Jobb gólkülönbséggel juthatott a döntőbe az egerszegi gárda

Néhány héten belül harmadszor telt meg a zalaegerszegi sportcsarnok: először az Arany Ászok TOP-gála, másodszor a "Kék-fehér fieszta” okán, harmadszor pedig szombaton, a Borsodi Terembajnokság ötödik selejtezőnapjára jegyet váltó szurkolók jóvoltából. Ha esetleg valaki nem tudná (bizonyára nagyon kevesen vannak): az eddigi akadályokat a Debrecen, az MTK-Hungária, a REAC és a Ferencváros vette sikerrel, így eme négy csapat már biztosította a helyét a február másodikai debreceni fináléban. A hét vége első napján a házigazda Zalaegerszeg, a Matáv-Sopron, a Bük és a Hévíz együttese versengett azért, hogy ötödikként csatlakozzon a döntő résztvevőihez. A játéknap a felettébb izgalmas ZTE–Hévíz derbivel indult (2–2 lett a vége), s aztán a házigazdák gárdájának sikerével végződött. Hogy ki lesz a finálé hatodik tagja, az vasárnap derül ki, amikor is a Győri ETO, a címvédő Siófok, a Lombard FC Haladás, illetve a Pápa lép műfűre. Az előrejelzések szerint könnyen megeshet, hogy ismét megtelik a ZTE sportcsarnoka…

Hogy szereti-e a magyar ember a futballt?
A fenti kérdésre rövid, de sokatmondó válasszal tudunk szolgálni: egy órával a kezdés előtt dugig megtelt a sötétkék zalaegerszegi sportcsarnok. Azt persze nem állítjuk, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni, csak megtalálni lett volna nehéz…
Miközben ötezer néző a lelátón fészkelődött, az előtérben rögtönzött edzőkonferenciát rendeztek, méghozzá Komjáti András, Simon Antal, Gellei Imre, Bognár György és Pusztai László részvételével. Talán megbocsátható, de a témát ezúttal nem a labdarúgás szolgáltatta…
– Te, Pusztás, van egy új vicced? – érdeklődött hévízi kollégájánál Komjáti András, a Matáv-Sopron trénere.
– Van persze, ha akarod, elmondom, ám tudok egy sokkal jobbat – érkezett a felelet Pusztai Lászlótól.
És Pusztai László elmesélt egy megtörtént esetet.
Azok után, hogy barátja kilépett az egyik ausztrál repülőtér fotocellás ajtaján, behuppant a reá váró bérelt autóba. A szabályokat betartva, fütyürészve gurult az országúton, amikor mit ad isten, elé ugrott egy kenguru. Fájdalom, kettejük találkozásának az erszényes állat itta meg a levét: úgy elterült az aszfalton, mintha betonba öntötték volna. Hősünk azonnal tárcsázta kinti ismerőseinek számát, akiknek első kérdésük így hangzott: akadt-e szemtanúja az ütközésnek. Mivel nemleges választ kaptak, rögvest megnyugtatták vendégüket, hogy az égvilágon semmi gond, húzza le a kengurut az árok szélére, s hajtson tovább. No, a magyar látogatónak ekkor jutott eszébe, ha már ez a képtelenség megesett vele, emlékül készít néhány fotót. Szegény állatra ráadta a bőrkabátját és baseball-sapkáját, úgy kattintgatott. Vígan nyomogatta gépét, mígnem – és most figyeljenek! – az áldozat egyszer csak magához tért, és hipp-hopp elszökkent, és állítólag aznap este másról sem szóltak a híradások, mint hogy aki lát egy sapkás, bőrdzsekis kengurut, az itt és itt jelentkezzen, már csak azért is, mert egy kedves turista útlevele a kabátzsebében lapul…
Természetesen hasonlóan meglepő végkifejletben reménykedtek a ZTE, a Sopron, a Bük, valamint a Hévíz futballistái is. Noha akinél csak érdeklődtünk, az nem győzte hangoztatni, hogy ez csupán játék, nyilvánvaló volt, a kezdés előtt az első helynél senki sem adta volna alább. A közeli Hévízről átruccant drukkerek egyenesen megkövetelték csapatuktól, hogy jusson tovább: egy transzparens útján üzenték meg a játékosoknak, ismételjék meg a 2001-es produkciójukat, amikor is csoportgyőztesként abszolválták az egerszegi selejtezőt (no, persze a Manchester United elleni BL-selejtezőn gólt szerző zalaegerszegi Koplárovics Béla akkor még a zöld-fehéreket erősítette).
Az első hivatalos labdaérintést még fel sem jegyezhettük, amikor a soproniak, illetve a házigazdák már elkönyvelhettek egy-egy sikert. Ami a matávosokat illeti, kiderült, nem csak a pályán, azon kívül is jól helyezkednek: övék lett ugyanis az az öltöző, amely a szépségkirálynő-versenybe benevezett hölgyek számára fenntartott helyiség szomszédságában található. Persze, hogy egy-két játékos megpróbálkozott azzal a trükkel, hogy "tévedésből” a lányokhoz nyitott be (az ő nevüket az otthoni béke érdekében fedje jótékony homály).
És akkor essék szó az egerszegi sikerről: afféle bemutató gyanánt a kék-fehérek kilencesztendős zsonglőrei léptek műfűre, s örömmel jelentjük, volt biztató megoldás bőven. A kis srácokat mindvégig hangos énekszóval lelkesítő publikum különösen akkor váltott át a "sima” tapsból vastapsra, amikor Horváth Patrik egy esernyőcselt követően ballal a léc alá bombázott. Aztán ahogy azt a nagyoktól látta, a "repülős” gólörömöt egy szaltóval zárta.
Az csak természetes, hogy Gellei Imre is elégedetten konstatálta, vannak még tehetségek a magyar fociban. Bezzeg akkor némi gondolkodási időt kért a szövetségi kapitány, amikor azt kérdezték tőle, kinek szurkol ezen a napon. A szakember becsületére váljon, ügyesen kivágta magát, amikor így válaszolt: "Szorítok a ZTE-nek, mert ott válogatott labdarúgók játszanak, drukkolok a Sopronnak, mert a bordó-szürkéket Komjáti András barátom edzi, igaz, hasonló okokból a Hévíz és a Bük is közel áll hozzám, elvégre itt Pusztai Laci, ott Mihalecz Pista irányítja az együttest. Tudják, mindketten remek cimboráim. De most ezzel mind a négy gárdát felsoroltam…”
A felettébb diplomatikus szakvezető fia viszont sokkal határozottabb állást foglalt e témakörben: az egyik keszthelyi tanintézmény diákja a minap egy Zalaegerszeg-sállal a nyakában ment suliba… Nagy szomorúságára egyik kedvence, Urbán Flórián nem ölthetett szerelést ezen a szombaton, mivel a héten kénytelen volt kihagyni a gyakorlásokat. Mi tagadás, a válogatott keret tagja igencsak bosszúsnak tűnt, amikor az öltözőfolyosó falának támaszkodva kijelenetette: "Az még hagyján, hogy én egy vírussal küzdöttem, az már sokkal inkább aggasztott, hogy a drága kisfiam is betegséggel küszködött. Gyanítom, valaki rontást küldött rám, de kiderítem, ki volt az, és visszaküldöm rá… Most mondja meg, itt ez a telt házas gála, nemsokára jön a nemzeti együttes edzőtábora, én meg kidőlök a sorból. Ám esküszöm, gyorsan összeszedem magam, mert ha fociról van szó, én nem akarok kimaradni. És hozzáteszem, hogy ez a kijelentés igaz a válogatott tavaszi menetelésére is!”
A Zala megyében nagy népszerűségnek örvendő védő amúgy egy pénteki meghívást is kénytelen volt lemondani. A város vezetői tudniillik Egerszeg két bajnokcsapatát ültették egy asztalhoz: az egyaránt pro urbe-díjas sakkozókat, valamint a futballistákat. A riválisokat könnyedén mattoló aranyérmesek ezúttal egy harmadik sportágban mérték össze erejüket: meglehet, szentségtörésnek számít, de a csocsóviadalt a szellemi tornászok nyerték. Kenesei Krisztiánék mentségére szóljon, hogy a másik fél Mészáros Tamás személyében olyan játékost is felvonultatott, aki korábban a asztali fociért rajongók országos bajnokságán is rajthoz állt… Hogy a beszámoló teljes legyen: a vidám estet Gyimesi Endre polgármester és Portisch Lajos nemzetközi nagymester sakkcsatája zárta, és a vége – mily meglepő… – döntetlen lett. Valljuk be, a sakkozók és a labdarúgók az iksznél jobb eredményhez vannak szokva…

Három mesterlövész

Amilyen szoros volt maga a torna, olyan nagy csata zajlott a legjobb góllövőnek járó címért, no meg a nagy pénzjutalomért.
Aztán tessék, mi lett a vége.
A különviadalt nem is sikerült eldönteni, jobban mondva nem egy, hanem három győztest hirdettek ki, mégpedig zalaegerszegi részről Radu Sabót és Nagy Lajost, valamint a büki Mihalecz Pétert.
"Nagyon örülök, hogy három gólt szereztem, bevallom, csak titkon bíztam benne, hogy ilyen eredményes leszek – mondta Radu Sabo. – Persze az még boldogabbá tesz, hogy végre csoportelsőként zártuk a selejtezőt, így az idén mi is ott lehetünk a fináléban. Remélem, Debrecenben megismételjük ezt a teljesítményünket. Hogy én vállalok-e újabb három gólt? Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy megnyerjük a döntőt.”
Csapattársa, a remek játékkal előrukkoló Nagy Lajos a következőket nyilatkozta:
"Sérülésem után teljesen egészségesen, és a társak véleménye szerint jó produkcióval tértem vissza. Ennek nagyon örülök, miként annak is, hogy a csapat a jövő hét végén elutazhat Debrecenbe. Talán meglepő, de igazából nem is foglalkoztam a gólkirályi címmel, eszembe sem jutott, hogy megnyerhetem a versenyt. A torna vége nagyon szoros volt, le a kalappal a Hévíz előtt, férfias küzdelemben maradt alul velünk szemben.”
Végül pedig a nevető harmadik, azaz Mihalecz Péter mondandója a következőképpen szól:
"A gólkirályságért járó pénzjutalomból szívesen meghívtam volna a fiúkat egy vacsorára, de mivel háromfelé kellett osztani az összeget, így alighanem csak egy korsó sörre futja majd fejenként…