Amikor szabad a pálya

A DVSC-MegaForce és a Ferencváros jutott a Magyar Kupa idei döntőjébe. Az elődöntőkben az FTC a másodosztályú BKV Előre együttesét verte 2–1-re, míg a Loki az MTK ellen emlékezetes sikert aratva 6–1-re nyert, igaz, négy nappal később bajnoki találkozón 1–0-ra kikapott a Hungária körúton.

Mezey György:

Mezey György: – Az MTK valóban nagyon kikapott, de ne feledjük, Debrecenben könnyű elcsúszni, szakmailag pedig érthető, hogy egy csapatnak pluszmotivációt jelent, ha azonnal visszavághat egy súlyos vereségért. Úgy érzem, a Lokinak nagy esélye lehet a győzelemre, mert a Fradi a bajnoki hajrára koncentrál.
Nyilasi Tibor: – Noha a Fradi játszott a bajnokkal, mégis azt hiszem, viszonylag könnyű ágon jutott el a fináléba. Angliában is előfordul, hogy egy alacsonyabb osztályú csapat megnehezíti a nagyok életét, igaz, a BKV–FTC semmilyen tekintetben nem emlékeztetett egy angol kupameccsre. Az kiderült, hogy az MTK nem olyan gyenge csapat, mint amilyennek Debrecenben tűnt, a kupamérkőzésen a Lokinak minden bejött. Azt remélem, hogy nagyon jó mérkőzést hoz a döntő.
Hajdú B. István: – Az elődöntőkben mutatott játéktól függetlenül az a két együttes került a fináléba, amelyik a legkomolyabban vette a sorozatot. Bár a zöld-fehéreknek kicsit döcögős volt az útjuk, a Debrecen láthatóan elszántan harcolt azért, hogy kijusson a nemzetközi porondra. Mert szerintem itt, a kupában lehet a legkönyebben eljutni Európába, de ezt mintha a magyar csapatok többsége – számomra érthetetlen módon – nem venné tudomásul. Biztos, nem akarnak az UEFA-kupában szerepelni.
Détári Lajos: – A Debrecen otthonában mindenkire veszélyes, de a gólkülönbség igencsak meglepő volt, nem hittem volna, hogy az MTK-t ennyire padlóra küldi. A Fradi továbbjutása várható volt, de a BKV motiváltan, elismerésre méltó módon harcolt, ezzel próbára tette ellenfelét, de a nagyobb tudáskülönbség érvényesült.
Kemény Dénes: – Jó jel, hogy kiszámíthatatlan eredmények születnek a Magyar Kupában, ebben hasonlít az angolra…

Kissé értetlenkedve vették tudomásul a debreceniek, hogy bár egy vidéki és egy budapesti csapat játssza a kupadöntőt, mégis a fővárosban rendezik a finálét. Az illetékesek szerint biztonsági szempontok döntöttek a Puskás Ferenc-stadion mellett, többek szerint más, semleges helyszínen sokkal jobb hangulatú mérkőzést láthatnának a nézők. A debreceniek azt kérdik: vajon mit szóltak volna a fradisták, ha a döntőt Debrecenben, csak éppen nem a DVSC-stadionban rendeznék?

Nyilasi: – A Fradihoz kötődő emberként halkan mondom, érthető a debreceniek álláspontja. Szerencsésebb lett volna a kiírás elején rögzíteni, hol legyen a döntő, de pontosan tudhatták, hogy ezzel a döntéssel nehezen értenek egyet a hajdúságiak. Bízom abban, hogy sok néző lesz kint a stadionban, hiszen mindkét együttesnek nagy a támogatottsága, és remek hangulatban zajlik majd a meccs.
Hajdú B.: – Lassan húsz éve Berlinben rendezik a Német Kupa döntőjét, ezt mindenki tudja, és tudomásul veszi, most, hogy a Wembleyt bontják, a FA Kupa és a Ligakupa fináléja Cardiffban van. A biztonság mindenekfelett, de kizárt, hogy erre a mérkőzésre csak a Puskás-stadion lehet alkalmas. Azt szeretném, ha anynyian lennének a nézőtéren, hogy az illetékesek mondhassák: lám, azért hoztuk ide ezt a mérkőzést, mert harmincezer ember máshova nem fér be. Az valóban nem mindegy, hogy az egyik csapat drukkerei órákat vonatoznak a meccsért, a másik tábor pedig csak néhány megállót utazik az egyes villamoson.
Kemény: – A DVSC-nek igaza van, ráadásul a pálya messze van a nézőtértől, biztosan lehetett volna olyan helyszínt találni, ahol hangulatosabb mérkőzésre lenne kilátás.
Détári: – Egyszer a Honvéd–Ta-tabánya döntő is az akkori Népstadionban volt, nyertünk öt nullra, de nem emlékszem, hogy a tatabányaiak tiltakoztak volna. Az igaz, jobb a kiírásban előre kijelölni a helyszínt, és akkor nincs vita.
Mezey: – Sok igazság van az érvelésben, de a debrecenieket megnyugtathatom: sok klubmérkőzésen ültem a Népstadion kispadján, és az senkinek sem hazai pálya. Tény, hogy nem szerencsés a választás, de a Loki-szurkolók közül sokan ott voltak Vácott és az Üllői úti kupadöntőn is. Ha eljönnek a Puskás-stadionba, akkor ott is nagyszerű lesz a légkör.

A főrendezővel vezettették ki a pálya mellől Várszegi Gábort. Az ismert üzletember az NB II Hummel-csoportjában megrendezett Bodajk–Tata gól nélküli döntetlenre végződött összecsapáson sértette meg az asszisztenst, ezért Kepe Arnold játékvezető a főrendező segítségét kérte. A Bodajkban az agárdi Sándor Károly Futballakadémia növendékei közül többen is játszanak.

Hajdú B.: – Az alacsony nézőszám átka, hogy a fogak között elmorzsolt szitok is hallatszik. Ezzel együtt e történet főhőse kétségkívül Kepe Arnold, aki, ha felkerül az élvonalba, alaposan megritkíthatja az amúgy sem magas nézőszámot, mert ha mindenkit kiküldet, aki szidja az asszisztenst, nem be-, hanem kiléptetőrendszerekre lesz szükség. Attól tartok, ilyen hallása még a 007-es ügynöknek sem volt.
Détári: – Az a fontos, hogy ott van, figyeli a fiatalokat, akiknek ez jókora motiváció lehet. Ha pedig nézi a meccset, ő is szurkol, ha a Honvéd ellen fújnak, én is mondok cifrákat, emberek vagyunk.
Kemény: – Meg lehetett volna oldani elegánsabban is. Annak idején a Pénzügyőr-pályán közreműködő partjelző – akkor még így hívták – pontosan tudta, a rossz lengetésért az első sor közelsége miatt fülhúzás jár. Mégsem vezettettek ki soha senkit.
Mezey: – Hányunknál szakadt már el a cérna?! Engem Puhl Sándor zavart el egyszer a padról, szóval, meccs közben mindenki mondhat olyat, amelyet higgadtan nem ejtene ki a száján. Nekem rendkívül szimpatikus, hogy egy vezető ennyire él-hal a csapatáért, és az a fegyelmezettség, amely a VIP-páho-lyokban jellemzi az embert, egyszerűbb környezetben feloldódott. Nagyra becsülöm, hogy ott van az ifimeccseken is, és figyeli a srácokat.
Nyilasi: – A rend mindenkire vonatkozik. Az jut eszembe, amikor egy alkalommal megérkeztem a Magyar Kábel-pályára – akkoriban Ebedli Zoli és Törőcsik Andris játszott ott –, és a büfé mellé parkoltam, hogy azonnal egy tájjellegű itallal hangoljak a mérkőzésre. Jött azonban egy rendező, akiben örömmel fedeztem fel Sztakó Józsi bácsit, aki a Fradiban volt intéző, és évtizedek óta ismertük egymást, de akkor nem volt apelláta: Józsi bácsi közölte, hogy mivel nincs engedélyem oda parkolni, tessék kifáradni, tolassak csak szépen kifelé, és tegyem le a kocsit az utcán. Rendnek kell lenni.

Az újpesti Medgyesi László bejelentette, abbahagyja a futballt. A védő tavaly tavasszal sérült meg, és kiderült: a térde nem bírja a terhelést. A labdarúgó elmondta, haragszik a debreceni Bajzát Péterre, aki a sérülését okozta.

Nyilasi: – Borzasztó keserűség ez. Két gerincműtét után én is sokáig lábadoztam, és bele lehet fásulni ebbe, ez nagy lelki trauma, de túl kell lépni rajta – mondom, én tudom, hogy ez milyen nehéz. Van a labdarúgásnak olyan szelete, ahol még örömöt lelhet benne Medgyesi László, ha teheti, legyen kisgyerekek edzője, és meglátja: lesznek még boldog pillanatai a futballban.
Mezey: – Teljesen megértem Medgyesi érzéseit. Találkozhattunk már hasonló esetekkel, amikor betegség vagy sérülés miatt túl korán véget ért a karrier, ez mindig nagyon megrendítő. A védőt kitűnő alanynak ismerem, jöjjön edzőnek, és lehet még öröme ebben a játékban.
Hajdú B.: – Sajnálom őt, és emlékezve a szabálytalanságra, a haragot is értem. Nemcsak Bajzátnak, hanem mindenkinek legyen örök tanulság: egy indulatos megmozdulás, egy dühből elkövetett fault csontot és karriert törhet ketté. Kívánom Medgyesinek, hogy a civil életben legyenek sikerei.
Kemény: – Sajnálom, a privát élethez sok boldogságot kívánok neki.
Détári: – Jól fejelő, keveset szabálytalankodó, vagyis tisztán futballozó tehetséges védőnek ismertem őt, és valóban fájó, hogy ilyen fiatalon abba kell hagynia a játékot. A búcsúmérkőzésre meghívtak, és az a legtermészetesebb, hogy ott leszek. A labdarúgó-társadalomnak is segítenie kell Medgyesinek.

Az NB I B-t vezető Pécsi MFC edzője, Nagy Tamás három hétig nem számíthat első számú kapusára: Herbert Roland kerti munka közben sérült meg, egy aknafedél felsértette a játékos combján a bőrt, a sebet tíz öltéssel varrták össze.

Hajdú B.: – Nemrégiben a Videoton házirendje volt a téma, a pécsi most kiegészül: gereblyézni, dugványozni szabad, a metszés, a permetezés már veszélyes. Már csak azért is fel kell jutnia a Pécsnek, mert az élvonalban több a pénz, és lenne miből fizetni egy kertészt.
Kemény: – Jobbulást a kapusnak. A kert sérülésveszélyes hely, örülök, hogy nincs akkora baj, mint amikor Koncz Gábor barátom Gödön egy fűnyíróval okozott magának súlyos sérülést.
Mezey: – A profivilágban ilyen nem fordulhat elő. A legfrissebb példa, a Schumacher fivérek még családi tragédiájuktól is függetlenítették magukat a verseny idejére. Magyarázatok vannak, de ezeket nem lehet elfogadni. Szimpatikus szakmai munka folyik Pécsett, de ezt kell mondanom.
Détári: – Hiába készül az edző a legjobb taktikával, erre aligha lehet felkészülni. Azonban vannak furcsa dolgok, a tavalyi vébé előtt a spanyol Santiago Canizares borotválkozás közben sérült meg, az arcszeszes üveget ejtette a lábára, de hallottam már olyan játékosról is, aki a házasélet gyakorlása közben húzódott meg.
Nyilasi: – Aigner Szilárd a hibás, felelőtlenül beígérte a tavaszt, és az meg is jött. Jobb lett volna, ha marad mínusz húsz Celsius-fok, úgy aligha jutott volna eszébe a derék kapusnak kimenni a kertbe.