Nem a hibátlan alapszakasz, a bajnoki cím a legfontosabb cél a Falcónál

„Lesznek még nehéz mérkőzéseink”

– Mit jelent önnek ügyvezetőként a sorozatban elért huszonhárom győzelem?
– Arra gondolok most, hogy ez a csúcs nemcsak a Falco, hanem az újkori magyar kosárlabda történetének leghosszabb győzelmi sorozata is, természetesen nagyon örülünk neki.

– Hogyan viselte a Honvéd elleni három és a Pécs elleni egy hosszabbítást?
– Meglátszott a csapatunkon a túlterheltség. Már több mint negyven meccset lejátszottunk ebben az idényben, és ezek egy részén ha a fizikai nem is, a mentális fáradtság észrevehető volt, ilyenkor többet hibáznak a játékosok. A sérülések és a betegségek is befolyásolták a helyzetünket, előfordult, hogy két légiósunk is hiányzott egyszerre.

– Örülne, ha veretlenül lenne bajnok a csapata, vagy ilyesmire gondolni sem mer?
– Egyelőre az lenne jó, ha az alapszakasz végéig kihúznánk ezt a sorozatot, de lesznek még nehéz mérkőzéseink. A hétvégén jön az Alba, a jövő héten zárásként idegenben játszunk a Szolnokkal, de örülnék neki, ha megtartanánk a veretlenségünket. Aztán hamarosan folytatása következik a rájátszásban…

– A múlt héten 2028-ig meghosszabbították Milos Konakov edző szerződését. Ez a bizalom és az elégedettség jele, igaz?
– Természetesen, hiszen nyolc éve tagja a Falco családnak, végigjárta a szamárlétrát, vezetőedzőként három bajnoki cím és két kupagyőzelem fűződik a nevéhez, vagyis semmi okunk sincs, hogy ne bízzunk benne. Jól építi fel a csapatot, jönnek az eredmények, megint bejutottunk a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé – mindez igazolja, hogy jó döntést hoztunk a kinevezésével.

A Budapesti Honvéd az 1980–1981-es idényben végigsöpört a magyar bajnokságon, a rajt után egymást követően 37 meccset nyert meg, mielőtt 1981. február 8-án a Ganz-MÁVAG vendégeként 83−79-re kikapott. Ám ezután újra csak győzött, így végül 43–1-es mutatóval lett bajnok. A Simon János által gardírozott csapatban már egyre markánsabb szerepet kapott az akkor még csak 20 esztendős Heinrich Róbert, aki olyan klasszisoktól tanulhatott minden nap, mint Kamarás György, Recska László, Gellér Sándor vagy Horváth Attila.
„Sorkatona voltam, de mindent ugyanúgy csináltam, mint a csapattársak, csak néha be kellett menni a laktanyába − mondta Heinrich. – Nagyon rendesek voltak, mert amit nem ettem meg, annak értékét postai csekken kiküldték. Rengeteg nagy egyéniségből állt az együttes, és hosszabb távon együtt maradt a keret magja. Persze, voltak oldalágról érkező fiatalok, de így volt felépítve a rendszer, ha egy idősebb játékos abbahagyta vagy eligazolt, helyére egy saját nevelésű fiatal érkezett. Abban az idényben minden összeállt, a szakmai munka nívós, a játékosok hozzáállása, mentalitása példaértékű volt. Folyamatosan fejlődtem én is, nem kellett új rendszert kitalálni, kidolgozni, emellett több volt a türelem a játékosok iránt, mert az eredménykényszer kisebb volt. Családként éltünk, rengeteg közös programunk volt, baráti szálak fűztek össze minket egységgé. Recska és Gellér volt a csapat esze, nekik olyan motivációjuk volt, hogy ezzel maguk mellé állították a többséget. A csapat azért volt kiemelkedően jó, mert a játékosok együtt tudtak igazi egyéniségek lenni. Nyilván a lebonyolítás más volt, nem volt playoff, amiben a kisiklás jobban benne van, mert szinte törvényszerű egy ötmeccses sorozatban, hogy a gyengébb gárda is nyer egy mérkőzést. Ez a Falco borzasztóan erős, sokkal jobb kerete van a riválisainál, szerintem alkalmas lehet arra, hogy megdöntse a rekordunkat.”

A Zalaegerszeg férficsapata váratlan, ám annál megérdemeltebb sikersorozata 2009. október 3-án kezdődött: a nyáron újjáalakult gárda az első bajnokiján 84–78-ra legyőzte a Kaposvárt, majd a soron következő 21 meccsét is megnyerte. A 22 találkozóból álló győzelmi sorozat 2010. március 20-án ért véget Szolnokon, miután az Olaj fantasztikus összecsapáson 83–82-re nyert a kék-fehérek ellen. Ezzel együtt az alapszakasz végén az élen végzett a ZTE, amely aztán a Magyar Kupát és a bajnoki címet is megnyerte. A csapat egyik meghatározó játékosa, Trepák Zoltán így emlékezett az évadra:
„Fantasztikus idény volt, remek csapat jött össze, és persze a két aranyérem még szebbé tette azt az évadot. Emlékszem, néhány győzelem után valaki, talán Kelemen Péter ügyvezető kitalálta, amíg nyerünk és tart a veretlenségi sorozat, addig a hazai meccsek után annyi pálinkát kellett meginni, ahány sikernél jártunk... Jól összerakott csapatunk volt, a légiósokat sem feltétlen a statisztikájuk alapján választotta Patonay Imre másodedző és Völgyi Péter vezetőedző, például Calvin Watson érkezésében sokat nyomott a latban, hogy nem szórakozni járt szabadidejében, hanem festett. Szerettünk melózni, kiemelkedő idényt produkáltunk, némileg váratlanul. A Falco erős együttes, de nem hinném, hogy a Honvéd harminchét meccses sorozatát megdönti.”
Völgyi Péter, az akkori edző, jelenlegi női szövetségi kapitány, aki egyben a női élvonalbeli címvédő DVTK-t is irányítja, mindig szívesen emlékszik vissza a 2010-es zalaegerszegi gárdával végrehajtott tettekre.
„Kitűnő személyiségek alkották az együttest, a játékosok is és a klubnál dolgozók is ki voltak éhezve a sikerre. A kulcs az volt, hogy tényleg mindenki alárendelt mindent annak, hogy sikeres évadunk legyen. Nagyon ritka, hogy szakmailag és emberileg is olyan módon összeálljon minden, ahogyan akkor, ez egy ajándék a szurkolóknak és a résztvevőknek is, kevés edzőnek adatik meg, hogy ezt megélje. »Putesszal« roppant büszkék vagyunk, hogy ez nekünk megadatott. A Falco erősségben felfelé kilóg a jelenlegi mezőnyből, bár azt gondolom, a sorozata nem akkora meglepetés, mint anno a miénk volt. Képesnek tartom a Honvéd csúcsának megdöntésére is.”