Tulajdonrész évi százmillióért

– Nocsak, tud valamit, amely szerint tizenhatosra emelnék az élvonal létszámát?
– Semmi biztosat – felelte az új kispesti tulajdonos, az egykori MLSZ-elnök Kovács Attila. – Miért kérdi?
– Mert két hónapja azt nyilatkozta, hogy addig nem lesz klubtulajdonos, amíg tucatnyi csapat jelenti az első osztályt. Erre fel most bejelentette, hogy üzletrészt vásárolt Kispesten.
– Az élet hozta így. Nem terveztem el előre, hogy tulajdonossá válok, ám vállaltam valamit, mégpedig a Honvéd jövőjének biztosítását, és ezt most így tudtuk megoldani.
–Akkor a menedzserkedése már a múlté?
– Szó sincs erről! Most menedzser és tulajdonos vagyok egy személyben.
–De csak résztulajdonos, hiszen két társa is van. Kiss Zsolt már korábban is szerepet vállalt a kft. irányításában, az új olasz befektetőről viszont szívesen hallanánk valamit.
– Az urat Maximiliano Luca Bettinellinek hívják, Olaszországban él, és üzletember. Mivel nem tartózkodik sokat Magyarországon, az ügyeit továbbra is Piero Pini intézi.
– Ezek szerint Pini tulajdonosból ügyvezetővé lépett vissza?
– Pini sohasem volt a Kispest tulajdonosa.
– Most meglepett, korábban nem ezt hallottuk.
– Pedig így van, az olasz tulajdonos Bettinelli. Ötvenegy százalékban az övé a káefté, Kiss Zsoltnak tíz, nekem harminckilenc százalékom van. De azt hozzátenném, nem biztos, hogy sokáig leszek befektető, mert mint mondtam, nem ilyen elképzeléssel jöttem Kispestre. Ám, mert adtak egy feladatot, amihez szabad kezet kaptam, úgy láttam jónak, hogy a belépésemmel letisztulhatnak a tulajdoni viszonyok.

Elképzelhető a személycsere

– Mennyibe került önnek, hogy menedzserből menedzsertulajdonossá vált?
– Nem nagy összegről van szó, hiszen a káefté alaptőkéje hárommillió forint, ennek az arányos részét kellett kifizetnem.
– Ha jól számolom, mintegy egymillió-háromszázezer forintról van szó, ami egy kft. életében valóban nem nagy összeg. Nagyon meg kellene kurtítani a fizetéseket, ha ennyiből szeretnének fennmaradni…
– Igen ám, de a tulajdonosok feladata a kft. költségvetésének előteremtése, mégpedig szintén arányosan. És mivel a Kispest-Honvédra tavasszal százhúszmillió forintot fordítunk, mindenki sejtheti, hogy nekem mennyi pénzzel kell beszállnom.
– Megint számolok; fél évre ön cirka ötvenmilliót szán a csapatra, ami azért már jobban hangzik. Csakhogy ez egy utolsó helyen álló csapat, amellyel kedvezőtlen esetben lehet gond elég. Miként érzi, az elmúlt két hónapban sikerült elindulni a jó irányba?
– Minden úgy történt december vége óta, ahogyan szerettük volna. Sajnos az első keret nagyon lekötött bennünket, így az utánpótlásra már nem maradt időnk, a jövőben erre is jobban oda kell figyelni. Napokon belül pedig változások várhatók a szervezeti felépítésben.
– Személycserék is lesznek?
– Természetesen ez sincs kizárva. Meg kell néznünk, ki hogyan végezte a munkáját, ehhez pedig szakvéleményt kértünk egy könyvvizsgáló cégtől. Kispesten mindennek rendben kell mennie, ez a cél.
– Én viszont most öntől kérek egy szakvéleményt, hiszen menedzserként azért jelentős beleszólása volt az igazolásokba. Érkezett tizennégy futballista, na de a mennyiségi erősödés minőségi javulást is takar?
– Többféleképpen gondolkodhattunk az átigazolási szezon előtt. Az első lehetőség az volt, hogy veszünk négy-öt meghatározó játékost, mert ennyire van pénz. Csakhogy az ilyen bevásárlás nagyon sokba kerül, és rövid távra szól: lehet, hogy az idén bennmaradunk, de mi lesz később? Megtehettük volna azt is, hogy a fiatalokat felhozzuk a juniorból, ami kétségkívül olcsó lépés, viszont semmi nem garantálja, hogy ezek a srácok bírják az éles meccsek sorozatát. Ezért döntöttünk a harmadik, köztes variáció mellett, azaz olyan futballistákat szereztünk meg, akik az ősszel keveset játszottak, így nem voltak nagyon drágák, viszont hatalmas bennük a bizonyítási vágy. És hozzájuk csatlakoznak azok a játékosok, akikből majd a jövő csapatát lehet építeni.
– Akkor összességében elégedett?
– Az leszek, ha sikerül a két és fél éves tervet teljesíteni. Remélem, a jövő évre esedékes jó középcsapat minősítés után egy szezonnal később már a dobogóért harcolhatunk.

A kiesésért fizetni kell

– Nem túlzott igények ezek? A Kispest-szurkolók az elmúlt évek sorozatos sírógörcse után már azzal is elégedettek lennének, ha egy bajnokságban nem kerülnek az egyik kiesőhelyre sem…
– Bízom benne, hogy nem csak én látom így: ennek a csapatnak van jövője. Elég, ha csupán azokra a fiatal játékosokra gondolok, akik Kispesten lettek ismertek. Vadócz Krisztián, Takács Zoltán, Torghelle Sándor, Hercegfalvi Zoltán nagy tehetség, ők már az idén is alapemberek. Nem véletlen, hogy a légiósok közül csak Marius Sasu maradt, és tőle is sokkal nagyobb odafigyelést várok. Ez egy másfajta Honvéd lesz, amely támadófutballt játszik, és remélhetőleg visszaszerzi a közönséget.
– A külföldiek képtelenek a támadófocira? Merthogy mint ön is említette, egyedül Sasu maradt a hadosztálynyi román fiúból.
– Nem én döntöttem arról, hogy a légiósokra nem tartunk igényt, ezt már a korábbi tulajdonosok is így érezték. Ha egy külföldi nem tud annyival többet egy magyar fiatalnál, amennyiért megérné fizetni, akkor minek szerződtessük? Nem rossz értelemben mondom, de a többségük úgynevezett zsoldos, aki pénzért játszik, míg egy kispesti nevelés talán szeretetből is. Ez azért nagy különbség.
– Torghelle is kispesti nevelés, mégsem tudnak vele megegyezni…
– Torghelle Sándornak és az ugyanilyen helyzetben lévő Bárányos Zsoltnak is van szerződése.
– Mármint egy régi. Azonban, ha jól tudom, ön egészen másfajta feltételekkel szeretne egy újabb aláírást.
– Ez számukra nem jelentene kevesebb pénzt, csupán arról van szó, hogy más elképzelések szerint jutnának a jövedelmükhöz. Sajnos egyelőre egyikük sem fogadta el az új változatot, így a vezetőedző feladata eldönteni, hogy érdemes-e őket játszatni.
– Ez most elég érdekesen hangzott…
– Ha elkezdjük a munkát egy tizenkettedik helyen álló csapatnál, akkor nem biztos, hogy az kerül a kieső helyektől menekülő együttesbe, aki már csak fél évig van Kispesten. Több mint harminc szerződtetett futballistánk van a juniorokkal együtt, ebből a felnőtt keretnél huszonkét emberre bármikor lehet számítani, ezért korántsem törvényszerű, hogy éppen a nyáron távozók játszhatnak a tavaszi szezonban.
– Konkretizáljuk kicsit: ha Torghelle és Bárányos nem fogadja el az új feltételeket, már tavasszal is lemond róluk a Honvéd?
– Nem szeretnénk senkiről sem lemondani. Csak mindenki megértheti, hogy a tizenkettedik hely után túl magas pénzt kérni nem erkölcsös. És higgyék el, van bennem jó szándék is: az ősszel aláírtak a játékosok egy olyan nyilatkozatot, amely szerint összesen húszmilliós büntetést kapnak, ha kiesőhelyen zárják a szezont. Nos, a büntetés már decemberben érvénybe léphetett volna, de én azt mondom, hogy egy megfelelő tavaszi produkció eltörölheti ezt.
– Nincs vita, iparkodni kell a bajnokságban, de hiába marad bent a csapat, semmi garancia rá, hogy a jövőben is a Bozsik-stadionban rendezheti a mérkőzéseit. Ha jól tudom, a Puskás-stadionba vinnék a mecscseket, amely megoldás a név miatt természetesen tökéletes, csakhogy furcsán néz ki, ha a hatalmas lelátót háromezren akarják megtölteni.
– Mint mondtam, éppen a közönség visszacsábítása a cél. Persze tízezer szurkoló is elveszne a Népstadionban, és éppen ezért még korántsem biztos, hogy nem egy másik létesítményt keresünk. Ami biztos: továbbra is a Bozsik-stadion lenne a Honvéd otthona, ott készülnének az utánpótláscsapatok, sőt, néha a felnőttegyüttes is, a mérkőzéseket azonban máshol rendeznénk. A közeljövőben átépítik a Puskás-stadiont, átépítik a Fradi-pályát is, mert most az UEFA-szabványnak egyetlen hazai létesítmény sem felel meg. Az UEFA ugyanis meghatározza a parkolóhelyek számát, a fedett lelátórészek arányát, doppingszobát és orvosi szobát követel, és a felsorolást még sokáig lehetne folytatni, csak talán a kedvünk is elmenne a stadionépítéstől… Na, ezért kell a Kispestnek hamarosan egy albérletet keresnünk.

A Fradival is közösködnének

– Akár a Ferencvárossal vagy a szintén közeli MTK-val is közösködne a Honvéd?
– Ha Milánóban megfér egymás mellett két csapat, nálunk miért ne tehetné?
– Szerintem más, ha egy új stadiont feleznek meg, mintha egy régi lakó mellé akar az új beköltözni, de bízzunk benne, mindenki partner lesz az elképzelésben. Mikor kell otthagyniuk a Bozsik-stadiont?
– A következő bajnokságban már valószínűleg nem játszik Kispesten a csapat, de legkésőbb kétezer-négy tavaszán keresünk egy másik stadiont. Természetesen ennek akkor van igazán realitása, ha a csapat bennmarad. De bennmarad.
– Viszont, ha jól tudom, ön csak a pályán elért bennmaradást fogadja el igazi bennmaradásnak. Hatalmas tapsot is kapott az ankéton, amikor kijelentette, hogy ha kiesik a Honvéd, akkor semmilyen más módon nem keres lehetőséget az élvonalbeli tagság meghosszabbítására. Néhány szurkoló azonban biztosan sérelmezné, hogy mondjuk egy létszámemelés dacára csak az NB I B-be nevezi a klubot…
– Pedig ez így lesz, ha a Kispest a pályán nem tudja kiharcolni a bennmaradást, akkor nem érdemli meg, hogy más eszközzel újra az első osztályban futballozzon. Visszautalva az első kérdésére: ha tudnám, hogy a jövőben tizenhatos lesz az élvonal, akkor ugyan minek kellett ennyi embert szerződtetni? A kiesést így is, úgy is megússzuk. Az emelésről persze egyelőre nincs szó, bár én továbbra is azt mondom, hogy kevés a tizenkét együttes.
– Mondja ezt azok után, hogy a télen kapásból két csapat akart nagy lendülettel megszűnni… Igaz, kivételesen egyik sem a Kispest volt.
– Viszont ebben a bajnoki rendszerben túl nagy lehetőség van bundára, vagy ahogy hallottam, megélhetési tippmixre… Ma Magyarországon két-három olyan csapat van, amelyik a megfelelő szigorítások mellett is tudna játszani. Ezek után teljesen mindegy, hogy három vagy éppen tizenhat együttes játszik, mindenképpen a fenti hármasból kerül ki a bajnok. Viszont a nézőszámok így is egyre csökkennek, és lehetőséget kellene adni a vidéki nagyvárosoknak, hogy csapataik egyszer egy évben tíz-tizenötezer néző előtt fogadják a Fradit, az Újpestet vagy reményeink szerint a Kispestet is.
– Nem új megállapítás, de a létszámemelés kérdésében ütközik a véleménye a futball jelenlegi vezetőiével. Amikor a Kispest amúgy is nagy veszélyben van, politikus lépés ötszáz ember előtt másokat elküldeni a fenébe?
– Az ankéton egy szurkoló vetette fel, hogy miként lehet reagálni a Honvédot ért támadásokra. Én nem akarok a támadásokra reagálni, ezért csak annyit mondtam: egy a lényeg, hogy a pályán a meccseket nyerje a csapat, és akkor mindenki tehet nekünk egy szívességet. Tudjuk, vannak jó- és rosszakaróink, nem titok, hogy egyes vélemények szerint még mindig sok a fővárosi csapat, így a Kispestre nincs szükség. Ezekkel tényleg nem akarok foglalkozni, van nekünk bajunk házon belül is. Pénteken például láttam a REAC elleni edzőmecscset, és igencsak elkeserített, hogy nem tudtunk legyőzni egy alacsonyabb osztályú ellenfelet.
– A helyzet a bajnokság tavaszi nyitányán sem lesz jobb, bár egy jócskán meggyengült Dunaferrt fogad a Kispest. Aligha kell rákérdeznem, mivel lenne elégedett.
– Tényleg fölösleges. Hát kit verjünk meg, ha nem a Dunaferrt?