– Mi vitte, vette rá, hogy 39 évesen még egy évre aláírjon?
– Összetett lesz a válaszom – mondta a Nemzeti Sportnak Ferencz Csaba, a férfibajnokság alapszakaszát a hatodik helyen záró, idén Magyar Kupa-ezüstérmet szerző Egis Körmend bedobója. – Negyven leszek a jövő hónapban, emiatt egész idényben azon törtem a fejem, mi legyen: abbahagyjam-e vagy sem. Arra jöttem rá, hogy nehéz ezt a játékot befejezni 24 év után, főleg azután, ami ebben az évadban velem történt. Azzal tisztában voltam, hogy ha nem tudok hozzátenni a játékhoz, a csapat eredményességéhez, akkor tuti befejezem, de nem így volt, jó teljesítményt nyújtottam, s úgy éreztük a szakmai stáb és a vezetőség tagjaival egyetértésben, hogy még egy idény simán benne van a pakliban.
– Élvezi még a játékot?
– Igen, szeretek a pályán lenni, s noha kevesebbet terveztem, végül 26 percet voltam a parketten átlagban meccsenként. A vasárnapok már nehezek, de bírom, még nem tartok ott, hogy az elviselhetetlen kategóriába kerüljön egy-egy mérkőzés utáni nap, amit a regenerálódásra kell szánni. Ja, és még egy dolog: amikor két éve elterveztem a visszavonulásomat, eldöntöttem, mindenképp szeretném, ha a jövő héten hetedik életévébe lépő kislányom még egyszer látna a pályán élesben, de ez az előző másfél évadban nem jött össze. Ez is óriási motiváció.
– Önt vérbeli triplaspecialistaként tartják számon, ebben az évadban 50 százalékos pontossággal dobta a hárompontosokat, ami kiemelkedő mutató, főleg ha azt vesszük, hogy 108 alkalommal kísérletezett.
– Ez szerintem is elképesztő és egyedülálló a karrieremben, eddig 47 százalék volt a csúcsom, amit 39 évesen felülmúltam.
– Csapata a hatodik helyen végzett az alapszakaszban – elégedett vele?
– Igen, nekünk ez annyit ér, mintha bajnokságot nyertünk volna. Tudom, ez túlzás, de ahogy a nyáron álltunk, ahogy elindultunk, reálisan a bennmaradást tűztük ki célként, ahhoz képest túlteljesítettünk. A klub költségvetése jelenleg a tabella alsó régiójában tanyázó egyesületekéhez hasonló, így ez kiugró eredmény, erre minden Körmend-szurkolónak büszkének kell lennie.
– A negyeddöntőben a Szolnok lesz az ellenfelük – ráadásul pályahátrányból –, amely topcsapat és tavaly döntős volt.
– Mi nyomás nélkül játszhatunk, a presszió az Olajon lesz, amely más célokért küzd és más az elvárás vele szemben. Mindent megteszünk, ezt megígérhetjük, s mivel két éve hasonló helyzetben megtréfáltuk és végül bronzérmesek lettünk, most újra csodát tennénk. Ezzel együtt a realitás a Szolnok továbbjutása.
– Sokan fanyalognak, szerintünk jogosan, hogy csökkent a színvonal…
– Erről esszét lehetne írni. A játék minősége szerintem is visszaesett, vannak problémák, s nem jönnek a fiatalok az utánpótlásból, nincs áttörés, többek közt ezért játszhatok én is majd’ negyvenévesen anélkül, hogy lefelé kilógnék… Valamit tenni kell, változtatni sok mindenen, főleg a fiatalok szemléletén.