők álma, mert lényegében újra kell építkezni és ki kell alakulnia a hierarchiának és az összhangnak a csapaton belül. Mi lépésről lépésre haladva találtunk rá a helyes útra, és mire a rájátszáshoz értünk, ott tartottunk, ahol terveztük, a döntőre pedig már készen voltunk. Az első meccsen a 37. percig fej fej mellett haladtunk a Szolnokkal, aztán elkövettünk néhány hibát védekezésben, néha feleslegesen besegített egy-egy játékos, az Olaj üresen maradó emberei pedig bedobálták a triplákat és lezárták a meccset. A második és harmadik felvonáson jól játszottunk, különösen igaz ez az utóbbi, a szolnoki összecsapásra, viszont a negyedik, hazai mérkőzésre mentálisan nem készültünk fel, nem tudtuk elviselni, hogy bajnokok lehetünk otthon. Az ötödik találkozón mutatott teljesítményünk ott van az idény top háromja között, a csapat megmutatta a karakterét. Nagyon szorgalmasak voltak a játékosok, megértették, hogy elsősorban védekezésben kell végrehajtani a taktikát, és abból lehet agresszívan támadni. Mindig azt gondoltam, hogy a támadójátékkal lehet meccseket nyerni, de trófeát csak akkor, ha jól védekezel.

– A döntő előtt többen vélekedtek úgy, hogy esélyesebb a Szolnok, aztán ez a harmadik meccsen talán megfordult – egyrészt mert elvették az Olaj pályaelőnyét, másrészt az ellenfél elvesztette Somogyi Ádámot.
– Őszintén mondom, a finálé előtt nem nagyon olvastam az esélylatolgatásokat, fórumokat, igyekeztem csak a munkámra koncentrálni. Láttuk, hogy a Szolnok kitűnő idényt fut, nagyszerű játékosai vannak, és még a pályaelőny is nála volt. Az első meccsen kikaptunk a Tiszaligetben, de rájöttünk, hogy meg tudjuk csinálni… Tanultunk a hibákból, a második és a harmadik találkozón igyekeztünk kiküszöbölni őket. A harmadik találkozó után tényleg sokan azt hitték, vége a döntőnek, otthon lezárjuk a sorozatot, nem így történt. Tisztában voltunk vele, hogy nincs lefutva a párharc, függetlenül Ádám sérülésétől. Sokszor elmondtam a döntő előtt: ebben a fináléban tényleg Magyarország két legjobb csapata találkozik, itt minden előfordulhat, mindegyik mérkőzés eldőlhet ide is, oda is. Az ötödik összecsapáson talán túl nagy volt a nyomás a Szolnokon. Somogyi Ádám esetét nagyon sajnáljuk, Aleksza Novakovics nem akart sérülést okozni. Nagyon nem örülök neki, rendkívül tisztelem Ádámot, és persze a válogatott másodedzőjeként is bízom benne, hogy minél előbb visszatér. A Szolnok taktikailag próbált változtatni, a helyére lépők igyekeztek pótolni őt, de a kiválása biztosan negatív hatással volt az Olaj teljesítményére. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, amely mentálisan erős maradt a negyedik meccsen elszenvedett vereség után.

– Érzett némi elégtételt a tavalyi döntő után, amikor a szolnokiak vágták le a hálót az Arena Savaria gyűrűjéről? Most fordítva történt…
– Vezetőedzőként ez volt az ötödik idényem a Falcónál, ebből négyszer bajnokok lettünk, kétszer pedig Szolnokon sikerült megkaparintani az aranyat, vagyis ilyen szempontból kettő egy ide. De igen, nagyon boldog voltam, hogy nyertünk, és az ötödik meccs előtt azt nyilatkoztam, a legfontosabb cél, hogy visszavigyük a hálónkat az ellenfél csarnokából, és megcsináltuk. Szerintem nagy fegyvertény, hogy a döntőben kétszer is győztünk a Tiszaligetben, már csak ezért is megérdemeltük a bajnoki címet. 

– Eszébe jut a következő idény, vagy egyelőre csak pihenni szeretne?
– Nincs sok idő a vakációra, hiszen júliusban a válogatottnak világbajnoki selejtezője lesz, arra becsülettel fel kell készülnünk. A következő három napban viszont tényleg a pihenni akarok, és nagyon keveset gondolni kosárlabdára. A jövővel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy a magyar mag együtt maradjon, élő szerződése van Perl Zoltánnak, Váradi Benedeknek, Tanoh Dez Andrásnak, Bognár Kristófnak és Keller Ákosnak is. Az elmúlt két hónapban már beszélgettünk a menedzsmenttel, milyen terveink vannak a következő évadra, újra a Bajnokok Ligájában szerepelhetünk, abban a sorozatban is helyt akarunk állni.