Welton Silva jó vásárnak tűnik

Ehhez képest a sárga-kék dresszes hazaiak vidáman nyargalásztak bemelegítés gyanánt a zöld gyepen, amely a körülményekhez képest egészen tűrhetőnek tűnt. A Csank János vezette csapat tagjai azért is élvezték a gyepszőnyeg örömeit, mert ha hiszik, ha nem, ezen a szombat délutánon merészkedtek rá először saját pályájukra. Ez meg ugye nem tűnik ideális felkészülésnek. Ám az a lényeg – mondták a hazai drukkerek –, hogy együtt maradt a csapat, csupán Gaál László távozott Nyíregyházára és Erős Károly Kispestre, a többiek vállalták a drasztikus pénzcsökkentést, és így váltak ők már a rajt előtt igazi népi hősökké.
Szóval eljött a tavaszi idénykezdet pillanata Siófokon is, ám a hangulat mégis olyan volt, mint egy nyugdíjasotthon szombat délutáni pihenőjekor. Csendben indult a játék, a hangulattalanságot csak olykor törte meg a tizenöt főt számláló siófoki és a nyolc tagból álló MTK-tábor danolászása. Ez, persze, mit sem zavarta a játékosokat, akik belekezdtek a munkába. A meccs elején, ahogy mondani szokták, a találkozó küzdő jellege dominált, ami ez esetben azt jelentette, hogy a fiúk lihegve futkorásztak a pályán, és gyűrték, gyömöszölték egymást, no meg az útjukba kerülő labdát. Futballjelenetre csaknem tizenöt percet kellett várni, amikor Zavadszky Gábor lövése után pattogott a labda a kapu mellé, bosszúból a siófokiak kiharcoltak egy szögletet. Aztán következett újra a gyömöszölés és az álmosító játék. Ennek ellenére kitűnt a mezőnyből az MTK brazil légiósa, Welton Silva szédítette olykor a hazai védőket, és szemmel láthatólag már most jól megértette magát Illés Bélával.
Azonban a siófoki hátvédsor állta a visszafogott kék-fehér rohamokat, Kuttor Attila – aki maga is játszott a Hungária körúton – becsülettel üldözte a kékek támadóit, akik mindössze egyszer jutottak komolyabb gólszerzési lehetőséghez. Teltek a percek, de a közönség csak nem jött tűzbe, lázba. Igaz, a két mester, Egervári Sándor és Csank János úgy ismeri egymást, mint a saját tenyerüket. Ha bármelyiküket felkeltenék az éjszaka kellős közepén, fejből mondanák a másik csapatának erényeit.
A mérkőzés a második félidőben kezdődött el.
A negyvenöt perces lassú játék és felvezetés után mindkét csapat tagjai úgy döntöttek, megpróbálják szórakoztatni a közönséget, és ekkor már láthattunk villámgyors akciókat, látványos cseleket és izgalmas pillanatokat. Nem kell azonban valamiféle parádéra gondolni, mindezen dicséret az első játékrész eseménytelensége után járt ki. Ami a legszembetűnőbb volt: a Siófok bizony tökéletesen egyenrangú partnernek bizonyult. Szó sem volt itt fővárosi fölényről, egy nagy csapat jutalomjátékáról, a sárga-kékek éppen annyit futballoztak ezen a szombat délutánon, mint a kék-fehérek. A hazai publikum értékelte a Siófok produkcióját, gyakran zúgott fel a taps és a biztatás, amely pontosan jelezte, hogy az ezer sebből vérző, gyakorlatilag már leírt, minimális költségvetésből éldegélő csapat olykor érhet annyit, mint egy hazai viszonylatban sztárokkal teletűzdelt alakulat.
Ám az MTK végül is attól bajnokesélyes, hogy az ilyen szenvedős találko-zóit is megnyerje. Ehhez, persze, kellett jó adag szerencse és a Siófok elképesztő balszerencséje. A találkozó hajrájában ugyanis hiába támadott többet és talán veszélyesebben a hazai gárda, gólt mégis a fővárosi csapat szerzett Daniel Rednic révén. Mondták is joggal a siófoki drukkerek, hogy igazságtalan játék a futball. A taps ettől függetlenül dukált a sárga-kékeknek, akik lehajtott fejjel ballagtak le a pályáról, azzal a tudattal, nem elég, hogy minimális pénzből élnek és futballoznak, még a sors is veri őket. Szakmailag nehéz ezt a találkozót értékelni, a meccset kritikus szemmel figyelő emberben leginkább az marad meg, hogy küzdött és szenvedett a két együttes, főként az MTK, ám az ilyen teljesítmény és az ilyen győzelem aligha tölti el büszkeséggel bármelyik csapat szurkolótáborát.
Itt aztán be is fejezhetnénk a tudósítást egy átlagos mérkőzésről, ha nem történtek volna elképesztő események a lefújás után az utcán. Úgy bizony, nem a Fradi–Újpest találkozóról van szó, még csak nem is Kispest–Videotonról, a gyér látogatottságú Siófok–MTK meccset követően tört ki a botrány – és nem is akármilyen. A csekély létszámú, ám annál vehemensebb hazai tábor tagjai néhány pofont szerettek volna kiosztani a tucatnyi fővárosi drukkernek. Szépen hozzá is láttak mindehhez, megkezdődött a kergetőzés, a szokásos anyázás, amikor – mint egy akciófilmben – hat rendőrautó fékezett csikorgó kerekekkel a tett színhelyén, az egyenruhások szó szerint rávetették magukat a balhézókra. Az egyik siófoki legény a földön maradt, kisebb sérülést szenvedve, őt megbilincselve előállították, de csupán egy szikra hiányzott a tömegverekedéshez.
Még egyszer hangsúlyozzuk: mindez a Siófok–MTK bajnoki után történt…

percről percre

14. perc: Zavadszky 19 méterről, a kapuval szemben állva jobb lábbal lőtte meg a labdát, de két-három méterrel a jobb kapufa mellé – ez volt az első esemény.
17. perc: Czvitkovics ellopta a labdát a balösszekötő helyén a 16-oson kívül tétovázó Pusztaitól, majd néhány lépést követően középre passzolt a védőket megelőző Illés elé. Az MTK csapatkapitánya középről nyolc méterről finoman el akarta pörgetni Németh Gábor mellett, ám a siófoki kapus a földre huppanva lekapta a levegőből gyengén kapura küldött labdát.
35. perc: A siófokiak is lőttek egyet a kapu irányába: Szabó Csaba 19 méterről középről, jobb lábbal küldte a labdát hét-nyolc méterre a bal kapufa mellé.
45. perc: Soós jobbról, az alapvonal közeléből átívelt az ellenkező oldalra. Usvath a balösszekötő helyén a kaputól hat méterre, mellel maga elé tette a labdát, s éles szögből, jobbal kapura tűzte, Hajdu kapus azonban kitenyerelte.
52. perc: Czvitkovics a balösszekötő helyéről 14 méterről, bal lábbal, félmagasan csavarta a labdát kevéssel a bal kapufa mellé.
56. perc: Füzi Ákos bal oldali szögletrúgását követően a siófoki védők nem tudtak fölszabadítani, Illés pedig a kapunak háttal állva az ötös vonaláról, középről, sarokkal küldte kapura a labdát, ám éppen a gólvonal elől kimozduló Németh Gábor kezét találta el. A kipattanó labdát a brazil Silva még ráemelte, ám nem volt ebben erő, s így a siófoki kapus le tudta kapni a levegőből.
58. perc: Grósz indításával Soós ugrott meg a jobbösszekötő helyén, majd éles szögből, kilenc méterről az oldalhálóba bombázta a labdát.
67. perc: Czvitkovics a jobbösszekötő helyéről átívelte a labdát a védők feje fölött. Jó passz volt, ugyanis a túlsó oldalon feltűnő Juhász Roland a balösszekötő helyéről 13 méterről, laposan csak centikkel küldte a bal kapufa mellé a labdát.
79. perc: Az egy perce csereként beállt Fülöp tört erőszakosan a 16-oson belülre a jobbösszekötő helyén. A sajtóhelyről úgy tűnt, hogy Elek lebirkózta a hazaiak cserecsatárát, Megyebíró játékvezető azonban nem így látta: továbbot intett, sőt még Fülöpöt rótta meg szóban szimulálásért…
88. perc: A balösszekötő helyén kevergető brazil Silva átadásába az egyik hazai védő beletette a lábát, a labda a felfutó Rednic elé gurult, aki állítgatás nélkül, futtából a balösszekötő helyéről, 18 méterről, laposan lőtte ki a jobb alsó sarkot.
0–1