– Mikor feküdt le?
– Későn is értünk haza, ráadásul többször megálltunk, úgyhogy talán hétfő hajnali három óra körül – mondta Váradi Benedek, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely magyar válogatott csapatkapitánya, akinek csapata története első Magyar Kupa-győzelmét szerezte vasárnap a budapesti Ludovika Arénában a DEAC 67–64-es legyőzésével.
– Kellemes volt Magyar Kupa-győztesként ébredni?
– Mindenképpen! Örülünk, hogy végre sikerült megnyernünk a kupát, tudjuk, hogy klubunknak, a városnak és a szurkolóinknak is óriási eredmény ez.
– Mennyire volt fontos cél a karrierjében az MK megnyerése?
– Ezen így még nem gondolkodtam. A sportoló minden döntőnek, sorozatnak úgy indul neki, hogy meg szeretné nyerni. Kiskoromban én is Magyar Kupa- és bajnoki győzelemről álmodtam, most már mindkettőből van egy-egy, bízom benne, hogy lesz még lehetőségem újabb trófeákat szerezni.
– Nagyon jó formát mutattak a tornán, ez minek volt köszönhető?
– Megijedtek, amikor a DEAC a negyedik negyed elején átvette a vezetést?
– Az eredményjelzőn láttuk, de nem inogtunk meg. Sokat dolgozott érte a Debrecen, ám tudtuk, rengeteg erőt kivett belőle a felzárkózás, ezt kihasználtuk a végén. Sikerült behúznunk a győzelmet, amely kemény, jó erőnlétet igénylő összecsapás volt, ugyanakkor teljesen sportszerű keretek között zajlott.
– Érezte, hogy a tripla plusz büntető kombináció döntő lehet a hajrához közelítve?
– Meccs közben nem, viszont utána, amikor a fordulópontokról beszéltünk, ez is felvetődött. Temérdek olyan momentum volt, ami segített, nem is akarom a sajátomat és másét sem kiemelni, mert csapatként nyertünk. Az egész tornán érezhető volt, hogy mindenki tudja, mi a célunk, és az adott pillanatban bárki képes előrelépni.
– Családi tragédia után kellett csapatkapitányként vezetnie a Falcót. El tudta terelni valamennyire a gondolatait?
– Édesanyám halála után egyből mentem edzésre, mert nagyon jól tudom, ő is ezt szerette volna. Bizonyos mértékben jobb is volt, hogy néhány órára kikapcsoltam, és a pályára koncentráltam, a döntő után mondtam is, hogy neki szeretném ajánlani a győzelmet. Megígértem neki, hogy megcsináljuk, és meg is csináltuk! Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt másfél-két hétben, ám tudom, hogy vasárnap ott volt velünk, és segített minket. Rengeteget köszönhetek neki, szeretném továbbvinni, amit tőle tanultam.
– Mi volt a legfontosabb, amit édesanyjától kapott útravalóul?
– Kiskorom óta jártam vele edzésekre, akkor még a bátyám is utánpótláskorú volt, és láttam anyukámat, hogyan neveli a játékosait. Megtalálta az emberekkel a kapcsolatot, tudta, kivel hogyan kell kommunikálni, és miként segít ezáltal a játékosainak, vagy mint pedagógus, a diákjainak a nehéz szituációkban. A halála óta rengeteg üzenetet kaptam, egy-egy korábbi tanítványa elmesélte, mennyi mindent köszönhet neki, ezek nagyon jólestek.
– Hamarosan kezdődik a bajnoki rájátszás a negyeddöntővel, rögtön vasi rangadókkal. Veszélyes ellenfélnek érzi a Körmendet jelenlegi állapotában?
– Természetesen. A rájátszásról beszélünk, ahova mindenki okkal jutott be. Szeretnénk továbbjutni a párharcból, de nagyon nehéz lesz. Nem is olyan régen játszottunk két mérkőzést a Körmenddel, mindkettőt megnyertük, elemezzük őket és felkészülünk. Remélem, a csapatnak pluszt ad a kupasiker: még jobban összeállunk és lépésről lépésre felépítjük magunkat. Meglátjuk, mit hoz a jövő, most kezdődik a bajnokság érdemi része, a következő másfél hónapban minden eldől.