Amikor szabad a pálya

Még nem tudni, hivatalos válogatott mérkőzésnek minősül-e a magyar válogatott idei első találkozója. A Bulgária ellen Cipruson megrendezett összecsapás ugyanis – a Larnacában dúló szélvihar és zivatar miatt – félbeszakadt. Az első félidőben egyetlen gól esett, azt a bolgárok szerezték.

Nyilasi Tibor: – Ez nyilván nem jó, de a világ nem dőlt össze, emiatt még fizetni kell a közértben. Jó lett volna egy mérkőzést játszani, még egy vereség is beleférne ilyenkor, de ezt az időjárást tán Aigner Szilárd sem jósolta volna meg. Ismétlem, amit múltkor is említettem: régen ebben az időszakban több klubcsapat vagy éppen a válogatott nagy pénzekért Dél-Amerikában túrázott, lejátszott egy csomó meccset, bevételre tett szert, a játékosok hetekig együtt voltak, ez szakmai szempontból is előnyös volt – istenem, ezek az idők elmúltak.
Mezey György: – Rettenetesen roszszul jött ki ez az egész, de pozitívum, hogy a válogatott már összeállt, rutinos játékosokból áll, ezért olyan nagy jelentősége nincs annak a bizonyos elmaradt második félidőnek a rendkívül fontos lengyel és svéd összecsapás előtt. Sajnos a védelem tagja, Gyepes Gábor megsérült, és kihagyja a selejtezőket.
Hajdú B. István: – Haladéktalanul kezdjük el figyelni a chorzów-i időjárásról szóló előrejelzéseket, mert ez döntő lehet, ha véletlenül esik az eső március végén, amikor ott játszunk, még jól is jöhet, hogy a ciprusi viharban készültünk. Ha pedig nem lesz hivatalos a találkozó a bolgárok elleni, még jól is járunk, egy vereséggel kevesebbet kell elkönyvelni. A jelek szerint a gyúró, az orvos mellett a kispadon helyet kell szorítani egy meteorológusnak is, mert fontos szerepe lehet. Nem tudom, legközelebb hol kellene lekötni felkészülési mérkőzést, ahol nem jön közbe semmi – talán az Egyenlítő környékén, már csak azért is, mert ott esetleg egy bekapott gól után könynyebb döntetlent elérni.
Szántó Imre: – Talán jelzés értékű, hogy ott, ahol mindig remek idő és ragyogó napsütés van, minden beborult, és soha nem látott vihar kerekedett, ahogy megérkeztek a magyar csapatok. Nemcsak a válogatott meccse, hanem a klubok több mérkőzése is félbeszakadt a rossz idő miatt. A sors iróniája, hogy aznap, amikor Cipruson nem lehetett játszani, itthon éppen jó idő volt.
Csank János: – Mindegy, hogy hivatalos volt-e vagy sem, nem érdekes a félidei eredmény sem, egy fél meccs nálam nem számít meccsnek. Joggal gondolta úgy a kapitány, hogy Ciprusra kell menni játszani, de a természet közbeszólt. Felkészülési mérkőzésekre szükség van, egész Európa játszott, pech, hogy éppen a mi meccsünk szakadt félbe.

Demján Sándor ligaelnök szerint a magyar futballcsapatok képtelenek egymásért áldozatot hozni. Pedig ha a nemzetközi kupaküzdelmekben érdekelt klubnak a többiek úgymond kikölcsönzik a legjobbjaikat, akkor megnő az esély, hogy az a gárda sikeres legyen. Ez azért lenne célszerű, mert egy ilyen siker a magyar futball mellé állítana multinacionális cégeket.

Nyilasi: – Tisztelem Demján Sándort, büszke vagyok rá, hogy közelebbi kapcsolatban is vagyok vele, de ebben speciel nem értünk egyet. A nemzetközi porondon elért siker nagy lökést adhatna, de szerintem csak ideig-óráig, a problémákat tartósan aligha oldaná meg.
Mezey: – Nagy tisztelője vagyok az elnök úrnak, de egy profiklub azért profi, hogy magát nyereségessé tegye, más érdekeiért nem áldoz. A futball üzleti vállalkozás, amely nem így működik, a nagyszerű elképzelésekbe nosztalgikus elemként kerülhetett ez, és bár jogos a felvetés, szerintem a gyakorlatban nem alkalmazható.
Csank: – Ha azt mondjuk, hogy üzleti alapon működjön az élfutball, akkor azzal nem fér meg ez a fajta összedolgozás. Csak a nemzetközi meccsre adják kölcsön a jó játékost, vagy arra az időszakra, amíg ki nem esik? Ezt engedi az UEFA? És mennyibe kerül a kölcsönadás, és mi van, ha a fontos meccsre delegált, de más klubba tartozó játékos megsérül? Régen volt olyan, hogy hatalmi szóval egy csapatba terelték a jobbakat, de szerintem ma egy Európába készülő klub legyen olyan gazdag, hogy meg tudja venni végleg azt, akivel erősíteni akar.
Hajdú B.: – Komoly csapatoknál ez nem fordulhat elő, igaz, a ZTE fradisták, újpestiek és debreceniek nélkül is megverte a Manchestert Budapesten, bár ha az egész Borsodi Liga összefog, azt hiszem, akkor is kiesik. Ha már ezt említem: az egerszegiek világraszóló győzelme sem mozgatta meg a nagy cégeket annyira, hogy a csapat mellé álljanak. Először magunk között kell napról napra olyan teljesítményt produkálni, hogy legalább a nézők kimenjenek a stadionokba. A Fradi például éles meccset játszott a Stuttgarttal, de nem ettől lett stabil a háttere, éppen ellenkezőleg: azért volt esélye, mert előtte is nyugodt körülmények között dolgozott a zöld-fehéreket működtető kft.
Szántó: – Lehet, rosszul értelmezem az ötletet, de szerintem már kitalálták, hogy a legjobb játékosok egy csapatban játsszanak, és ezt válogatottnak hívják. A nemzetközi kupákban viszont klubcsapatok indulnak.

A Svédországban élő, a skandináv országban kapható legmagasabb állami sportkitüntetésben részesült magyar futballedző, Móré Imre lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: a félprofizmus megoldás lehet a honi futball gondjaira. A magyarnál fejlettebb gazdasági körülmények között élő országban is előfordult, hogy a játékosok napi négy-hat óra munka után mentek edzésre, és néhány év alatt eldőlt, kikből lehettek főállású futballisták.

Mezey: – Hiába próbáljuk szélesíteni a futball alapjait, ha a kirakat összetört, és – nehogy bárki félreértse – ha a végcél egy szemétdomb. Az üzleti alapú futball jól működik, ahol komolyan veszik, és megteremtik a pénzügyi rend alapjait, és minden körülmények között tartják is magukat ahhoz. Egy profiklubnak el kell tudnia érni, hogy egzisztenciális biztonságot nyújtson azoknak, akik arra érdemesek.
Hajdú B.: – Valóban, a svéd vagy a dán példa követendő lehet, ott sem szupererős a bajnokság, de a játékosaikkal tele vannak a legszínvonalasabb bajnokságok, így ütőképes válogatottat építhetnek. A piac szabályai szerint a legjobb légiósok nálunk is külföldre tartanak, aki marad, annyi pénzért játszhat, amenynyit a nyereséggel működő kft. ki tud termelni. Lehet, a kluboknál nincs annyi pénz, amennyit a kívülállók gondolnak, de az is elképzelhető, hogy ami van, azzal is ésszerűtlenül gazdálkodnak. El tudom képzelni, hogy egy kisebb csapat csak tíz profit foglalkoztat, a többiek dolgoznak, és azért harcolnak, hogy főállású futballisták legyenek.
Szántó: – Alapvetően fenntartásokkal kezelem azokat a véleményeket, amelyek úgy kezdődnek: én már tíz éve megmondtam, mit kellett volna csinálni. Elhiszem, hogy Móré Imre magáról azt mondja, sikeres ember, ezért én szívesen látnám egy magyar klubban, ahol megmutathatja, hogyan is kell minőségi futballt csinálni. Kívülről biztosan jól látni a gondokat, de lehet, itt, benne élve tudjuk, milyen nehézségekkel küzd a futballunk. Emlékszem, Hollandiából Popovics Sándor is jó ötletekkel állt elő, aztán szegény itthon alig tudott meccset nyerni.
Nyilasi: – Sok jó dolgot vetett fel Móré Imre az interjúban, és én örömmel olvastam, hogy szerinte is az utánpótlás kérdése a döntő. Ezzel együtt nem hiszem, hogy a félprofizmus lenne a követendő példa, ez nem oldaná meg a klubok pénzügyi problémáit. Magam inkább egy olyan fórumot hiányolok, ahol a szakma képviselői és az üzleti életben sikeres emberek beszélnének arról, mitől lehetne működőképessé tenni a profifutballt, hogyan indulhatna el a tisztulási folyamat.
Csank: – Tulajdonképpen nem rossz az ötlet, csak egy vállalkozó nem ment még a klubokhoz, hogy úgy segítenék, néhány játékos dolgozzon nálam, fizetem utána a járulékokat. Nincs munkahely, ez a probléma. Visszafelé haladnánk az időben, mert annak idején nekünk volt munkahelyünk, de nem dolgoztunk, aztán a szocialista vállalatnál sportfőmunkatársi beosztásban kaptuk a fizetést, de amikor elhatározták, hogy mindenki legyen profi, ez azt is jelentette, hogy a játékost a klub alkalmazza. Ez nagy terheket rótt a szakosztá-lyokra, így lettek a futballisták vállalkozók, ami egyébként külföldön tilos. Ami megszívlelendő Móré Imre szavaiban: érdemes megnézni, hogy tették rendbe állami segítséggel Skandináviában a stadionokat.

Szieben László ligaigazgató elmondta: február 25-ig kap haladékot a Vasas arra, hogy rendezze vitás ügyeit, különben a piros-kékek a BLSZ első osztályában indulhatnak csak. Szieben hangsúlyozta: a trükközés ideje lejárt, most már nincs telephelycsere, kft.-vásárlás, és ezt jó, ha tudomásul veszik a Fáy utcában.

Hajdú B.: – És ezt máshol is vegyék tudomásul – teszem hozzá én. Össze kell fognia azoknak, akik nem akarják, hogy a Vasas eltűnjön, és remélem, ez a klub hamarosan visszakerül oda, ahol mindig is szerepelt. De külföldön mintha kevesebb érzelem lenne: Ausztriában a bajnok Tirolt zárták ki szemrebbenés nélkül, de közismert, hol van most a nemrég BL-szereplő, nagy múltú olasz klub, a Fiorentina. Egy adóssághalmazt nem lehet magunk előtt görgetni a végtelenségig.
Nyilasi: – A Vasasról nem mondanék rosszat, nekem erről a klubról legendás játékosok sora és a fantasztikus emlékű kettős rangadók jutnak az eszembe. Ez a csapat a BLSZ-ben? Nehéz elképzelni… Általánosságban azt mondhatom, örülök, hogy a liga keményen fellép az anomáliák megszüntetése érdekében, de a fegyelmezett, rendre épülő világot megteremteni nehéz. De muszáj, és ennek biztosan lesznek véráldozatai. Kiderült, hogy a liga által korábban nyújtott segítség nem oldotta meg a gondokat, a pénz elfolyt, és aki nem tud gazdaságosan működni, az úgy jár, mint akármilyen vállalkozás az élet más területén.
Csank: – Volt alkalmam beszélgetni Szieben Lászlóval, és azt tapasztaltam: kristálytisztán látja a problémákat. Évek óta ilyen keményen kellett volna fellépni, és remélem, meg tudja valósítani a terveit, még ha ez nem is lesz könnyű. De vannak dolgok, amiket nem lehet elodázni, vannak döntések, amelyek fájóak, mégis meg kell hozni őket. Áldatlan állapotok uralkodnak több csapatnál is, de el kell érni, hogy a kötelező szabályok mindenkire érvényesek legyenek. Azt azért ne felejtsük: nem létezhetnek erős csapatok a gyengék nélkül.
Mezey: – Igaza van Szieben Lászlónak, a fegyelemre szigorúan vigyázni kell. Amennyire a Vasast megismertem belülről, lenne lehetőség arra, hogy az erőket összefogva a klub potenciális biztonságot teremtsen magának.
Szántó: – Mint a Vasasban dolgozó edző, fájó szívvel hallgatom ezeket a híreket. Vannak olyan klubok, amelyekben nincs labdarúgó-szakosztály, mégis működnek, de szerintem akkor kerek egy egyesület, ha van futballcsapata. Más a megítélése, az ismertsége. Szükség van a Vasasra, az első osztályban – és persze nem a BLSZ első osztályában.

"Nem akarok a bizonytalanság miatt egy hetet elvenni a felkészülésből, ezért nemet mondtam a Zenit Szanktpetyerburg hívására, és most már biztos, hogy maradok az MTK-ban” – mondta egy hete Ferenczi István, aki most Japánba utazott, hogy ott a kínai bajnok tesztelje.

Nyilasi: – A nyilatkozat hallatán felcsillant az ember szeme, végre egy karakter, aki kitart a csapata mellett, aztán tessék, már máshol tesztelik. Szerény pályafutásommal nem dicsekednék, de annak idején engem akartak megvenni, avagy mondjuk Kiprich Józsefet is személyesen keresték, nem csak akartak venni valakit, és ugye, a magyarok olcsók. Leértékelődünk, ez a baj, és remélem, Ferenczi István sikerrel jár, és ne legyen igazam, de tartok tőle, hogy jön a mese: az elnöknek, az edzőnek tetszettem, de abban maradtunk, hogy majd csak nyáron vesznek meg.
Mezey: – Ferenczi Pista mozgása a pályán kiismerhetetlen, de sajnos a pályán kívül is, és ebben a tanácsadói is ludasak. Lehet, anyagilag jól jövedelmez, ha az ember ide-oda ugrál, de nem véletlen, hogy a válogatottban sincs stabil helye. Az ő adottságaival sokkal többre vihetné.
Hajdú B.: – Cipruson játszani Bulgáriával, az bizonytalan – Japánban kínai csapathoz igazolni ezek szerint nem annyira. A cél minden futballistánál az, hogy egy rangos, nyugati csapatba kerüljön, de Ferenczi Szófia után mintha újra rossz irányba indult volna, bár arrafelé haladva is el lehet érni nyugatra, csak körülményesebb. Úgy fest, az MTK és Ferenczi nem ragaszkodik túlzottan egymáshoz.
Csank: – A játékos ilyenkor a menedzser kezében van, és ha az kedvező ajánlatot hoz, menni kell. Amikor a játékos azt mondta, marad, úgy is gondolta, ebben bizonyos vagyok, de amikor lemondta a szentpétervári lehetőséget, még nem tudta, hogy esetleg Ázsiába kerülhet.
Szántó: – Sok híres magyar utazót ismerünk, lassan Ferenczi is hozzájuk hasonlatos, nem lenne butaság, ha úti élményeit könyvbe foglalná. Az MTK üzleti alapon működik, ha előnyös ajánlatot kap a kínaiaktól, elengedi a csatárt, bár talán Illés Bélát nem engedné. Szerintem Ferenczi puhatolózó tárgyalásokat folytat Ázsiában, és a tavasszal marad a Hungária körúton.