Rátgéber: Nem tudom, melyik a következő megmászandó csúcs

„Amikor kijöttem ide, azt hittem, hogy generális leszek, aztán a szezon végén már csak elsősegélyt nyújtottam, és sebeket kötöztem be. Az eleje és a vége remekül sikerült, elvégre ősszel megnyertük a Szuperkupát, majd nemrég a bajnokságot, ami pedig közötte volt, az lényegtelen” – nevetett a Szpartak Moszkvával 2009-ben Euroliga-győztes tréner.

„A bajnokság első fordulójában rögtön kikaptunk a Kayseritől, a meccs az olimpiai és világbajnok Diana Taurasin ment el, de ha valakinek van egy Maradonája, akkor azt játszatni kell. Türelmet kértem, aztán nyertünk Jekatyerinburgban, amire senki sem volt képes az elmúlt négy-öt évben, veretlenül hoztuk az Euroliga-alapszakaszt, ám a soproni meccs előtt éjfélkor behívtak a klubközpontba azzal, hogy pozitív lett Diana doppingtesztje. Nem sokkal később jelentkezett Sopronból egy menedzser, jelezve, hogy Angel McCoughtry kivásárolható, és úgy is lett. Én közben hittem Diana tisztaságában, annál is inkább, mert a pozitív teszt előtti meccsen megkérdeztem tőle, hogy akar-e játszani, és ha 48 órán belül kiürülő modafinilt vett volna be, akkor nemet mondott volna. Diana és Penny Taylor mellett nemsokára Vajda Anna is elment, aki a szabályok szerint csak az Euroligában játszhatott volna, ezt nem tudtuk megoldani. Négy hónap alatt megalkottam a csapat kémiáját, ami megsemmisült, és kikaptunk a Szpartaktól a negyeddöntőben, bár én azt a vereséget tulajdonképpen már jóval előtte, Taurasiék elvesztésekor átéltem... Mindenesetre kihoztam a B-tervből a maximumot, ami nagy siker, ezt öntömjénezés nélkül állíthatom.”

A Taurasi-botrány kimeneteléről – hogy a labor hibázott és a játékost felmentették – Rátgéber csak annyit mondott: a világ legjobb női kosarasa azóta Phoenixben készül a nyári WNBA-idényre. A Fener vezetőségének szezonértékeléséről pedig mindent elárulhat az a póló, amelyet a bajnoki cím alkalmából készítettek, és amelyen a „Mégis mi nyertünk!” felirat olvasható. A szurkolók a gondok közepette is kitartottak, amit jelez, hogy szerdán a Fenerbahce-Galatasaray férfirangadó után a hazai hívek tömegével jöttek oda a magyar mesterhez közös fényképért és autogramért.

„Itt óriási nyomás van, mindenki Fener-edző akar lenni, de én szerencsére nem hagytam, hogy a balszerencse letiporjon, meg is kaptam az Év edzője-címet. Jó úton haladva tévedtünk, és nem téves úton haladtunk, ami nagy különbség. Itt a tábor tartja életben a csapatot, fanatizmus van, míg Moszkvában például kis túlzással fizetett-kivezényelt nézők voltak. Nekem június 30-ig szól az isztambuli szerződésem, és előbb-utóbb szólnak, hogy mik a terveik velem. Másfél hét múlva, amikor Laci fiamnak véget ér az iskola, hazaköltözünk, és várjuk a fejleményeket. Karácsony óta nem voltam otthon, jó lesz leülni a házam teraszán, és hallgatni a lemezeimet.”

Ami a szakmai terveit illeti, a 44 éves tréner közölte: bizonyos feltételekkel szívesen maradna a Fenernél, Taurasi visszatérésének például kifejezetten örülne.

„Vannak nála sokkal drágább játékosok is, nincsenek teljesíthetetlen igényei, ezért is szeretem őt, no meg mert őt még edzés közben is élmény nézni. Ő a siker egyik záloga, márpedig engem a pécsi tizenöt pécsi szezonomban sem azért szerettek, mert okos vagyok vagy szép, hanem mert jöttek az eredmények. Az edző egyetlen barátja a siker, és én mostanra elértem azt a szintet, hogy egzisztenciálisan nem kell aggódnom, a pénz nem izgat, csak nyugtat. A munka mellett megcsináltam Közép-Európa legnagyobb kosártáborát, amely idén folytatódik, és egy napon talán az akadémiám is beindul. Utóbbit hátráltatja, hogy sajnos nem vagyok jó politikus, olyanokat is mondok, amiket valakik szerint nem kellene, ezért nem maradtam például szövetségi kapitány. Vagy talán ezért nem kérdezte meg senki, amikor hazajöttem Moszkvából, hogy hogy vagyok. Annyit hallottam, hogy jobb lenne, ha nem mennék ki a pécsi meccsekre.”

Ami az esetleges otthoni munkavállalását illeti, Rátgéber László ezt mondta:

„Nem tudom, hogy leszek-e még Magyarországon edző. Hívjanak, akkor kiderül. Minden a feladattól függ: néha sokkal jobb felhozni egy középszerű csapatot, mint átvenni a Szpartak Moszkvát két Euroliga-diadal után. Mint most a Fenernél is. Mi hegymászók vagyunk, és mindig más csúcsot kell megmászni, nem pedig állandóan a Mount Everestre menni. Én mindenesetre a tábor után két hetet Brac szigetén nyaralok Horvátországban, aztán meglátjuk.”