Nemrég Bujdosó Ágota ment el, most meg Sterbinszky Amália…
Egykoron a Vasas pillérei voltak, egyikük a kapuban, másikuk az ellenfél kapuja előtt, balátlővőként. Török Bódog szerint ő a négy muskétás egyike: Amál, vagy ahogyan a többiek hívták, Babi, Nagy Ilona, Lelkesné Tomann Rozália és Megyeriné Pacsai Márta. A Vasasban és a válogatottban is vezéregyéniségnek számított, aki mindig képes volt motiválni a társait. Sajnos, a múlt idő tegnaptól örök… Dániai otthonában rosszul lett, egy koppenhágai kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni. A napokban jött volna haza az öccse születésnapjára…
Amikor elárulták neki, hogy róla nevezték el a Vasas kézilabdacsarnokát, elsírta magát, most mi könnyezünk. Pedig volt idő, amikor nevettünk: azon a fotón például, amely megörökíti, hogy az 1982-es budapesti vb után az eseményt támogató bútorgyártó szponzor termékében, egy karosszékben ül ezüstéremmel a nyakában. Nem akárkit emeltek trónra, s nem akárkik tartják a magasba, balról Barna Ildikó, jobbról Rácz Mariann.
Hogy mennyire volt jó játékos? Amikor Debrecenből a Fradiba került, ki kellett várnia egy évet, akárcsak amikor a zöld-fehérektől a Vasasba igazolt, ez pedig nem csupán a sportvezetők kompromisszumra képtelen magatartására utalt. Már a piros-kékek játékosaként lett a házigazda Szovjetunió legyőzése után vb-bronzérmes Kijevben (1975), lapunk így jellemezte a játékát: „Virtuóz, mindent tud, ami a jó játékost jellemzi, kitűnő fizikai adottságokkal rendelkezik. A csapat vezéregyénisége.”
Akkor is az volt, amikor már „csak” a BEK-meccsekre jött vissza a Vasasba, mert Dániába ment férjhez 1981-ben és a Helsingör csapatába igazolt (azzal a feltétellel, hogy a magyar bajnokot erősítheti a kupasorozatban). Talán mondani sem kell, Babi oroszlánrészt vállalt a Vasas 1982-es BEK-győzelméből a Radnicski Beograd elleni döntőben is. Télen a vb-n a BS-ben is megvertük a végső győztes szovjeteket, s ugyan a lányok ezzel nem foglalkoztak, a „nagy testvér” legyőzése akkoriban többet jelentett sportbeli sikernél… Dániában később természetgyógyász lett, a szurkolók rajongását gyógyult betegei hálája váltotta fel.
Amikor betöltötte 70. életévét, a pályafutását salakon, bitumenen kezdő, az elmúlt évszázad legjobbjának választott Sterbinszky Amália ezt nyilatkozta lapunknak: „Furcsa kettősség van bennem a kézilabdával kapcsolatban, mert olyan régen volt, hogy néha csak hitetlenkedve kérdezem magamtól: tényleg játszottam?”
Igen, tényleg, s most ismét csak téged idéznénk, hogyan: „Visszagondolva olyan természetesnek tűnt, hogy a mérkőzés elejétől a végéig játszottam, gólokat szereztem.”
Így őrzünk meg emlékezetünkben.