Aki a vagányokkal is szót értett – Thury Gábor nekrológja Garami Józsefről

A NAGY LAJOS GIMNÁZIUMBAN érettségizett Pécsen, s kevesen tudják róla, hogy az 1956-os forradalom évében, de már decemberben diáktársaival járták az utcákat, s noha a harcokban nem vett részt, ott volt a temetői lövöldözésnél is. Egy-két társával – többek között a későbbi kiváló válogatott kosárlabdázóval, Banna Valérral – azt szerették volna elérni az iskola vezetőségénél, hogy néhány tanulónak ne essen bántódása a forradalomban betöltött szerepe miatt. Végül őket is előállították a karhatalmisták… Szerencséjére továbbtanulhatott, 1964-ben diplomázott a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–orosz–testnevelés szakán, s mindeközben, persze, futballozott, hol másutt, mint a Pécsi Dózsában, később játszott Komlón és a PVSK-ban is, itt is fejezte be az aktív játékot 1967-ben. Tanári diplomáját 1971-ben, a szakedzőit 1976-ban kapta meg a Testnevelési Főiskolán. Ezzel párhuzamosan a Pécsi Dózsánál, majd a jogutód PMSC-nél utánpótlástrénerként tevékenykedett, 1985-ben nevezték ki a felnőttcsapat edzőjének, első meccsén rögtön 1–1-es döntetlent értek el az FTC ellen – és még abban az esztendőben mesteredzői címet szerzett.

Korszak fűződik a nevéhez – igen, így, jelen időben, mert az érdem nem lesz a múlté és nem évül el. Kétszáztizenhét bajnoki mérkőzésen ült a kispadon 1985 és 1992 között, ez azóta is megdönthetetlen rekordnak számít a Mecsekalján. Mérlege 99 győzelem, 63 döntetlen és 66 vereség. Az 1985–1986-os idényben a második helyig vezette az együttest. Ezt az eredményt azóta sem sikerült megismételnie senkinek, mint ahogyan az 1990-es Magyar Kupa-győzelmet sem. Rá egy évre (1991) pedig bajnoki bronzérmes lett a PMSC-vel, s abban az időszakban (1987-ben) megbízott szövetségi kapitányként öt találkozón irányította a válogatottat is. A honi futball igencsak zavaros éveiben Verebes Józsefet váltotta a kispadon, majd Garami Józsefet technikai igazgatóként Bálint László követte. Arra már sohasem kapunk választ, mi lett volna, ha nem csupán öt találkozón ülhet a nemzeti együttes kispadján…

Számos példa van arra, hogy vidéki együttesnél sikeres szakember képességei a fővárosban különböző okoknál fogva nem teljesednek ki. Nos, Garami József megmutatta, kikezdhetetlen szakmai tudása mellé páratlan pedagógiai érzék párosul: a legnagyobb vagányokkal is szót értett, nem akadt olyan labdarúgója, aki ne tisztelte volna. Talán ezért is keresték meg 1993 tavaszán Újpestről, s ha a bajban lévő lilák nem is egyenesedtek ki teljesen, a mester legalább az élvonalban tartotta őket – majd a dobogó második (1995) és harmadik fokára (1996) vezette. Nem mellékesen az MLSZ edzőbizottságának elnökévé választották. A Megyeri útról az MTK akkori tulajdonosa, Várszegi Gábor hívására a Hungária körútra költözött, munkássága eredménye bajnoki aranyérem és két Magyar Kupa-siker volt. A legnépszerűbb klubnál sem maradtak el a sikerek, az FTC-vel kupagyőztes (2003) és bajnok lett (2004), ez még akkor is tény, ha a tavaszi szezonban Pintér Attila irányította a zöld-fehéreket.

Sosem helyezte magát előtérbe, de talán maga sem gondolta, hogy munkásságát olyan hosszú periódussal zárhatja le, amely csak a legnagyobbaknak adatik meg: újra az MTK következett edzőként, szakmai igazgatóként, újra aranyéremmel (2008), s a nem mindennapi rekorddal: trénerként 797 alkalommal ült a kispadon az NB I-ben.

Garami József 2020-ban hazaköltözött Pécsre és szakmai koordinátorként segítette szeretett klubját. Nyolcvanéves születésnapján, 2019-ben róla nevezték el a pécsi utánpótlásközpontot. Az utóbbi években több egészségi problémával is küszködött, halála óriási veszteség nem csupán a pécsi futballnak, hanem az egész magyar labdarúgásnak.