Lemondott a válságmenedzser

És hogy miről határozott az elnökség a hétfői napon? Nos, annyit tudni kell az előzményekről, hogy Solymos Ernő egy héttel korábban, február 17-én jelentést készített az irányító testületnek, és bizonyos határozatok meghozatalát ajánlotta. A hétfői összejövetelén az elnökség tárgyalta az anyagot, és arra a megállapításra jutott, hogy a pótlólag kért 25 millió forintos támogatást nem tudja a labdarúgó-kft.-nek megadni.
– Az elmúlt napokban számos intézkedést hoztam a kibontakozás érdekében, és a döntéseimért vállalom a felelősséget – mondta Solymos Ernő. – El kell mondanom, a környezetemtől több segítséget, biztatást kaptam, mint az elnökségtől, és elfogadom a klub ügyvezető elnökének azt a megállapítását, hogy szélmalomharcot folytattam a kft. életben maradása érdekében. A lemondásommal jelzem: beláttam, hogy a tulajdonos ellenében nem sokat tehetek…

– Ön éveken keresztül irányította a futballszakosztályt, így alighanem meg tudja mondani: kétezer-kettő végére miként került a labdarúgó-kft. a csőd szélére?
– A Dunaferr Labdarúgó-Kft. nem valós üzleti vállalkozás, a tulajdonos, a sportegyesület elnöksége nem a saját befektetett tőkéjét kockáztatja. A menedzsment nem képvisel valós tulajdonosi érdekeket, az elnökséget nem számoltatja el senki, legfeljebb a közvélemény. Kétezer végén a vállalkozásban lévő és a játékjogokban megtestesülő tőke több százmillió forintot ért, ma gyakorlatilag egyenlő a nullával. Mutasson egyetlen tulajdonost, aki ezt a pazarlást eltűrné…
– Mikor kezdődtek az anyagi problémák?
– A kétezer–kétezer-egyes bajnokság végéig a működési költségeket még fedezni lehetett. A sportlétesítmények üzemeltetését a Dunaferr Rt. egy vállalkozáson keresztül végeztette, azok költsége nem terhelt bennünket. Kétezer-egy tavaszán a kft. teljes személyi állományának a havi bére nyolcmillió forint alatt maradt, pedig akkor még együtt volt a bajnokságot nyerő együttes és annak a szakmai stábja. Ugyanez a bérköltség ez év januárjában már tizenkilencmillió forint volt annak ellenére, hogy olyan futballisták távoztak, mint Orosz Ferenc, Zavadszky Gábor, Marek Penksa, Pomper Tibor, Rabóczki Balázs, Tököli Attila, Rósa Henrik vagy Molnár Zoltán! Vagyis, válogatott szintű játékosok mentek el, az átigazolási díjakból alig volt bevételünk, a vállalkozásban lévő tőke rohamosan csökkent. A futballista mindenhol igyekszik úgy alakítani a dolgait, hogy az átigazolási díjat – aláírási pénzként – ő tehesse zsebre. Mivel a vezetés általában nem következetes, teljesíthetetlen szerződéseket köt, ezt könynyen meg is tudja tenni.

– Amit mond, azzal a saját felelősségét is hangoztatja.
– Az biztos, hogy bizonyos helyzetekben más döntést hoznék, mint tettem korábban. Az elmúlt év közepére a helyzetünk kritikussá vált, a finanszírozásba bevonható szponzorok szinte teljesen eltűntek. Az ősszel már sportegyesületi szinten is komoly zavarok voltak, az egyesület elnöksége a bajok okát a labdarúgók magas fizetésében látta.
– Amikor egy hónappal ezelőtt megbízták a válságmenedzseléssel, mit tartott a legfontosabb feladatának?
– Kollégáimmal azt tettük, amit már a nyáron is meg kellett volna tenni; őszintén beszéltünk a csapattal. A piacképes játékosoknak elmondtuk, keressenek maguknak másik munkahelyet, mert a megbízási díjukat nem tudjuk fizetni. Akik maradtak, azoknak erősen csökkentettük a díjazását, és közöltük velük azt is, hogy a kft. helyzete bizonytalan, a hitelezők bármikor felszámolhatják a gazdasági társaságot. Tárgyalásokat kezdtünk az MLSZ és a liga vezetőivel, Dunaújváros polgármesterével, a városi közalapítvány elnökével, az APEH megyei igazgatójával, a helyi vállalkozókkal. Nyolc felnőtt, és hét juniorjátékos maradt nálunk a régi keretből, hozzájuk csatlakozott kilenc amatőr státusú, fiatal labdarúgó. E keret kezdte meg február tizedikén a munkát Gálhidi György irányításával. Csodát nem várhatunk ettől a gárdától, de tudjuk, hogy valamennyi játékosban hatalmas a becsvágy.
– Ha már említette Gálhidi Györgyöt, akkor elárulhatná azt is, hogy mi volt az oka Tornyi Barnabás felfüggesztésének?
– Az első napokban rengeteget beszélgettem a labdarúgókkal, és az elmondottakból azt állapítottam meg, hogy a vezetőedző elveszítette az emberei bizalmát. Úgy ítéltem meg, hogy ő már nem képes a fiatalokkal teletűzdelt együttest megfelelően mozgósítani, ám ha leváltjuk, akkor szerződése végéig, vagyis a jövő év nyaráig dupla bért kellett volna neki fizetnünk. Ugyanakkor egyoldalú szerződésbontással felállítható, amennyiben végleg eldől, hogy nem tudunk az első hat között végezni… Persze Tornyi Barnabásnak is van mentsége. Az elmúlt fél évben nagyon magára maradt, a vezetés a sikertelen meccsek után nem ült le vele beszélgetni, nem kapott kellő segítséget. Ez azonban nem menti az edző felelősségét, mert ha azt látja, hogy tehetetlen, akkor fel kellett volna állnia. Gálhidi Györgynek őszintén beszéltünk az anyagi helyzetünkről, és mivel ismertük őt, kértük jöjjön és segítsen nekünk. Ô ezt vállalta, és ebben nem látok semmi elítélendőt.
– Ön lemondott, de az élet nem állhat meg Dunaújvárosban. Mire számíthatnak az újvárosi futballért aggódók a jövőben?
– Többszörösen igazolódott, hogy a labdarúgás több, mint egyszerű sportág. Társadalmi funkciója semmivel sem hasonlítható össze. A dunaújvárosi és környékbeli emberek átélhették, milyen élményt nyújthat ez a játék. Hiába lesz csodálatos stadionunk, a városban a feltételek nem ideálisak. Remélem, minél előbb lesz a csapat mögött egy valós tulajdonos, bár tudom, az követelhet is, és ez nem mindenkinek tetszik majd. A Dunaferrnél a döntés a sportegyesület elnökségének a kezében van, és bár a testületben felkészült, tárgyilagos, józanul gondolkodó emberek is vannak, az ő hangjuk alig hallatszik. Véleményem szerint az elnökség hétfői határozata a dunaújvárosi labdarúgás lassú halódásához vezet, és ami engem illet, ebben a folyamatban nem kívánok részt venni.

Tisztességgel be kell fejezni a bajnokságot

A Dunaferr SE hétfői elnökségi ülésén a labdarúgó-kft. tulajdonosi képviseletével a férfi kézilabda-szakosztály igazgatóját, Bene Gyulát bízták meg (elődje, Ficsúr József lemondott).
"Gyakorlatilag kiürült az első csapat öltözője, nekünk pedig nincs más választásunk, megfiatalított együttessel kell nekivágnunk a tavasznak – mondta Bene Gyula. – A huszonnegyedik órában vagyunk, a minimális és egyben maximális célunk sem lehet más, mint hogy tisztességesen játsszuk végig a bajnokságot. Hatalmas pofon lenne a dunaújvárosi sportnak, ha ez nem sikerülne, ezért mindent el kell követnünk, hogy a működéshez szükséges anyagi és személyi feltételeket biztosítsuk. Aki időt nyer, életet nyer, azzal pedig felesleges foglalkozni, hogy mi lesz a nyártól.”
Bene Gyula elmondta még, a váltás Gálhidi György ügyét nem érinti, a szaktanácsadó dolgozhat tovább.