Amikor szabad a pálya

Bundagyanú a magyar futballban: a múlt szerdai, Videoton–Kispest mérkőzés előtt a fehérvári játékosok jelezték Bicskei Bertalan vezetőedzőnek és a csapat vezetőségének, hogy a fővárosiak a mérkőzés befolyásolására kérték őket. A találkozót a Kispest nyerte, a Magyar Labdarúgóliga felfüggesztette az egykori fehérvári, ma kispesti Hamar István játékjogát. Hamar elismerte, hogy felhívta Pomper Tibort, de csak barátilag, és meggyőződése, hogy nincs ellene bizonyíték.

Idônként elvakította ôket az indulat – a soproni Mladen Lambulics (jobbra) a pályán, Bárányos Zsolt a folyosón kapott piros lapot (Fotó: M. Németh Péter)

Mezey György:

Idônként elvakította ôket az indulat – a soproni Mladen Lambulics (jobbra) a pályán, Bárányos Zsolt a folyosón kapott piros lapot (Fotó: M. Németh Péter)

Mezey György: – Három részre osztanám a hírt. Egy: Szieben László ligaigazgató iránt maximális a bizalmam, ismeri a futballt és jogi szakemberként nyilván a törvényeknek megfelelően, de a sportág érdekeit is figyelembe véve vizsgálja ki az ügyet. Kettő: ha a futballunk annyit fejlődött volna, mint a játékosok rendelkezésére álló technikai eszközök, nem lenne semmi bajunk – régen kocsmákban egyezkedtek ilyen esetekben, most van mobiltelefon. Három: csak halkan jegyzem meg, hogy a Kispest egy kicsit jobb eredményekkel elkerülhette volna, hogy ilyen helyzetbe, védekezésre kényszerüljön.
Hajdú B. István: – Tudva, hogy a Videoton egy nagy család, nem hiszem, hogy minden baráti hívással a vezetőkhöz rohannak. Ha bárkit felhív egy régi ismerős, arról érdeklődvén, hogy van a család, akkor arról a klubban mindenki tud? Az bizonyos, hogy Hamar István bűnösségét be kell bizonyítani, és az eddigi ismeretek szerint ezt csak Pomper Tibor tanúvallomása támaszthatja alá. Valaki valamikor nem mondott igazat, és azt hiszem, most Pomper van nehéz helyzetben. Vagy kiderül, hogy a semmit jelentette, de hülyét csinál magából, ha Hamart kimenti, mondván, rosszul emlékszik a meccs előtti beszélgetésre. A futballtársadalom vizsgája, kit közösít ki, akiről esetleg kiderül, hogy bundázni próbált, vagy aki mindezt jelentette?
Nyilasi Tibor: – Halkan mondom, a mérkőzés tisztának tűnt. Kár ezért a botrányért, ez nem hiányzott sem a magyar futballnak, sem azoknak, akik belekeveredtek.
Kemény Dénes: – Ketté kell választani a dolgot. Először is ki kell deríteni, bunda volt-e a mérkőzés, majd azt, próbálták-e befolyásolni a végeredmény alakulását, de a legfontosabb, hogy mindkettőt bizonyítani kell.
Détári Lajos: – Abban biztos vagyok, hogy Hamar István nem akart bundázni, én valóban kértem tőle Végh Zoltán számát, mert egy menedzser kapust keresett. Azt hiszem, a Videotonnak nem megy úgy a játék, mint korábban, és ezzel takaróznak, ez egy jó kifogás, hogy miért nem verték meg a Honvédot.

A feldühödött kispesti szurkolók betörték a Bozsik-stadionban a sajtófülke ablakát, miközben a pályán zajló Kispest–Matáv gól nélküli mérkőzésen kirobbant lökdösődés után három játékost kiállítottak, Bárányos Zsolt pedig az öltözőfolyosón kapott piros lapot. "Legszívesebben pénzbüntetést adnék a fegyelmezetlen középpályásnak, de nem tehetem, mert a játékosok február óta nem kaptak fizetést” – kommentálta az esetet Duró József kispesti szaktanácsadó.

Nyilasi: – A feszültség a klubon belül érezhetően óriási, és ilyenkor nehéz hideg fejjel gondolkodni, pedig ha a játékosok jobban uralkodnának az idegeiken, talán előrébb tartanának. Verebes Józsi bácsinak volt igaza, amikor azt mondta, indulatból nem szabad dönteni, és ez az újságíróban is ellenséget látó drukkerre is vonatkozik.
Mezey: – Szegény Duró Józsi esetén keresztül látható, milyen helyzetben vannak az edzők. Érti, érzi, mit kellene tenni, de nincs a kezében semmilyen eszköz, amivel rendet tarthatna. A sajtófülkéről annyit, magam mindig kritikusan figyeltem a média tevékenységét a futballban, de ilyen helyzetbe nem kerülhetnek az újságírók, ebben a ligának sürgősen lépnie kell.
Détári: – Sajnos, nincs rend Kispesten továbbra sem. Hihetetlen, hogy ez a klub évek óta a kiesés szélén vergődik, de ebben nem az újságírók a hibásak, a szurkolók alighanem elkeseredettségükben voltak meggondolatlanok.
Hajdú B.: – Kispesten mindig történik valami. Nagyot hibáztak a sajtófülkében ülők, hogy bundázni próbáltak, és nem rúgtak két gólt a Sopronnak. Komolyabban szólva, a bundaügy kipattanása után a Honvéd és a Videoton is igen feszült idegállapotban játszott, márpedig ilyen légkörben nem lesz könnyű a Kispestnek győzni Zalaegerszegen. A télen hallott nagy szavak ellenére úgy fest, nincs nyugalom a Bozsik-stadionban.
Kemény: – Az újságírókat az ismert bokszedző, Szántó Öcsi bácsi szabadidejében szívesen felkészíti a következő meccsre.

Sajátos helyzet alakulhat ki a bajnokság utolsó fordulójában. Nem kizárt ugyanis, hogy az Üllői útra látogató DVSC és az MTK-t fogadó Újpest is akkor léphet ki a nemzetközi porondra, ha a bajnokságot a vele szemben álló ellenfele nyeri, ebben az esetben a debreceniek és a lila-fehérek is saját vereségükben lennének érdekeltek.

Nyilasi: – Ez egészen elképesztő helyzet lenne, és ha így alakul, kétlem, hogy a nyakukat törnék a győzelemért. Ha én játékos lennék, teljesen tanácstalannak érezném magam ebben a helyzetben, ha akkor jár a prémium, ha nemzetközi kupába jutunk, de ahhoz ki kell kapni – mi ilyenkor a teendő? Maradjunk annyiban, matekból mindig gyenge voltam, ne várják tőlem a megoldóképletet.
Détári: – Az edző mindig a győzelemre készíti fel a csapatát, de a sors tényleg furcsa állapotot idézhet elő. Bízom abban, hogy a játékosok profiknak bizonyulnak.
Kemény: – A nemzetközi szereplés évekre megoldhatja egy klub gondjait, szóval, a sportszerűség itt alighanem háttérbe szorul. Nehéz elítélni, aki nem harcol teljes erővel saját maga ellen. Kényelmes azt mondani, hogy első a fair play, de a klubvezetők felelőssége óriási. Mit mondhatnak ilyen szituációban a csapatnak? Gyerünk, mindent bele? Hát, nem tudom, kívülről könnyű kritizálni, de a csapatot, amelyik nyer, lehülyézik, mert kiszúrt magával, ha kikap, azt mondják, bundázott.
Hajdú B.: – Már egy éve is MTK–Újpest volt az utolsó fordulóban, és az akkori beszámolók szerint borzalmas meccs volt, most árgus szemekkel figyelik majd, ki akar megszakadni. Azt azonban nem tudom, kitől lehet elvárni, hogy saját ellensége legyen?
Mezey: – Hallottam egy jászsági osztályozóról, ahol úgy alakultak az eredmények, hogy az egyik csapat gólt akart kapni, de az ellenfele nem akart rúgni. Ezért tízen támadtak saját kapujukra, a másik brigád védte az ellenfél kapuját. Végül sikerült egy öngólt összehozni, a védekező csapat jól támadta magát, a támadó nem jól védte az ellenfelet – vagy… Hogy is van ez. Remélem, ez nem ismétlődik meg.

Öt évvel a feljutás után újra a másodosztályba kényszerült a Dunaferr. A klub 2000-ben bajnok, 2001-ben ezüstérmes, és tavaly is még negyedik volt, de a felújított újvárosi létesítményben jövőre NB I B-s mérkőzést rendeznek, bár még nem tudni, milyen anyagi körülmények között versenyezhet a csapat.

Nyilasi: – Több klubnál, a Siófoknál, a BVSC-nél, Kispesten is volt időszak, amikor a pénz tartotta össze a jó csapatot, de ahogy az elfogyott, a Dunaferrhez hasonló sorsra jutottak a klubok. Minden elismerésem Lengyel Ferencéké, de a légvárakra ilyen tragikus sors vár.
Mezey: – Ez üzenet a futball kritikusainak, és azoknak, akik még tenni akarnak érte: biztos anyagi háttér nélkül nem lehet elvárni, hogy legyen eredmény.
Kemény: – Régi mondás: a pénz beszél… Ami szomorú, hogy itt hiába sportról van szó, a politikai jelenlét is erősen érezhető volt.
Détári: – Tipikusan magyaros fáziskésésben vagyunk. Amikor Dunaújvárosban volt egy remek csapat, a stadion hiányzott, Győrben játszottak telt ház előtt, most már szép a létesítmény, de nincsenek játékosok. Talán az a sovány vigasz marad, hogy az újvárosi fiatalok szereztek némi tapasztalatot az élvonalban, és erre lehetne építeni, de azt is hallottam, hogy el sem indulnak az NB I B-ben, és akkor ott áll egy gyönyörű stadion futball nélkül, mint Akasztón… Szóval, elképesztő, hogy mi zajlik a magyar futballban.
Hajdú B.: – Egy-két mérkőzést bravúrral hoztak a juniorok, de hosszú távon csak ez lehetett a vége, a bázisvállalat anyagi helyzete döntően hatott a klubra. Azt most hangsúlyozni kell, hogy becsületesen végigküzdötték a tavaszt a fiatalok, a gyanú leghalványabb árnyéka is elkerülte őket.

Alaposan megáztak a hét közben Újpestre látogató szurkolók közül többen is. A meglepő mindebben nem az, hogy esett az eső, hanem az, hogy a drukkerek a felújított stadion fedett lelátója alatt lettek csuromvizesek, a nemrégiben elkészült tető ugyanis beázik.

Mezey: – Ki lepődött meg? Én abban az országban élek, ahol az épülő felüljáró nem ér össze, az új utak tele vannak kátyúval, szóval, semmi különös nincs ebben.
Nyilasi: – Az én házam is beázik. Nemcsak csapatot, tetőt is nehéz építeni, kívánom az újpestieknek, hogy ez legyen a legnagyobb gondjuk.
Détári: – Érdekelne Deutsch Tamás ex-sportminiszter véleménye erről, a tervezett összegek duplájáért újult meg az ígértnél sokkal kevesebb stadion – ráadásul ilyen színvonalon.
Kemény: – Tető ide, tető oda, tessék vinni esernyőt is, azt még ezekben a modern időkben a meccs után másra is lehet használni.
Hajdú B.: – Ez már a létező legmodernebb technika. Manchesterben, Milánóban és a többi elmaradott helyen csak tetőt építettek, de attól még meleg van, nálunk már egy könnyű zuhannyal hűsítik a drukkereket, azt hiszem, egy hosszabbításos mérkőzés végén hideg ételt tartalmazó csomagok hullanak majd fentről.