Sok pénzért gyenge játék

Az ETO háza táján nagy volt a fogadkozás, hogy most majd legyőzik a sorozatos sérülések és eltiltások miatt ezer sebből vérző kék-fehéreket.A találkozó a győriek várakozásainak megfelelően kezdődött, hiszen Baumgartner Attila jóvoltából már a 3. percben Szántai Levente hálójába került a labda. Igaz, fél óra elteltével egyenlítettek a vendégek, de két perccel az újrakezdés után a vendéglátók megint ellenfelük tudtára adta, hogy bíznak a győzelemben. Fordulás után viszont váratlan fordulat történt. Az ETO "ráült az eredményre”, kapuja elé húzódott, és ezzel magára húzta riválisát. Az MTK pedig bizonyította: több kiválósága nélkül is jobb csapat annál, hogy ne éljen egy ilyen lehetőséggel. Illés Béla ezúttal is főszereplővé lépett elő. A névnapját szerdán, a születésnapját pedig majd április 27-én ünneplő futballista két góljával fordítottak és nyertek a vendégek."Egy félidőn át jól játszottunk, magabiztosan vezettünk, és ekkor hittem a győzelmünkben – mondta a mérkőzés után Varga Zoltán, a hazaiak szakmai igazgatója. – Ám a szünet után érthetetlenül visszaálltunk, és ekkor a korábban stabil, a legutóbbi három mérkőzést kapott gólt nélkül végigjátszó védelmünk összeroppant. Ráadásul néhány kulcsjátékosunk is sokat hibázott, és mindennek az lett a következménye, hogy a már biztosnak vélt győzelem kicsúszott a kezünkből.”Egervári Sándor, az MTK szakvezetője bravúrnak minősítette a három pont megszerzését."A korai gól megfogta a csapatomat – fejtegette az MTK trénere. – Szünetben igyekeztem felrázni a társaságot, és ez sikerült is. Jelenlegi helyzetünkben a győri siker bravúrnak mondható. A győzelmünk szerintem annak köszönhető, hogy játékosaim elhitték, vert helyzetből is talpra lehet állni, ha ennek érdekében mozgósítják minden erejüket.”Az ETO-nak tehát nem sikerült megszakítania hazai pályán közel fél éve tartó nyeretlenségi sorozatát. A bajnokság indulása előtt dobogós helyezésről álmodozó zöld-fehérek a hatodik helynél hátrább persze így sem csúszhatnak, és ez az elmúlt évadban elért tizedik helyezéshez képest előrelépést jelent. Ám azt is látni kell, hogy Győrött az ígérgetések ellenére nincs csapat, a felduzzasztott keret nem alkalmas a kitűzött célok elérésére. A játékosok többségét – elsősorban a légiósokat – ugyanakkor magas jövedelmet garantáló, 2006, illetve 2007. június 30-ig szóló szerződések kötik a kft.-hez. Ôk tehát jól érzik magukat Győrött, eszük águkban sincs önszántukból távozni. Tökéletesen igazat kell adni a kft. tulajdonosának, Tarsoly Csabának, hogy jóval a magyar átlag fölötti fizetések mellett elfogadhatatlan az alsóházi színvonalú teljesítmény. Valamit tehát lépni kellene. A tények ismeretében persze nagy kérdés, mit tehet a tulajdonos?