Egy működésképtelen elképzelésről

Végül is egy tengerparti villában (-ból) lehet gyönyörködni, egy-egy Van Goghban szintén, ugyanezt azonban legalábbis bajos elmondani egy honi focicsata ürügyén. (Nézzétek, az az én balbekkem, most ragadt bent a lesreállításnál. Akkor már inkább egy nehezen megfejthető posztavantgard tobzódás, meglepetésszerűen bekeretezve és festménynek nyilvánítva.) Másrészt a szalonremiknek nem sajátjuk, hogy húsz perc után tíz főre fogyatkozik egy csapat, továbbá hogy egy játékos majdnem eljut Roberto Carlos szintjére, persze csak a játékvezető inzultálásának műfajában (Tököli sportbarát elgondolkodhat, ezen a szinten, ezért a pénzért megengedhető-e az efféle dühkitörés).A mögöttünk hagyott hét során inkább a kupadöntőről illene elmélkednünk, mottóul pedig választási lehetőséget kínálnánk: ha a megvadult drukkerhordák felől közelítünk, akkor a "nagy az isten állatkertje” megállapításra fűzhetnénk fel mondandónkat, ha pedig az MLSZ irányából, úgy a "működésképtelen elképzelése mindenkinek van” posztulátumra.Mint ismert, az MK-végjátékra a Puskás Ferenc-stadiont szemelték ki, mondván, egyedül itt lehet biztonságosan megrendezni az FTC–Debrecen finálét. Jelzem, aki a Hajdúságból eljött a fővárosig, az már gond nélkül kibír plusz egy órát, mert nagyjából ennyi idő alatt lejut Győrbe (ráadásul az M3-asra vett matricája az M1-esre is jó). Ennél valamelyest lényegesebb, hogy van egy halovány esély: a fővárosi állat- (és nem növény-) kert egy része otthon marad, mondván, csak a balhé miatt nem éri meg ez az egy óra, ráadásul Győrött nagyobb rizikó sittre kerülni, nincs annyi ismerős.Minthogy azonban a financiális különbség nem csupán laboratóriumi mértékegységekkel illusztrálható egy Budapest–Győr utazás, illetve a Puskás-stadionba történő kimetrózás között, az volna a minimum, hogy az MLSZ illetékesei többet sajtoljanak ki magukból egy kommünikébe csomagolt vállrándításnál. A magukat ferencvárosiként aposztrofáló (legyen inkább tartó, ezek nem szoktak aposztrofálni) bandatagok ugyanis tizenegy debreceni buszt tettek tönkre,•ám a szövetség Pilátust meghazudtoló eleganciával mosta kezeit, rá csak a stadionon belüli események tartoznak, ami a kapun kívül zajlik, az a rendőrök sara.Természetesen nem állítom, hogy Győrben még virágot is vettek volna egymásnak a két tábor tagjai, de hogy kisebb lett volna a botrány esélye, abban biztos vagyok – bónuszként az egymeccses kupadöntők alapját jelentő semlegesség sem sérült volna, ha már a helyszínt nem az időponttal együtt az idény elején, hanem a mérkőző felek ismeretében jelölték ki. Még Szűcs Lajos kínált némi esélyt, hogy a szövetség jól jöjjön ki az egészből, így azonban, hogy a Fradi fordított, feledhetővé degradálódott a zöldek kapusának balféksége, legfeljebb külföldön adható el, már persze késő esti show-műsorokba, még műröhögést sem kell a képek alá keverni. Ez mindazonáltal nem ad feloldozást, marad a rossz szájíz, megint sikerült elbaltázni egy olyan eseményt, amelyet mindenütt másutt óriási felhajtás övez, nálunk ehelyett hol gyepreözönlés van, meg kardlapozás, máskor a gyepen rohangáló, füstködbe burkolózó MLSZ-elnök, vagy mint ezúttal, buszdobálás és a szövetség ócsárlása.Még azt is sikerült elérni, hogy ha az ember a tönkretett buszokra gondol, egy gyengébb pillanatában visszasírja a lovas rendőröket.