Focisulit rendeztek a hazaiak

A tét nagyságának megfelelően a DVSC-nél és az MTK-nál is igyekeztek a lehető legtöbb labdarúgót hadra fogható állapotba hozni, így a hazaiaknál a lábát fájlaló Sabin Ilie éppúgy ott volt a pályán, mint a vendégeknél a húzódásából felépülő Welton Silva, valamint az a Komlósi Ádám, akinek a sérült talpát csütörtökön műtik. Az már a kezdő sípszó előtt látható volt, a Loki stadionjának a játéktere messze nem ideális, és ez már a mérkőzés hatodik percében bebizonyosodott, amikor a Komlósi Ádám által laposan hazagurított labda az egyik göröngyön megpattanva kis híján Hajdu Attila kapujában kötött ki. Mivel a hazaiak együttese ékpárral állt fel – Sabin Iliét és Marius Sumudicát Komlósi Ádám és Füzi Ákos igyekezett kikapcsolni – az egyébként többnyire jobb oldali emberfogót játszó Horváth Levente fellépett a középpálya jobb oldalára, és Hanák Viktor előtt igyekezett lezárni az oldalvonal melletti területet. Ez a két futballista elsősorban a védőmunkájáról ismert, ám ennek ellenére a DVSC bal oldala bizonyult aktívnak a találkozó első húsz percében. Igaz, ez nem elsősorban Hanáknak volt köszönhető, hanem a mélységből rendre meginduló Selymes Tibornak, és az oldalvonal felé gyakran nyitó Iliének.
Ezt követően öt perc alatt kiderült – ha valaki addig nem lett volna erről megbizonyosodva – hogy a fővárosiak is a pályán vannak. Welton Silva helyzete után Czvitkovics Péter bólintását követően a gólvonalról vágták ki a labdát a hazai védők; Zavadszky Gábor lövését védte Sandro Tomic, ám Czvitkovics jobblábas bombája után már tehetetlenül nézték a debreceniek, amint púposodik a háló a bal saroknál. Egyértelműen fölényben futballozott ekkor az MTK, a debreceni labdarúgók védekezésben és támadásfelépítésben is tanácstalannak bizonyultak. Tulajdonképpen váratlanul jött a DVSC egyenlítő találata a játékrész hajrájában, és ennek is köszönhetően a szünetig hátralévő percek változatos, jó iramú futballal teltek.

A második félidőre Szentes Lázár változtatott a csapat hadrendjén: a lecserélt Sumudica helyére Kiss Zoltánt helyezte a jobb oldali emberfogó szerepkörébe, míg az ő helyére Bernáth Csaba állt be. S aztán következett a döntő fordulat: alig hárompercnyi játékot követően már a Lokinál volt az előny. Dombi Tibor találata előtt a vendégek a saját térfelük közepén egyszerű passzt rontottak, ám mindez aligha kisebbíti a válogatott futballista érdemeit. A piros-fehérek percekre a saját térfelére kényszerítették az MTK-t, mezőnyfölényben, szemre is tetszetősen játszottak. Az egyenlítés érdekében a fővárosiak mentek előre becsülettel, ám ezen a napon a játékukban nem volt annyi átütőerő, ami az újabb gólhoz elegendő lett volna. Welton Silva túlzottan magára hagyatottan küzdött a védők gyűrűjében, a középpályán pedig csak Czvitkovics Péterben volt benne a váratlan megoldás – ez pedig édeskevés.
A játékrész felénél szinte az egész stadion Dombi Tibor nevét skandálta, s tette ezt azért, mert a szélső középpályás kihagyhatatlan helyzetbe hozta a támadóként remekül teljesítő Kiss Zoltánt. Egy gól a semmiből is születhet, kettő azonban már csak ritkán, így ez az eredmény már előrevetítette az összecsapás végkifejletét. Ami az utolsó percekben történt, arra talán még az igazán fanatikus debreceni szurkolók sem számítottak, kedvenceik igazi gálaelőadást tartottak, és megsemmisítő vereséget mértek a bajnokság második helyezettjére. Kétség nem férhet ahhoz, hogy az ellenfelét a szünet után a pályáról minden tekintetben lefutballozó DVSC 6–1-es győzelmének köszönhetően biztosan jusson a Magyar Kupa fináléjába. Azért az mindenképpen nehezen érthető, hogy egy, a nemzetközi porondra igyekvő csapat 1–0-s vezetést követően 1–1-es félidei állás után miként kerülhet annyire megalázó helyzetbe, mint tette azt az MTK. Ugyanakkor az a megállapítás is igaz, hogy az a csapat, amelyik olyan futballra képes, mint a DVSC a szünetet követően, nem érdemtelenül kívánkozik a nemzetközi porondra.

Percről percre

6. perc: Kis híján érvényesült a hazai pálya előnye… Komlósi hazaadása ugyanis egy göröngy jóvoltából felpattant Hajdu előtt, és így a kapus lábát is érintő labda épphogy a jobb kapufa mellé gurult.
10. perc: Ezúttal debreceni játékos veszélyeztette az MTK kapuját: Ilie a bal oldalról a 16-os sarkával egy vonalban végezhetett el szabadrúgást, jobbal meglőtt labdája fél méterrel szállt a bal felső sarok mellé.
20. perc: A kis késéssel befutó fővárosi drukkerek majdnem a legjobbkor érkeztek: Czvitkovics jobb oldali szabadrúgását követően W. Silva hat méterről alig-alig bólintotta a bal kapufa mellé a labdát.
25. perc: Illés Horváth Leventét játszotta meg, ő a bal oldalról egyből középre tekert, pontosan a kaputól hat méterre álló Czvitkovics fejére. A labdának alá futó Tomic hibáját ki is használta volna a kék-fehérek fiatal középpályása, ha a vészkapusként beugró Kiss Zoltán nem rúgja ki a labdát a gólvonalról.
26. perc: Most már senki és semmi sem menthette meg a Loki kapuját a góltól: talán még maga Czvitkovics is meglepődött, hogy senki sem akarja tőle elvenni a labdát, majd miután megalakította a magányosok klubját, 20 méterről, jobb belsővel, fél magasan a hazai kapu bal oldalába csavart.
0–1
37. perc: A jobb oldali debreceni sarokrúgást követően a labda átkeveredett a bal oldalra, Sándor Tamás begyűjtötte azt, aztán az alapvonal közeléből középre ívelt és a rövid saroknál leragadó Hajdu tehetetlenül szemlélte, amint a túloldalon Flavio Pim egy méterről a kapu bal felső sarkába stukkol.
1–1
40. perc: Czvitkovics bal oldali szöglete után a Flavio Pimet megelőző Szmiljanics négy méterről maximum fél méterrel csúsztatott fölé.
48. perc: Szinte még le sem ült, máris talpra szökkenhetett a debreceni publikum: Ilie remek ütemben szöktette Dombit, aki a jobbösszekötő helyéről, hét méterről, jobbal a jobb alsó sarokba gurította a labdát.
2–1
50. perc: A ballábas Sketiani kivételes képességekről tanúbizonyságot téve jobbal lőtt egy hatalmasat: 23 méterről a felső lécet trafálta telibe.
55. perc: Hanák kiváló beadást "postázott” a bal oldalról, ám középen Kiss Zoltán épphogy lemaradt a labdáról, Dombi pedig hiába lendítette a jobb lábát, a levegőbe rúgott egy nagyot, és nem abba, amibe kellett volna…
63. perc: A hazai B-közép azt követően éltette Sandro Tomicot, hogy a horvát kapus vetődve fogta Welton Silva bal lábbal és nagy erővel meglőtt 18 méteres szabadrúgását.
67. perc: Az e heti nyerő debreceni (mez): 8, 7, 30. Ilie (ő a 8-as) indította Dombit (ő a 7-es, ugyebár), aki a jobb oldalról egyből középre játszott, ahol jött Kiss Zoltán, (igen, igen, a 30-as) ő felnézett, majd hét méterről a jobbra dőlő Hajdu mellett jobbal a bal alsó sarokba helyezett.
3–1
82. perc: Dombi és megint Dombi… A szélvészgyors középpályás menetrendszerű beadását követően ezúttal Sketiani került helyzetbe, és a grúz futballista nem is hibázott: előbb átjátszotta Zavadszkyt, majd a balösszekötő helyéről, 11 méterről, ballal, a bal alsó sarokba bombázott.
4–1
90. perc: Miközben hullámzott a Loki-tábor, Bajzát egy lefordulós csellel két MTK-s védőt bolondított meg, hogy aztán a jobbösszekötő helyéről, jobbal, tíz méterről a jobb alsó sarokba lőjjön. Az esetet követően – minden bizonnyal túlságosan is hevesen – lökést reklamáló Jezdimirovicsot kiállította Ábrahám játékvezető.
5–1
91. perc: Kivételesen nem Dombi volt a feladó, hanem Bernáth: jobb oldali centerezése után Bajzát öt méterről a fővárosiak kapujának jobb oldalába bólintotta a labdát.
6–1

Jó: Flavio Pim, Kiss Z., Sándor T., Sketiani, Ilie, Bajzát, Dombi, ill. Czvitkovics