Két olyan csapat találkozója nyitotta a felsőházi rájátszás második fordulóját, melyek közül a nemzetközi kupaszereplésre pályázó újpestiek számára volt nagyobb a tét. Ám ez különösen az első játékrészben nem volt érzékelhető.
Komótos, kezdetleges hibáktól hemzsegő, kapura veszélyt nem jelentő labdaterelgetés folyt, s már az is eseményszámba ment, ha kétszer egymás után eljutott a címzetthez a labda. Szünet után valamelyest felpörgött a meccs, de a kapusoknak ekkor sem jutott szerep. Ilyen produkció után törvényszerű volt, hogy a két csapat gól nélküli döntetlennel zárt. Ezzel az eredménnyel az öt játékosát, Alekszandar Bajevszkit, Füzi Krisztiánt, Igor Nicsenkót, Stark Pétert és Szanyó Károlyt nélkülöző győriek lehettek elégedettebbek, akik ráadásul – akárcsak egy héttel korábban Debrecenben – már az első félidőben emberhátrányba kerültek."Bátor támadójátékot, az Újpest legyőzését ígértük közönségünknek – mondta Varga Zoltán, a győriek szakmai igazgatója. – Ez a tervünk azonban nem válhatott valóra, mivel tartalékos csapatom ezúttal is korán emberhátrányba került, ezért kénytelenek voltunk visszaállni. Örömmel tapasztaltam, hogy játékosaink küzdőszellemére nem lehetett panasz, igazolták, hogy jó erőben vannak, megfelelően motiváltak. Sorrendben immár a harmadik találkozón nem kaptunk gólt, s rászolgáltunk az értékes pontra.”Kevésbé volt lelkes Szabó András, az Újpest vezetőedzője."Ezúttal sem tudtunk gólt szerezni – boszszankodott a lilák trénere. – Görcsösen, idegesen, önbizalom nélkül futballoztunk. Az elmúlt fordulóban a Siófok ellen képtelenek voltunk megbontani az újonc zárt védekezését, és most az emberhátrányban küzdő győriekkel sem boldogultunk. Láttam a hibákat, próbáltam cserékkel javítani csapatjátékunkon, de még helyzetet sem tudtunk összehozni. Győzni mentünk Győrbe, de ezzel a játékkal esélyünk sem volt a három pont begyűjtésére. Ennek ellenére nem osztom azt a nézetet, miszerint veszélyben forogna dobogós helyünk. Még nyolc forduló van hátra, egyszer csak kimászunk a gödörből…”