Messze már a bolgár trauma – Győri Ferenc jegyzete
SOKAT BESZÉLTÜNK korábban a 2024-es soproni drámáról, amikor a spanyolok elütötték női kosárlabda-válogatottunkat az olimpiai szerepléstől, úgyhogy azt most hagyjuk is. Egy év telt el azután, tavaly februárban hosszabbításos vereséget szenvedtünk Bulgáriában, amellyel eldőlt, nem leszünk ott a következő Európa-bajnokságon sem. Juhász Dorka nem léphetett pályára, sérült volt a válla, nem tudott rendesen dobni, a kispadról kellett átélnie, hogy egymás után másodszor is kikapunk a bolgároktól.
Hajnalig tartó eszmecsere zajlott a Botevgradhoz közeli, bámulatos fekvésű hotelben az edzők és más stábtagok részvételével a kudarc után, szóba került múlt, jelen és jövő, mindenki válaszokat keresett és megoldást remélt – hogy többször ne forduljon ilyen elő, hiszen az előtte lévő nyáron sikerült kiharcolni a világbajnoki selejtezős részvételt, tehát igenis ez egy szépreményű csapat. Talán jól jött, hogy egy év szünet következett, nem kellett tétmérkőzéseket játszani idén márciusig, amikor is Törökországban meggyőző teljesítménnyel kivívta együttesünk a világbajnoki részvételt. Szeptemberben Berlinben 28 év után ismét részt vehettünk a nagy eseményen, amelyen megnyertük az összes reálisan megnyerhető meccset, s így nyolcadikként végeztünk.
Visszatért a hit, ami az elmúlt bő egy hétben világosan megmutatkozott. A világbajnoki negyedik helyezett Németországot idegenben felülmúlva, Miskolcon két kellemetlen stílusú és feltörekvő ellenfelet, Portugáliát és Dániát legyőzve kezdett bele az Európa-bajnoki selejtezősorozatba Völgyi Péter „leánysága”, egyértelművé téve, ezúttal szó sem lehet arcpirító kudarcról.
Látszik, hogy a csapat erőtől duzzad, hisz a saját tudásában, semmit sem bíz a véletlenre. Ha már a vébénegyeddöntőt sikerült megjósolnom, pontosabban előre jeleznem, most bátorkodom megelőlegezni: a magyar válogatottnak minden esélye és képessége megvan ahhoz, hogy kvalifikáljon a Los Angeles-i olimpiára. Aztán közbejöhet addig sérülés, valamelyik elit játékosunk formahanyatlása, rossz sorsolás, de ezeket számításba véve sincs okunk borúlátónak lenni. Völgyi mesternek persze néhányszor még biztosan össze kell ráncolnia a homlokát, elképzelhető az is, hogy rászokik a dohányzásra, viszont összességében kifejezetten örülhetünk neki, hogy a legutóbbi Eb-selejtezőn történtek ellenére további bizalmat kapott a honi szövetségtől, mert eddig maradéktalanul élt vele.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Szívemberek – Galambos Dániel jegyzete

Céltalan keménykedés – Malonyai Péter jegyzete






