Gyorsabb futballistákra várva

Pillanatnyi csönd telepedett a teremre, aztán már záporoztak a kérdések a Debrecen enyhén feldúlt vezetőedzője felé, érvek és ellenérvek hangzottak el, amelyeknek az volt a lényege: a hirtelen jött szaharai forróság egyformán bágyasztotta a ferencvárosi és a debreceni futballistákat. E vita közben a Ferencváros szakmai igazgatója, Garami József csendben ült a helyén, nézett maga elé, s talán arra gondolt, milyen jó futballista volt Lovász Ferenc, avagy Mészáros Ferenc, és hogy ő milyen büszke is volt arra a Pécsre, amelyik gárdával 1990-ben Magyar Kupa-győzelmet ünnepeltek. Ám sok idő nem jutott a Fradi szakmai irányítójának nosztalgiázásra, mert előtte szinte sorban álltak a tévéstábok, rádiósok, újságírók, hogy mindenki a mester gondolatait hallhassa. Garami József szokásához híven békésen, türelmesen állta az ostromot, dolgozhatott ő bárhol, Pécsett, az MTK-nál, Újpesten, a Fradinál vagy a magyar válogatottnál, megmaradt csendes, halk szavú és sikeres edzőnek.
Ezt senki sem vitathatja el.
Más kérdés, hogy a jelenlegi Ferencváros nemcsak Garami Józseffel, talán még Sir Alex Fergusonnal vagy Ottmar Hitzfielddel sem lenne világverő csapat. Nincs ezen mit szépíteni, a Fradi "szépen fel van építve”, a klubnál kitűnő marketingmunka folyik, irigyelt mamutcégek pénzelik a zöld-fehéreket, Várszegi Gábor irányításával magyar szinten (pontosabban a jelenkori magyar futball szintjén) gyakorlatilag kihozták a maximumot ebből az üzleti vállalkozásból, a bajnoki meccsek után látványosak a tűzijátékok, és még sorolhatnánk, de…
De a csapat, a hazai sztárokkal megerősített csapat messze van Európától.
Jóllehet a Magyar Kupa-döntőt most megnyerő, a bajnoki címre esélyes Ferencváros éppen oda készül.
Garami József természetesen tisztában van a helyzettel, csapata erejével, játékosai képességeivel; látta ő is fiai kritikán aluli produkcióit (például a Győr ellenit), s azt is érzékelhette, hogy a kupadöntőn sem brillírozott a Fradi. Ettől függetlenül megérdemelt az FTC sikere, de innen már csak előre lehet nézni, még akkor is, ha nem szabad elfelejteni, hogy utóbb az UEFA-kupában a VfB Stuttgart jelentett akadályt az Európába vezető úton.
– Szakvezetőként immár harmadszor örülhet kupagyőzelemnek, és mindhárom siker tökéletesen különbözik egymástól: a Péccsel ugyebár meglepetésgyőzelmet aratott a Honvéd ellen, később az MTK-val kiütötte a BVSC-t, most viszont óriási csalódást okozott volna a fradistáknak, ha elbukja a finálét a Debrecennel szemben.
– Valóban különböztek egymástól a kupadöntőink, arra nagyon büszke vagyok, hogy a Péccsel megvertük Tatabányán a sokkal erősebb Honvédot – kezdte Garami József. – Az MTK-val oda-visszameccsen ütöttük ki a BVSC-t, az sem volt tehát könnyű feladat. És most nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy a Fradival is sikerült elérnem mindezt, az pedig külön öröm számomra, hogy ennyi embernek szereztünk szép estét. Azt korábban nem mondhattam el, hogy a csapatom sikeréért ennyien szorítsanak, mint most a Fradinak.
– Gyanítom, most a DVSC ellen a félidőben az öltözőben nem az járt a fejében, hogy nemsokára pezsgőzhetnek.

– Ne higgye! Szó sincs arról, hogy pánikhangulat lett volna az öltözőben. Bementünk, a fiúk leültek a helyükre, én pedig odafordultam Szűcs Lajoshoz, és azt mondtam neki: Lajos, az nem is igazi kapus, aki legalább egyszer nem kap potyagólt. Ugyanez a helyzet az edzőkkel, azaz akit még nem rúgtak ki sehonnan, az ne mondja magát komoly szakembernek. A kapusom mindezt figyelmesen végighallgatta, aztán a második félidő közepe táján óriási bravúrral védett. Senki nem bántotta őt, sőt, engem is felkavart az, ahogyan a fiúk a félidőben biztatták, szinte szuggerálták, hogy szedje össze magát, nem lesz itt semmi baj.
– A kupagyőzelemhez azonban Tököli Attila régi formája kellett. A csatáráról érdemes külön is beszélnie, hiszen a Ferencváros egyik legjobb játékosa, ám az utóbbi hetekben képtelen volt a kapuba találni, és ez főleg a válogatottbeli szereplésein volt feltűnő.
– Nem szabad bántania senkinek Tököli Attilát. Ô egyébként is jól kezdte a bajnokságot, emlékezzen csak mindenki arra, hogy milyen fontos gólokat lőtt. Aztán beteg lett, valamilyen vírussal küszködött, ezért ki kellett hagynia jó néhány edzést. Láttam, hogy nehezen éri utol a többieket, de azzal is tisztában voltam, hogy nincs gond az önbizalmával, hiszen minden meccsen ziccerbe került. A kupadöntő előtt elküldtem két napra, hogy kikapcsolódjon, feltöltődjön, és úgy tűnik, ez az extra pihenő jót tett neki, hiszen bravúros gólokat lőtt, igazi mestermunka volt mindkét találata.
– Kupagyőzelem után talán nem illik kritizálni, de a siker ellenére sem lehet maradéktalanul elégedett a csapatával, és ez nemcsak a keddi teljesítményre vonatkozik.
– Nem szokásom magyarázkodni, és azt gondolom, nincs is miért. Az edzőt, valamint a csapatát az eredmények minősítik. A kupát elhódítottuk, és ha szombaton sikeresen vesszük az MTK elleni rangadót, akkor gyaníthatóan a bajnoki arany is hozzánk kerül. Ennél többet most nem nyerhetünk. Azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy játékosaim gyakorlatilag hónapok óta szerda, szombat, szerda ritmusban futballoznak. Így nem jut idő edzeni, felkészülni, taktikát gyakorolni, összecsiszolódni.
– Ami elég itthon, az semmire nem elég a határon túl…
– Azért volt nekünk néhány jó mecscsünk az UEFA-kupában. Manapság nem szabad egy legyintéssel elintézni, hogy túljutottunk egy ciprusi, valamint egy török csapaton. Azt viszont kétségkívül el kell ismernem, hogy a Stuttgart jobb csapat, mint a Ferencváros, és ennek szemléltetéseképpen csak meg kell nézni, hol áll a Bundesligában. A német csapat ellen szembesültünk azzal a ténynyel, hogy lassúak vagyunk, és ez óriási hátrány. Nem is lehet más a célunk, mint felzárkózni.
– A jelenlegi játékoskerettel?
– Nem feltétlenül… Lesznek, akiktől elköszönünk az év végén, és reményeim szerint lesznek majd olyanok, akik csatlakoznak hozzánk. Tömören a lényeg: minden csapatrészbe kellene egy-két gyors ember, mert máskülönben esélytelenek vagyunk a nemzetközi porondon.
– Mondja, meddig lesz még ereje a Ferencvárost irányítani?
– Most úgy gondolom, hogy még egy évig. A napokban kaptam újabb esztendőre szóló ajánlatot a klub vezetőitől, amely büszkeséggel és boldogsággal tölt el. A nyáron nekiveselkedem a fiúkkal, a reményeim szerint megújult ferencvárosi labdarúgókkal együtt, és megpróbálunk valami maradandót alkotni a határokon túl is. Aztán… Na, várjon, ezen még nem is gondolkodtam. A futballtól természetesen nem akarok elszakadni, és lehet, hogy még jövőre is edzősködni akarok. Ha nem, akkor úgy akarom befejezni a munkát, hogy büszke lehessek arra, amit elértem. Eddig nem állok rosszul…