Mintha nem is ugyanarról a találkozóról nyilatkoztak volna!"A Ferencvárosnak nem sok köze volt ehhez a meccshez& hangzott Szentes Lázárnak, a DVSC vezetőedzőjének a véleménye percekkel a lefújás után, majd néhány pillanattal később Garami Józseftől, az FTC szakmai igazgatójától azt hallottuk: igazságos döntetlen született, habár "&a Debrecen többet támadott és a hajrában fölénk kerekedett. A végeredmény reális.
Flavio Pim (jobbra) lábbal nem, fejjel eredményes volt – igaz, pechjére, öngólt bólintott
Flavio Pim (jobbra) lábbal nem, fejjel eredményes volt – igaz, pechjére, öngólt bólintott
Az elégedetlenséget illetően ugyanakkor közös nevezőn volt a két szakember, igaz, pozíciójuknál és egy Loki–Fradi ütközet presztízsénél fogva eleve nem lehettek kibékülve a döntetlennel. Márpedig a szezonbeli harmadik párharcukon másodszor nem volt győztes (egy DVSC-siker teszi teljessé a sort), habár ez bizony korántsem volt szalonremi. A meccs előtt ugyanis a hazai szimpatizánsok közül jó néhányan erre számítottak, úgy folytatva a gondolatot, ha a Fradi Debrecenben pontot szerez(het), akkor a keddi, a két csapat által vívandó Magyar Kupa-finálé végén bizonyosan a hajdúságiak pacsiz(hat)nak önfeledten. Csakhogy a mérkőzés embere – szubjektív vélemény – Szűcs Lajos volt, aki nem más, mint az FTC kapusa, ez a tény pedig (mármint hogy ő volt a mezőny legjobbja) pontot is tesz az imént említett sugdolózás végére. A Debrecennek ugyanis feltett szándéka volt, hogy közvetlenül az MK-döntő előtt megregulázza az éllovast – már csak a miheztartás végett is, miszerint kedden a Puskás Ferenc-stadionban se számítson sok jóra a Garami-gárda –, ennek megfelelően mentek előre néha tervszerűen, máskor kissé gépiesen Szentes Lázár játékosai, ám Marius Sumudicán kívül másnak nem termett babér a Szűccsel szembeni ki-ki párharcok során: sem Bajzát Péternek, sem a szünetben sérülés miatt lecserélt grúz Kaha Sketianinak, sem a brazil Flavio Pimnek, aki a hetedik percben saját kapujába fejelve juttatta előnyhöz a fővárosiakat. A ferencvárosi kapus a találkozó után az öltözőfolyosón azon morfondírozott, vajon háríthatta volna-e Sumudica lövését. Amikor több irányból is azt a választ kapta, hogy aligha, kritikusan annyit mondott: "A gratulációk, elismerések mindig jólesnek, de a futball csapatjáték, jobban örülök, ha nekem gyengébb osztályzat jut, de győz a csapatom. Azt hiszem, ezzel mindannyian így vagyunk a Fradinál.” A kapus óhaját már kedden valóra válthatja együttese, igaz, értelemszerűen a DVSC sem gondol az MK-csata kapcsán másra, mint a győzelemre, amely akár menetrendszerű is lehet, lévén a Loki az utóbbi időben kétévenként a fináléig masírozik, és ha már ott van, nem is engedi kiénekelni a sajtot a szájából. Így volt ez 1999-ben és 2001-ben. Hogy a sorozat folytatódik-e? Meglátjuk. Az viszont biztos, hogy a keddi ütközet egészen más lesz, mint a szombati volt. S ez az, amiben Szentes Lázár és Garami József véleménye percekkel az 1–1-es bajnoki lefújása után abszolút megegyezett.