A győzelem az identitásuk része – interjú Fegyverneky Zsófiával

– A nyáron alaposan átalakult a keret, rutinos játékosok távoztak, köztük egy olyan vezér is, mint Jelena Brooks. Milyen gyorsan lehet kialakítani majd az öltözői összhangot, hierarchiát?
– Jelena Brooks rövidebb megszakításokkal a Sopron elmúlt másfél évtizedének meghatározó személyisége, vezére volt, a legnagyobb sikerek egyik fő letéteményese. Ilyen kaliberű játékost lehetetlen pótolni és nem is próbálkoztunk ezzel, inkább egy másik irányba indultunk el – kezdte Fegyverneky Zsófia, a Sopron Basket ügyvezetője. – Aki látja, hogy az öltözői összhang és karakterek szempontjából miképpen építjük ennél a klubnál a csapatot, az tudja, a kosárlabdatudáson túl talán még fontosabbak az emberi tulajdonságok. Rendkívül hangsúlyos az elhivatottság, a munka szeretete. Ezúttal is ezek alapján választottuk ki az új játékosainkat. Jelena Brooks mezét az idény első meccsén nagyobb ünnepség keretében búcsúztatjuk, a mezét visszavonultatjuk.

– A magyar magba érkezett Angyal Barbara, Miklós Melinda, Tóth Franka és Ocsenás Móna, utóbbi kivételével már mindannyian megfordultak a felnőttválogatottban és olyan játékosok, akik talán szintet lépnének, nagyobb kihívást keresnek. Jól érzem ezt?
– Olyan magyar kosárlabdázókat kerestünk, akikről azt gondoljuk, van még bennük fejlődési lehetőség és potenciál, illetve nem értek a pályafutásuk csúcsára teljesítmény tekintetében. Úgy gondoljuk, a fejlődésük segítségével a Sopron is egyre jobb lesz és magasabb szintre kerül. Ahogy az előbbi is említettem, szintén fontosak voltak az emberi tulajdonságaik. Nagyjából tudjuk, hogy milyen típusú emberek érzik itt jól magukat Sopronban és könnyen beilleszkednek. Nagyon fontos, hogy európai szinten is kiemelkedő tudású és képességű edzőnk van Gáspár Dávid személyében, aki ezeknek a játékosoknak rengeteget tud adni. Ő szakmai garanciát jelent a kosárlabdázóknak ebben a klubban.

– Ha a magyar mezőnyt vizsgáljuk, mennyire változtak meg az erőviszonyok? Kiegyensúlyozottabb bajnokság várható, vagy esetleg pont ellenkezőleg, és néhány csapat nagyon kiemelkedik majd?
– Bevallom, keveset foglalkoztam még a többi csapat erősségeivel, összetételével, mert a legfontosabb a saját feladatunk volt, tényleg sok változás történt a klubban. Határozott elképzelés alapján próbáltunk haladni. Az elmúlt sok év, évtized nagy sikereit elérő generáció tagjai visszavonultak, bármennyire fáj, el kell ezt fogadni. Elkezdtünk építkezni, szeretnénk megint egy olyan magot kialakítani Sopronban, amelyre évekig lehet támaszkodni. Mindig akkor voltunk erősek, amikor a csapatunk nagyon stabil vázra épült, és ehhez megtaláltuk a megfelelő légiósokat.

– Az mennyire gyorsíthatja meg a fejlődési folyamatokat, hogy a csapat a Pécs visszalépése után esélyt kapott, hogy az Euroliga selejtezőjében szerepeljen?
– A keretet úgy raktuk össze, hogy az előttünk álló idényben az Európa-kupában szerepelünk majd. Aztán amikor jött a lehetőség, átbeszéltük a sportszakmai szempontokat. Mindenképpen kiléptünk volna a nemzetközi porondra és összességében az Euroliga- és az Európa-kupa-szereplés között anyagi tekintetben nincs nagy különbség, nem megoldhatatlan feladat. Játékosként mindig a legmagasabb szinten akartam játszani, huszonegy idényt húztam le az Euroligában, és úgy gondolom, hogy egy kosárlabdázónál lényeges, hogy akarjon a legerősebb sorozatban versenyezni. Nagyon remélem, hogy a jelenlegi keretünk tagjai ambiciózusok, a legjobbak akarnak lenni, és örülnek a lehetőségnek. Azt is látni kell, hogy kemény versengés vár ránk, és meg kell tanulni kezelni, ha a csapat sorozatban több vereséget szenved. Az előző idényben volt ilyenre példa, amiből tanulnunk kell, és mentálisan jobban kezelni ezeket a helyzeteket. Remélem, kevesebb sérülés sújt majd minket, és most nem lesznek olyan meccsek, amelyekre csak hét-nyolc játékossal tudunk kiállni.

– Mondta, hogy a cél egy erős mag kialakítása Sopronban. Ezen túl mivel lenne elégedett, ha csak a bajnoki, vagy nemzetközi szereplést nézzük?
– Erre mindig ugyanazt tudom válaszolni: a Sopron ügyvezetőjeként nevetséges lenne bármikor azt mondanom, hogy hogy a hazai sorozatoknak nem a végső győzelem reményében vágunk neki. Ez a klubunk identitása, ezek vagyunk mi. Tudom, hogy sokan azt mondják, ezt nem szabad kijelenteni, mert felesleges terhet pakolunk magunkra, de ha valaki itt játszik, dolgozik, akkor ezzel is meg kell barátkoznia. Az erőviszonyokról korai lenne még beszélni, nagyon hosszú az idény. A nemzetközi porond más, bár minden meccsre úgy kell kimenni, hogy nyerni szeretnénk. Ezzel együtt a legerősebb európai sorozatról beszélünk, és ha minden meccs végén azt tudjuk mondani, hogy megtettük a maximumot, akkor az eredménytől függetlenül elégedett lehetek, ilyen téren nem akarok más elvárásokat támasztani. Meglátjuk, egy ilyen mentalitással meddig jutunk.