Női kosár Eb: A tapasztalatokból tanulva megnyerhetjük az elődöntőt – Dubei Debóra

– Simán kijutottak a szabadulószobából?
– Annyira nem volt sima, de nagyon élveztük! Korszerű szabadulószoba volt, jó kis közös program, mindkét csapatunk körülbelül két perccel az egyórás határidő lejárta előtt jutott ki – mondta a Nemzeti Sportnak péntek délután Dubei Debóra, a magyar válogatott 26 éves csapatkapitánya, aki eldöntötte a csehek ellen 62–61-re megnyert Európa-bajnoki negyeddöntőt.

– Sokat beszélt a csehek elleni utolsó ketteséről, de az is hozzátartozik, hogy elég magasról kellett elengednie a dobást. Nem volt könnyű, igaz?
– Nem is a kivitelezés volt érdekes, kissé meglepett, hogy ennyire üresen maradtam, aztán a videókat visszanézve láttam, nem is maradtam annyira üresen, ketten is jöttek rám... Az is furcsa, hogy rossz dobásnak éreztem, egyáltalán nem gondoltam, hogy bemegy, „isteni ráhatással” mégis bement, úgyhogy nagyon boldog voltam.

– A sajtótájékoztatón elmondta, a csapatból más is betalált volna abban a helyzetben. Amellett, hogy bíznak egymásban, mintha valóban fognák is a kezüket fentről...
– Rég éreztem ezt, mert a fontos meccseken a magyarok beleesnek abba a hibába, hogy a negativizmusukkal eltaszítják maguktól a szerencsét. Én ennek az ellenkezőjét képviselem, igyekszem átadni a lányoknak is, hogy legyenek pozitívak, és vonzzák magukhoz a jó energiákat. Legutóbb 1997-ben jutott a négy közé a válogatott, Iványi Dalma másod­edzőnk benne volt a csapatban, én meg abban az évben születtem, és most én dobtam a negyeddöntő győztes kosarát – úgyhogy hiszek abban, hogy így akarta ezt az univerzum.

– Négyszer játszottak jó másfél év alatt a spanyol válogatottal. Mit tanultak ezekből a mérkőzésekből?
– Nagyon jó csapat, érzik egymást a ragyogó technikájú játékosok, a spanyol iskola top hármas Európában. Gyorsabb kosárlabdát játszik, mint a miénk, de a spanyol játékrendszer mégis sokkal jobban fekszik nekünk, mint a csehek egy egyekre és váratlan megoldásokra alapozott stílusa. Bízom benne, hogy – tanulva a tapasztalatokból – meg tudjuk nyerni az elődöntőt.

– Jól sejtem, sokat segít nekünk, hogy Astou Ndour ezúttal nem tagja a rivális keretének?
– A belső posztokon nagyon sok lepattanót szedett, és sok pontot dobott. Kis visszaesés a spanyol válogatott szempontjából, hogy nincs itt, de mások is elő tudnak lépni, és a hátukon viszik a csapatot. Nem alapozunk tehát arra, hogy hiányzik a legnagyobb sztár, mert képes őt pótolni ellenfelünk, és ez összeránthatja a többieket is.

– Alba Torrens eddig nem remekel az Európa-bajnokságon. Jelent ez valamit, vagy teljesen felesleges foglalkozni vele?
– Felesleges, ő olyan játékos, aki mindig akkor teljesít jól, akkor dobja a hármast, szerez lepattanót, vagy védekezik jól, amikor csapatának a legnagyobb szüksége van rá. Az utolsó másodpercek döntő pillanataiban különösen oda kell rá figyelni.

– Posztjukból adódóan gyakran találkozhatnak. Miben rejlik az ő klasszisa?
0 Nagy előnye, hogy százkilencvenkét centis, és hármast játszik, majdnem tíz centivel magasabb nálam, vékony, nem centeralkat, sokat mozgó, technikás játékos. Az Euroligában és a válogatottban is többször találkoztam vele, nagyjából ismerem, felkészülünk rá, mint bárki másra, és megpróbáljuk megtalálni a gyenge pontjait.

– Van valamilyen mérkőzés előtti rituáléjuk? Ha igen, most már nehogy abbahagyják.
– Mindig mondok néhány mondatot a lányoknak Székely Norbi beszéde után. Fontosnak tartom, hogy motiváljam őket, egyébként meg mindenhez ragaszkodunk, ami eddig többnyire bevált, például hogy a reggelinél ki nyitja ki nekem a majonézt. Furcsa beidegződések ezek, de már nem hagyjuk el őket.

– Játékosként négyen, továbbá a szakmai stábból Mészárosné Kovács Andrea is szerepet vállalt a 2014-es U17-es világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban. Mostanra érett be igazán az 1997-1998-as korosztály?
– Abszolút, csütörtökön épp ezen gondolkoztam, milyen jól szerepeltünk akkor, és mennyire vártam évek óta, hogy így kijöjjön a lépés. Minden válogatottban többségében ugyanazok a játékosok szerepelnek, akikkel utánpótláskorunkban összekerültünk. Ennyi év után most felnőttként éljük át a sikereket, remélem, fogunk még nagyobbakat is. Hosszú ideje egymás mellett vagyunk, felhúzzuk, segítjük a másikat, ráadásul nekem Cziczás Laci, Andi néni, Dalma és persze Norbi is volt az edzőm korábban valahol, mindenkitől kaptam egy kicsit.

– Az elmúlt nagyjából egy évben sokkal nagyobb önbizalommal játszik, mint korábban. Minek köszönhető?
– Hazudnék, ha nem azt felelném, hogy a magánéletemben bekövetkezett hatalmas változás adta meg az első lökést. Újra önmagam lettem, élvezem a kosárlabdát. Nemrég eszembe jutott, hatévesen miért kezdtem el játszani, és rájöttem, egyértelműen azért, mert szerettem bedobni a labdát a kosárba. Ismét jó érzés versenyezni, jó úton haladok, a csapattársaim, a családom és az edzőim is engedték, hogy kibontsam a szárnyaimat.

– Melyik érzés a legerősebb most önben? Elszántság, nyugalom, izgatottság?
– Mindhárom egyszerre. Nyugodtság, mert ott vagyunk a legjobb négyben. Elszántság, hogy meg tudjuk csinálni, és a döntőig menetelünk. Izgatottság, mert azt érzem, még mindig van valami plusz ebben a csapatban...