Ezúttal is kellenek a bravúrok

Az alapszakasz utolsó fordulójában, a Videoton ellen például többször is bravúrral mentett, ekképp nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy most az FTC vezeti a bajnokságot. A nemzeti együttes mezét ez idáig egyszer magára öltő Szűcs Lajos elárulta: tisztában van azzal, a pénteki találkozó fontos, hiszen esetleges hazai győzelem esetén a Ferencváros négy ponttal meglép a második helyezett MTK-tól. Azonban ő semmi különössel nem készült. Mi viszont igen: és afféle rivális nyilatkozatmeccselésre hívtuk őt, szembeállítva a rivális MTK kapusával, Hajdu Attilával…
– Ha nyerünk, nagy eséllyel pályázunk a bajnoki címre – mondta Szűcs Lajos. – Ennek ellenére nem csináltam ezen a héten semmi különöset, nem készültem föl például Illés Béla játékából, aki ugyebár vezeti a góllövőlistát.
– Abban azért egyetértünk, hogy ez a meccs valamelyest más lesz, mint a többi?
– Persze, hiszen nagy a tét, ráadásul az örökrangadók mindig háromesélyesek. Úgy hiszem, az utóbbi időben mi kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottunk, mint az MTK.
– Ha már szóba került Illés: egy kapus cseppet sem tart az ellenfél legveszélyesebb támadójától?
– Illés nagy tudású labdarúgó, bevallom, jobban szeretem, ha nem játszik ellenünk. Amint pályára lépek, már nem foglalkozom a rivális támadóival, ilyenkor semmi nem érdekel, főként az nem, hogy Illés vagy netán Zavadszky Gábor az, aki gólt akar rúgni nekem, csak nézem a labdát, és várom, mikor kaparinthatom azt meg. Múlt szombaton akadt egy szép védésem, Földes Gabi jött felém, ám hogy ő volt, csak akkor derült ki, amikor megnéztem az összefoglalót a tévében.
– Amennyiben tizenegyeshez jut az ellenfél…
– Hát majd az adott pillanatban eldöntöm, merre vetődöm el, de… Nem ítélnek büntetőt ellenünk.
– Gólt sem lő az MTK?
– Ígérem: nem. Mi viszont kettőt is szerzünk.
Első élvonalbeli mérkőzését ugyan a Vác együttesében játszotta, ám a Ferencvárosban nevelkedett, és pályafutásának nagyobb sikereit is a zöld-fehérekkel érte el. A bajnoki aranyérem, a Bajnokok Ligája-részvétel ma már csak szép emlék Hajdu Attilának, aki abban bízik, hogy jelenlegi csapata, az MTK Hungária – két nappal a 32. születésnapja előtt – legyőzi a Fradit.
– Biztos, hogy jobb lenne a hangulat a csapaton belül, ha nem vereségekkel felérő döntetleneket követően mennénk vendégségbe a Fradihoz – mondta a rangadó előtti napon Hajdu Attila. – Azonban bízom abban, hogy mivel hozzánk hasonló kvalitású ellenféllel mérkőzünk, jó formában futballozunk.
– Legutóbb, a Hungária körúton a vendégek győztek egy meglehetősen fura Gera Zoltán-találattal, azt megelőzően viszont az MTK az Üllői úton is képes volt megszerezni a három bajnoki pontot. Hogy emlékszik vissza ezekre a mérkőzésekre?
– Ezek a meccsek kísértetiesen hasonlítottak egymásra, ugyanis voltak helyzetek mindkét oldalon a gólszerzésre, és előbb mi, majd másodjára a Fradi jött ki jobban az adok-kapokból. Ami azt a bizonyos Gera-gólt illeti, emlékszem, hogy a ferencvárosi támadó megkerülte Komlósi Ádámot, és bár Elek Norbert elrúghatta volna előle a labdát, a védőnk kivárt, hiszen azt hitte, kijövök a kapuból. Végül hárman összecsúsztunk, és Gera a földön fekve annak ellenére a kapuba tudta rúgni a labdát, hogy közben Mico Szmiljanics már a gólvonalon állt. Nem volt ugyan látványos találat, mégis azt mondom, bravúros csatárteljesítményt láthattak a szurkolók. Egyébként biztos vagyok abban, hogy a nyolcszoros válogatott futballista ott lesz ellenünk a pályán…
– Készül külön arra, hogy a Ferencváros labdarúgóitól milyen megoldások várhatók a kapuja előterében?
– Természetesen videón minden alkalommal elemezzük az ellenfél játékát, kapusedzőmmel, Kakas Lászlóval pedig külön is megbeszélem, melyik futballistától mire számíthatok egy adott helyzetben. Persze, olyan játékosok esetében, mint Gera Zoltán és Tököli Attila, ez nem egyszerű feladat, mert ők képesek a váratlan megoldásra. Mindenesetre az elszórt pontok után mi győzni akarunk, ugyanis a célunk továbbra is a bajnoki cím. A pontszerzés nemcsak a két gárda rivalizálása miatt fontos, hanem azért is, hogy a riválisok ne tudjanak túlzottan megközelíteni bennünket…