Ez más szint: a magyar válogatott nem tudta megszorongatni a címvédőt a negyeddöntőben

NŐI KOSÁRLABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, BERLIN
NEGYEDDÖNTŐ
EGYESÜLT ÁLLAMOK–MAGYARORSZÁG 108–56 (36–12, 23–18, 34–17, 15–9)
Berlin, Berlin Aréna, 5303 néző. Vezette: Männiste (észt), Husainy (kanadai), Dos Santos (brazil)
EGYESÜLT ÁLLAMOK: Gray 6/6, YOUNG 10, COPPER 10/6, COLLIER 19/3, Stewart 8. Csere: Boston 8/6, Bueckers 7/3, CLARK 10/3, HOWARD 15/9, Reese 9, Citron 2, Iriafen 4. Szövetségi kapitány: Kara Lawson
MAGYARORSZÁG: Studer 3/3, Aho N. 8/6, LELIK 12/6, Juhász 2, Takács-Kiss 2. Csere: Kányási 5/3, Széki-Barnai, Turner, TÖRÖK 11/6, JOSEPOVITS 9/3, Dúl P. 2, Rátkai 2. Szövetségi kapitány: Völgyi Péter
Az eredmény alakulása. 2. perc: 2–3. 3. p.: 9–3. 5. p.: 11–7. 7. p.: 26–9. 14. p.: 50–18. 16. p.: 50–23. 23. p.: 66–33. 28. p.: 84–39. 30. p.: 89–41. 34. p.: 99–49. 39. p.: 106–53
MESTERMÉRLEG
Kara Lawson: – A torna egyik, ha nem a legjobb teljesítményét nyújtottuk ezen a mérkőzésen, 31 gólpasszt jegyeztünk, és nagyszerűen dobtunk mezőnyből. Az egyensúly megvolt, örülünk, izgatottan várjuk, ki lesz az ellenfelünk az elődöntőben.
Völgyi Péter: – Nem tudtuk azt az energiát felvinni a pályára, ami ahhoz kellett volna, hogy szoros meccset játsszunk a világ legjobbjával. Sok dobást elrontottunk, és engedtük őket könnyű kosarakat szerezni. Hamar eldőlt, sajnálom, nem így akartuk befejezni a tornát. Minden magyar drukkernek köszönjük, aki itt volt, sok segítséget kaptunk tőlük. Nem véletlenül ül egy fiatal, Josepovits Kinga, a torna legfiatalabb játékosa mellettem, nagy fejlődési lehetőség van a keretben, szeretnénk az elkövetkező években kijutni minden nagy tornára.

ÖSSZEFOGLALÓ

Nem mindenki élt a korai reggelizés lehetőségével a magyar válogatott tagjai közül, a szekszárdi nevelésű Studer Ágnes igen, neki le sem lehetett törölni a vigyort az arcáról, érthető okokból: csütörtökön ünnepelte a 28. születésnapját, nem is akárhogyan, a világ legjobb nemzet együttese elleni világbajnoki negyeddöntővel. 9.15 perckor elindult a busz a szállodától a Berlin Arénába, 11.30-kor már kezdődött a meccs, ami a játékosok és a stábtagok számára az életük egyik legnagyobb élménye is lehetett – eredménytől függetlenül. Mert tisztában voltunk azzal, már az is csodaszámba menne, ha megszorongatnánk a riválist, amely 2006 óta nem kapott ki vb-n. Éppen ezért is volt valószínű, hogy ezzel a mérkőzéssel véget ér ez a csodálatos utazás, ami az afrikai Kigaliban kezdődött az előselejtezőben, majd Isztambulban folytatódott a kvalifikációs tornával, amelyen második helyen zártunk. Repkedtek a pacsik a buszon, élénk beszélgetések folytak a játékosok közt, jó energiákat éreztünk, míg ha oldalra tekintettünk, elképesztő mennyiségű rendőrt láthattunk úton-útfélen. Alapból is rendőri felvezetést kapott minden együttes a hoteltől, de csütörtökön nemzeti általános próbariadó volt kiírva 11 órára, amit minden év szeptemberének második csütörtökjén tart a Szövetségi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Hivatal (megtörtént, megszólalt a sziréna a csarnokban és a telefonokon). Majd száz drukker tapssal köszöntötte a magyar együttest a sportcsarnok bejáratánál, Kányási Veronikáék mosolyogva sétáltak be a létesítménybe – hogy milyen jellegű mosoly marad ebből bő három óra múlva, azt nem tudhattuk. Az előző 69 évben négy hivatalos mérkőzést rendeztek a két együttes között, s győzni ugyan nem tudtunk, de 1957-ben megszorongattuk (51–46) őket… 

A bemelegítés során túl sok érzelmet nem lehetett leolvasni az arcokról, a mieink talán az eddigieknél is több pacsival biztatták egymást, a regnáló olimpiai és világbajnok, a világranglista élén álló riválisnál pedig a kezdőötöst külön edző készítette fel a rajtra speciális feladatokkal, közben pedig egyre több néző szivárgott be a hatalmas létesítmény lelátóira. 18 perccel a feldobás előtt megszólalt az egyik elmaradhatatlan magyar szurkolói „himnusz”, az Éjjel soha nem érhet véget című dal is, még úgy is kellemesen csengtek a taktusok, hogy otthon úgymond unásig hallgathattuk már, de itt, Berlinben nyilván a hazafias érzéseket erősítette. Bemutatáskor már majd ötezren sikongattak, tapsoltak a lelátón, miközben a himnuszok alatt átszellemült arcokat láthattunk magyar oldalon. Angel Reese, az USA egyik szupersztárja olyan sűrűn pislogott, mintha füst ment volna a szemébe, Turner Yvonne pedig érzelemmentesen hallgatta a himnuszokat, az ő helyzete roppant különleges, tekintve, hogy honosított hátvédünk hazája Amerika, s földijei ellen játszott…

A látványos akciókat többnyire a WNBA szupersztárjai szállították az első félidőben, de a torna legfiatalabb játékosának (18 év), Josepovits Kingának a blokkja vagy egyik-másik triplánk is bekerült a meccs rövid összefoglalójába, ám a találkozó végkimenetele már az első negyed végére nem volt kérdéses. Takács-Kiss Virág ült le mérgesen a kispadra a 24. percben, a spanyol Valencia centerét feltehetően az eredmény alakulásán kívül az is bosszanthatta, hogy ekkor még nem tudott kosarat szerezni (a 27. percben aztán megtört a jég). Lefújás után megölelgették egymást a csapattagok és a stábtagok, előkerült egy nagy magyar zászló is, ezt felváltva dobták a vállukra a magyar hősök, akik ugyan most nagy verést kaptak, de 40 év után érték el azt, hogy válogatottunk a legjobb nyolcban végezzen a tornán. Bő fél órával később Takács-Kiss Virág a könnyeivel küszködve ölelkezett szeretteivel a csapatbusz előtt, láthatóan őt viselte meg a leginkább a vereség, miközben néhányan a meccsen remekül játszó Török Ágnes vezérletével a szurkolókkal közösen elénekelték a Happy Birthdayt, amint Studer kisétált a csarnokból. A szülinapos aztán ebéd után megkapta a tortáját, a lányok pedig felengedtek, este pedig egy olasz étteremben zárják le a 2024 nyarán kezdődött időszakot. Amiért jár a gratuláció, és minden elismerést megérdemelnek! 108–56