Férfi kosár NB I: Lazán, de nagy elánnal – Ferencz Csaba

– Mit gondoltak, amikor kiderült, amerikai irányítójuk, Kamau Stokes nem tudja vállalni a játékot?
– Nem örültünk, de a hozzáállásunk semmiben sem változott – válaszolta a Nemzeti Sportnak Ferencz Csaba, a Falco-Volvo Alpok Autó Szombathely ellen szombat este hazai pályán egy ponttal nyerő Egis Körmend csapatkapitánya, aki a győztes hárompontost szerezte. – Persze adott egy kis pluszt, motivációban mindenképpen, mert tudtuk, mindenkitől több kell ahhoz, hogy nyerjünk, ami végül sikerült.

– A csütörtökön elhunyt vezető, Csák Tamás halála megrendítette a klubot, s minden bizonnyal szintén plusz érzelmi töltetet adott a második ­meccs előtt…
– Érte is harcoltunk, győzelemmel szerettük volna megtisztelni az emlékét, illetve emlékezetes meccsen méltóképpen megemlékezni róla.

– Egyenlítettek az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharcban, kedden még nagyobb

jelentősége lesz, ki nyer.
– Előre megmondtuk, nem feltartott kézzel nézzük, hogy a Falco ismét bajnok lesz! Nyilván ők az esélyesebbek, de ismerjük a gyenge pontjaikat, amit szombaton ki is használtunk. Szerényebb költségvetésű klub vagyunk, de a bajnoki aranyért csatázunk, s megpróbáljuk borítani a papírformát, ennek így kell lennie, nincs ebben semmi különös. Harcolunk a döntőbeli sikerért, az aranyéremért.

– Ezek szerint nincs önökön semmiféle nyomás?
– Egyáltalán nincs, most a győzelmi kényszer nyilván a szombathelyieken lesz, ők játszanak hazai pályán. Ebben a döntőben amúgy is felszabadultan kosarazhatunk, mert célunkat bőven elértük azzal, hogy idáig eljutottunk. Rajtuk van a teher, nem rajtunk. Mi lazán és nagy, a szombatihoz hasonló elánnal játszunk kedden is, ahogy itthon.

– Az első hat hárompontosa mellé ment, nem rengette meg az önbizalmát?
– Nem, de volt egy mélypontom, az a jelenet, amikor egy támadás során kétszer hibáztam távolról, majd kivezettem a labdát az oldalvonalnál.

– …majd dühösen rácsapott. Ekkor sokan gondolhatták, ez nem az ön napja.
– Az első három negyedben nem találtam a jó megoldásokat és a jó dobásokat, de engem is elvitt a hév, nem is rágódtam ezen. Aztán hála istennek és Tominak, elkaptam a fonalat.

– A végjátékról is beszéljünk, hiszen valójában erről lesz emlékezetes ez a mérkőzés!
– Amikor kétpontos hátrányban elindítottuk az utolsó akciót, tényleg azt a játékot beszéltük meg, aminek a végén a triplát dobtam. Számítottam arra is, hogy Benke Szilárd elvált, s hogy esetleg Keller Ákosról kell rádobnom a labdát az utolsó másodpercben. Szerencsére nem volt időm ezen gondolkodni, ami meg történt, az elég kacifántosra sikerült. Nem sokszor fordul elő, hogy ilyen helyzetben legyek, de nagyon örültünk, hogy bedobtam. Ákost nem könnyű átdobni, néha sikerül, néha nem, most sikerült.

– Kevesen tudják, hogy 2003-ban tagja volt a legutóbb bajnoki címet nyerő Körmendnek. Hogyan emlékszik arra a sorozatra?
– Az első, kaposvári meccsen játszottam is, a többin a keretben voltam, de nem tudtam annyit hozzátenni a játékhoz, mint most, nagyon fiatal voltam még… Boldog lennék, ha ismét bajnokok lehetnénk, az a végéhez közeledő karrierem megkoronázása lenne.

– Hatvannyolc ponton tartották a Falcót, ami magyar együttesnek ebben az idényben még nem sikerült.
– Jól védekeztünk, ellenfelünk pedig rosszul dobott. Perl Zoltánt tíz ponton tartottuk, ami kulcsfontosságú volt. Ezt kellene átmenteni keddre, s akkor minden esélyünk meglenne, hogy nyerjünk idegenben is. Ám mivel a válogatott gerince a Falcóban játszik, mindenki másra is figyelni kell.