Demján Sándor keményen harcol a bunda ellen

– Elnök úr, négy esztendővel ezelőtt minket, újságírókat is figyelmeztetett arra: a nyolcvanas évek közepén vezetőként azért vonult háttérbe, mert az MLSZ félig-meddig szemet hunyt a bundázás felett, és ha most ligaelnökként ilyesmivel találkozik majd, akkor adott esetben hátat is fordíthat a sportágnak. Nos, sajnos, itt van a bundaügy…
– Az első, amit szeretnék leszögezni, az az, hogy a további szerepvállalásomat nem a mostani eset kérdőjelezheti meg, de a következetességem, az elvem nem csorbult. A véleményemet korábban is elmondtam, és most is tartom: a mai gyengécske labdarúgásunkban megbocsátható, ha valaki nem tud jól futballozni, de megbocsáthatatlan, ha a játékos bundázik. A tolerancia az ilyen sportolóval szemben a nullával egyenlő. Továbbra is tartom, hogy a nyolcvanas évek közepén elharapódzó módi, vagyis a megegyezéses mérkőzések léte, illetve az, hogy akkoriban a nyilvánvalóan tetten érhető bundázás ellen nem léptek fel következetesen a sportág vezetői, szép lassan a már-már értékelhetetlen produktum szintjére süllyesztette a magyar labdarúgást. Az előre megbeszélt eredmények alapján játszott mérkőzések ugyanis fokozatosan vezettek el odáig, hogy nemzetközi összevetésben a labdarúgásunk a játéktudást illetően jócskán alulmaradjon, mi több, emiatt idehaza sem lehetett megalapozni az annyira vágyott magasabb szintű futballt. Most újra él a bundagyanú, és ígérem, ligaelnökként, a testületben működő bizottságok segítségével, következetesen végigjárok minden lépcsőfokot, és nem mérlegelek úgy, mint tették azt a nyolcvanas években.

"Súlyos tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy a liga kihátrál a már zajló ügyből, és az ellentmondó nyilatkozatok miatt hagyja elcsendesedni a történteket"

– A már felderített, a gyanú, avagy csak a sejtés szintjén meglévő bundaügyek kapcsán a kívülállónak az az érzete: e probléma szinte megoldhatatlan, kezelhetetlen, főleg egy oly szerény futballal dicsekvő országban, mint amilyen a miénk is. Hogyan lehet következetesnek maradni egy olyan közegben, mint a magyar foci, ahol a személyes érdekek elnyomnak minden más nemesebb szándékot, ahol azon szinte fel sem háborodik senki, hogy a bundagyanú árnyéka vetül a sportágra?
– Vannak természetesen jogi lehetőségek arra, hogy a sportvezetés fellépjen a bundázás ellen, de ezzel kapcsolatban el kell mondjam, a polgári, valamint a büntető törvénykönyv adta lehetőségek jócskán eltérnek a sportra vonatkozó szabályoktól. A jelen esetben tehát jómagam ketté is választom a büntető- és a sportfegyelmi ügyet. A most is érvényben lévő határozatokat, azaz a játékengedélyek felfüggesztését a liga mellett működő fegyelmi bizottság hozta meg, és ebbe, mint a testület elnöke, nem kívánok beleavatkozni, mint ahogyan ezt más esetek kapcsán sem tettem meg. E bizottságban jogvégzett szakemberek tevékenykednek társadalmi munkában, és a hozzáértésük számomra megkérdőjelezhetetlen. Mégis valóban létezik az ügy kapcsán a rendhagyó felvetés, aminek véleményem szerint az az oka, hogy, sajnos, a médiumokban az eset summázata néhány nap leforgása után már arról szólt: a bundaügyért gyakorlatilag a Magyar Labdarúgóliga hibáztatható. Úgy gondolom, ha már bundagyanúról beszélünk, akkor azért elsősorban a játékosok, illetve a sportvezetők felelnek. A ligának alapvetően az a feladata, hogy – maradva a mostani esetnél – a bejelentett ügy kapcsán a semleges bizottság döntéseit alkalmazva eljárjon, rendet tegyen, és ne érdekelje, mondjuk, az, hogy az eset kapcsán válogatott labdarúgóról van szó. E helyütt visszakanyarodnék ahhoz, amit az előbb is mondtam: a nyolcvanas évek közepén a legnagyobb hiba az volt, hogy a bunda miatt például a válogatott labdarúgókat nem tiltották el, mondván, mi lesz akkor a magyar futballal, a világbajnokságra készülő nemzeti csapattal… Kapitális hiba volt így gondolkodni, így cselekedni, mert ez vezetett el a morális és szakmai válsághoz is. Megjegyzem, jómagam akkor, abban a pillanatban kiszálltam a futballirányításból, és amikor ligaelnökké választottak, ezért mondtam kétezerben azt, hogy a futball tisztaságát illetően maximálisan következetes leszek, és a véleményem azóta jottányit nem változott. Nyomatékosan hangsúlyozom tehát, hogy a liga most a szabályok szerint jár el, élen az igazgatóval, Szieben Lászlóval és az ügyben határozatokat hozó fegyelmi bizottsággal együtt. Ám mintha a médiumok egy része – hangsúlyozom, nem mindegyik – mostanra elfeledte volna, hogy volt egy bejelentés, amely bejelentés vagy igaz volt, vagy hamis. Ha igaz, akkor igenis volt felbujtás a bundázásra, ha nem volt igaz, akkor pedig a ligát, a futballtársadalmat és egyben a közvéleményt is félrevezették. Az előbbi eset szankcionálására, úgy vélem, nem kell külön magyarázatot adnom, az utóbbi esetről is csak annyi megjegyzés: a hamisan vádaskodókat kell megbüntetni. Ám mindezt – hangsúlyozom – a fegyelmi eljárásnak kell tisztáznia.
– Elnök úr, mit gondol, meddig húzódhat el ez az ügy? Lapunkban, a különböző véleményeket figyelembe véve, arról is írtunk, elképzelhető, hogy javában megy már a következő bajnokság, mire letisztul minden. Sőt él az a vélemény is, hogy ilyen-olyan szándékok miatt húzódik el az ügy …
– Egyesek mindig különféle szándékokat vélnek felfedezni. Mondjuk éppenséggel azt, hogy az a Honvéd – amelyik csapatnak bevallottan a szurkolója vagyok magam is, és amelyik csapat utánpótlására a saját pénzemből adtam – a liga központi akaratának megfelelően essen ki az élvonalból. Nevetséges. A szurkolói szimpátia, a labdarúgóképzést segítő támogatás ellenére is függetleníteni tudom magam mindettől, és a liga elnökeként csak azt mondom: a bundagyanú miatt következetesen tenni kell, ezt az ügyet lépésről lépésre végig kell járni. Az ügyet, gondolom, mindenki ismeri, így azt kérem, a történet alapját se feledje el senki: a ligához május tizennegyedikén, a Videoton–Kispest mérkőzés előtt Székesfehérvárról bejelentés érkezett. E bejelentést a fehérvári játékosok és sportvezetők tették meg, mégpedig annak apropóján, hogy bundázásra ösztönözték őket. Ez volt az első menet, a második pedig ott kezdődött, amikor a játékosok a bejelentésüket visszavonták. És itt szeretném felhívni az érintett labdarúgók figyelmét arra: ez az ügy nem a betyárbecsületről szól, és súlyos tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy a liga kihátrál a már zajló ügyből, és az ellentmondó nyilatkozatok miatt hagyja elcsendesedni a történteket.

"Kijelentem: a labdarúgó-társadalom meghatározó része, a labdarúgók, a sportvezetők és nem utolsósorban a csapattulajdonosok elítélik a bundázást, illetve az arra való biztatást"

– Keményen hangzik…
– A labdarúgó-társadalom akkor tudja magát tisztára mosni, hogy ha valaki vagy valakik valóban bundázást ajánlottak, akkor következetesen eltilt, ha pedig félrevezetés történt, akkor is ugyanezt teszi. Ismerem sok-sok ember véleményét, és azok alapján kijelentem: a labdarúgó-társadalom meghatározó része, a labdarúgók, a sportvezetők és nem utolsósorban a csapattulajdonosok elítélik a bundázást, illetve az arra való biztatást. Még egyszer mondom, a betyárbecsületre alapozott szolidaritás – "Mi az, hogy te elmondod, hogy én bundázásra biztatlak?!” –, avagy a már kimondott szavaknak a megegyezés, avagy éppen a jogi kiokosítás utáni visszavonása e sportfegyelmi ügy kapcsán nem ad felmentést. Ennek az ügynek következményei lesznek! Vagy azért, mert volt bundázásra történő felkérés, vagy azért, mert adott játékosok a profifutball szabályait betűről betűre betartó, az azt alkalmazó sportvezetőket, a liga testületeit, és az ország futballrajongóit félrevezették. Magyarországon a tiszta viszonyok alapján működő futball alapjai épülnek immáron négy éve, nem pedig a – még egyszer hangsúlyozom – betyárbecsületre alapozott, a nem tisztességes eszközökkel művelt játéké. Természetesen magam is tisztában vagyok azzal, hogy az élet más területén az ehhez hasonlító ügyek lángjai előbb magasra csaptak, majd ilyen-olyan okok miatt elcsendesedtek, azonban a sport, a futball más, mert mondhatni, megszeghetetlen szabályokat alkalmaz a labdarúgóligával, a klubokat működtető üzleti társaságokkal kapcsolatban álló alkalmazottakkal szemben. Azaz, a jogászok okosíthatnak, az eset kapcsán az értelmezések kanyarodhatnak ilyen vagy olyan irányba, ám a liga illetékes bizottságai nem tesznek, és nem is tehetnek mást, mint kellő alapossággal vizsgálódnak, majd pedig szigorú határozatot hoznak: volt-e bundázásra történő felbujtás vagy nem volt, azaz, igaz, netán hamis volt-e a játékosok bejelentése.
– Ön szerint mi történt, illetve miképpen fordulhat elő, hogy a bundaügy néhány nap leforgása alatt úgymond önmagával fordul szembe?
– Úgy vélem, az ügyet ismerő emberek kilencvenkilenc százaléka tudja, hogy afféle jogi kiokosítás, valami megbeszélés, közös megegyezés volt az alapja a visszavonulásnak. Csakhogy ilyesmi a futballban nem működhet. Mint az ügy részleteit ismerő ligaelnök azt mondhatom: a tisztesség azt kívánná, hogy az esetet bejelentők mindvégig kitartsanak az eredeti nyilatkozatuk mellett, azt ne változtassák meg, és mondják el, ki kérte őket bundázásra… Mert még egyszer mondom, a futballunk felemelkedéséhez tiszta viszonyok kellenek, és a főszereplők részéről valós erőbedobás a bajnoki mérkőzéseken. Persze, mint ahogyan az élet más területén, úgy a futballban is előfordul, hogy valakik a ferde utat választják, de ennek következményeit adott esetben nekik is vállalniuk kell. A ligának a játék tisztaságát kell őriznie, és nem feltétlenül az utólagos szankciókat alkalmazva, hanem úgymond prevencióval is. Csak egy példa: nem a most zajló, hanem egy korábbi bajnokság során a Kispest–Debrecen mérkőzés előtt a liga küldöttet delegált, aki akkor elmondta, a bundázó csapatot az MLL kizárja a küzdelmekből. Vagyis, ha a ligához bundaügyben bejelentés érkezik, akkor a testület valamilyen módon lép, mert erre kapott a futball szereplőitől felhatalmazást. A sportág, amelyben tisztességtelen eszközökkel játszanak, soha nem juthat előre. Mindez morális kérdés, és ebből a liga semmilyen körülmények között nem enged.

"A fehérváriak pedig korrektül, a szabály szerint jártak el akkor, amikor jelentették, megkeresték a játékosaikat. Azt már ezeknek a futballistáknak kell eldönteniük, vállalják-e a korábbi szavaikat"

– De mire elegendő mindezen következetesség? A télen nyilvánosság elé került a tippmixügy, amelyről ma már alig hallani valamit. Nem fél attól, hogy ilyen alapon a bundaeset is elcsöndesedhet?
– Tippmixügyben zajlik a rendőrségi vizsgálat, ám az eset abból a szempontból rendhagyó, hogy nagyon nehéz bizonyítani bizonyos részleteket. A magyar labdarúgás, ezen belül a profilabdarúgás szeretné a szerencsejátékokból befolyó pénzeket a maga konyhájára behozni, ezért magyar mérkőzéseket is szerepeltetni kell a fogadási szelvényeken. Nem szeretnénk eljutni odáig, hogy a korábbi tippmixügy, avagy a mostani bundagyanú miatt a liga önmaga azt kérje: a bajnoki találkozókat inkább vegyék le a szelvényekről.

– Miután a rendőrség által is vizsgált esetekről van szó, az ügyek jelenlegi szakaszában sokszor csak félinformációkra lehet hagyatkozni, így hallani azt, hogy vannak telefonlehallgatások, és olyan hanganyagok, amelyek perdöntőek lehetnek.
– Természetesen a liga nem hallgattat le senkit, a Hattyúházban nincs semmiféle hangkazetta, a liga nem rendőrség. A fegyelmi bizottság határozatai azonban igenis léteznek, amelyek a meghallgatások során íródott jegyzőkönyveken és az ott készített hangfelvételeken alapulnak. Az pedig fehéren feketén kiderül, hogy az ügyben érintettek vagy igazat mondtak, vagy nem. Ha igazat mondtak, akkor ki kell derüljön, a fehérváriakat ki biztatta bundázásra, ha nem mondtak igazat, akkor pedig azok, akik így cselekedtek, ártottak a magyar labdarúgásnak, leszűkítve a kört, ártottak ennek az üzletágnak, amelyből az ő javadalmazásuk származik. A magam meggyőződése pedig az: igenis volt kísérlet arra, hogy befolyásolják a Videoton–Kispest mérkőzés eredményét.
– A kör mégis ördögi, hiszen nem egyértelmű, hogy ki mit mondott kinek. A játékosok nyilatkozatai baráti beszélgetésekről szólnak, telefonszám-csereberéről, Elvis Presley CD-k kölcsönkéréséről, bundáról állítólag még úgy sem esett szó, hogy vajon van-e konfekcióosztály a Fehérvár Plazában. Hogy is van ez?
– A magyar labdarúgásnak a bundázás a mételye. Az írás, az újságírás vizeire evezve erről a romlásról szólt Végh Antal könyve, írt már erről Bocsák Miklós, mi több, a Kispest jelenlegi társtulajdonosa, a korábbi MLSZ-elnök, Kovács Attila is publikáltatott erről a témáról, azaz nyilvánvalóan szükséges megvalósítani az általam is hangoztatott szlogent: ez a játék csak tiszta viszonyok mentén fejlődhet. A bundagyanú árnyékából persze ki lehet hátrálni, segítségül lehet hívni a jogot, hiszen jogállamban élünk, de ebben a sportágban ma már azok a futballisták, avagy sportvezetők, akik nem tisztességes eszközzel próbálnak meg játszani, akik becsapnak, akik megváltoztatják az adott szavukat, akik visszavonnak kimondott és súlyos mondatokat, nem boldogulhatnak többé. A fehérváriak pedig korrektül, a szabály szerint jártak el akkor, amikor jelentették: megkeresték a játékosaikat. Azonban azt már ezeknek a futballistáknak kell eldönteniük, vállalják-e a korábbi szavaikat, avagy inkább a hamis reményekre jogosító betyárbecsületre építenek.
– Elhangzott, leírták: Hamar István beperli a ligát, ha kiderül, a telefonhívásaiban nem a megegyezéses eredményre buzdított. Áll-e a per elébe az MLL?
– Ha netán nem a bundázásra való felkérés ténye igazolódik be, hanem az, hogy a fehérvári játékosok hamisan nyilatkoztak, akkor Hamar István az ügy kapcsán bejelentést tévők ellen élhet kártérítési igénnyel, azaz pereskedhet Pomper Tiborékkal.
– Mit mondjunk, ez sem megnyugtató az ügy szereplőinek…
– Úgy gondolom, hogy e fegyelmi eset kapcsán a játékosok közül valaki vagy valakik minden bizonnyal el lesznek tiltva. Vagy azok, aki bundát kértek, vagy azok, akik elindították ezt az ügyet, majd pedig megpróbáltak abból kihátrálni. Persze, félreértés ne essék, nincs kínvallatás, itt a korrektség és a társadalmi kényszer az, ami a megoldást sürgeti. És idetartozik az is, hogy az ügy kapcsán elfogadhatóbb lenne, ha az érintettek nem éreznék úgy, hogy van hátterük. Ne érezze ezt az sem, aki bundát kért, és ne érezze az sem, aki nem vállalja a már korábban kimondott szavait. Éppen ezért nem vagyok biztos abban, hogy az ügyben egyes orgánumok jól járnak el. Persze, remélem, a futballt szerető, az abban szereplő, avagy arról publikáló rétegnek nem az ilyen ügyek konzerválása a fontos, hanem azok tökéletes megoldása. Itt a sportetika számít, éppen ezért nem kell másról beszélni, nem kell mást írni, és nem kell jogászkodni, pusztán elfogadni a tényt: a Szieben László igazgató által vezetett Magyar Labdarúgóliga a bundagyanú ügyében a korrekt bejelentést követően következetesen jár el. Nem büntetőjogi, hanem sportfegyelmi ügyet kezel, úgy, hogy a futballtársadalom által elfogadott és deklarált szabályok szerint rendelkezik és intézkedik. Sarkítva: a bundakísérlet ugyanolyan szankcióval jár, mintha a bundázás ténylegesen megtörtént volna.

"Lehet, hogy sokak szemében olyan ez, mintha valaki fakarddal harcolna géppisztolyok ellen, de akkor is kitartok. Az nem történhet meg, mint ezerkilencszáznyolcvannégy tavaszán…"

– Mit gondol, elnök úr, a mostani eset és annak kezelése, illetve az ön igencsak markáns véleménye elegendő lesz ahhoz, hogy eztán elvegye a kedvet a bundázástól?
– Bunda volt a futballja miatt oly sokszor dicsért Angiában, Németországban, Olaszországban, és azt kell mondjam, hogy bundázás a futballban lesz is még, főleg, hogy a mai világban a labdarúgással a szerencsejáté-kok is párhuzamosan futnak. Azonban nekem, ligaelnöknek az a feladatom, hogy következetes maradjak, és mint a beszélgetés elején is említettem, a nullával egyenlő toleranciával, maximális következetességgel, a szabályok kínálta lehetőségeket felhasználva küzdjek ellene. Persze, lehet, hogy sokak szemében olyan ez, mintha valaki fakarddal harcolna géppisztolyok ellen, de akkor is kitartok. Az nem történhet meg, mint ezerkilencszáznyolcvannégy tavaszán a Volán–Honvéd hat hatos meccsnél, amikor azt mondták, a Volánt ki kell zárni, a Honvéd pedig a pontlevonások után is megmaradhatott bajnoknak. Ez morális kérdés, és éppen ennek megcsorbítása miatt az akkori MLSZ-ből kiléptem. Ma már nem lehet azt megtenni, hogy a bejelentések ellenére is pályára lépjen Hamar István, mert a Kispest érdeke az, hogy vele küzdjön a kiesés elkerüléséért. Azt ne várja el tőlünk senki, hogy borítsunk fátylat a történtekre. Amíg én vagyok a liga elnöke, és Szieben László a liga igazgatója, addig az ilyen ügyet nem lehet bármifajta érdek miatt elcsitítani. A példa örök: a futball csúcsára jutó olasz Milan is megjárta a maga poklát a bundázás miatt, mert a sokak által okkal rajongott és magas színvonalúnak tartott olasz bajnokságban is a futballtörvények diktáltak mindenekfelett. Visszakanyarodva még egyszer a múlthoz: a nyolcvanas években Magyarországon a kluboknak nem voltak igazi tulajdonosai, nem az üzleti érdekek diktáltak, így a morális rend sem volt egyértelmű. Azt elhihetik nekem, hogy ez manapság nincs így, a futballunkban szerepet vállaló üzletemberek a ligától a következetességet és a morál megszilárdítását várják, mert ők azok, akik pontosan tudják, ha a labdarúgásunk nem emelkedik fel, akkor a pénzüket hiába kockáztatják.
– Még egyszer meg kell kérdezzük öntől: ez az eset mennyiben szolgálja a sportág felemelkedését, és vajon csak ez kell ahhoz, hogy egyszer, mondjuk, tizennyolc év után újra UEFA-kupa-döntős csapata legyen a magyar futballnak?
– Nem hiszem, hogy ha minden részlet a nyilvánosság elé kerülne, akkor az önmagában elindítaná a futballt a siker útján. Amit korábban mondtam, azt most is tartom: tíz, tizenöt év szükséges a magyar futball felemelkedéséhez. Ám ehhez a felemelkedéshez kell az erős piacgazdaság, kell invesztíció az utánpótlásképzésbe, kellenek a modern stadionok, kell a stabil pénzügyi háttér és még sorolhatnám… Szóval, nem gondolom, hogy tíz, tizenöt évnél hamarabb valamilyen igazán jelentős eredmény születhetne. Szerdán az UEFA-kupa-döntőn én is csak irigykedve néztem a skót és portugál szurkolókat, és arra gondoltam, mindez a mi részünkről még csak vágyálom. Azonban a morális tartás – amit a bundaeset következetes végigvitele is erősít – roppant fontos a sikerességhez.
– Bizonyosan boldogan ünnepelnék végre mifelénk is a szurkolók egy-egy magyar csapat kupamenetelését, ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon egyre apad a meccsre járási kedv, a bundaügy pedig csak erősítheti e negatív folyamatot, ráadásul felélesztheti a bajnokság lebonyolítási rendszerével kapcsolatos, egyébként teljességgel terméketlen vitákat.
– Abban biztos vagyok, hogy ha a bundagyanú lengi körül a labdarúgást, az a legkevésbé sem használ a nézettségnek, hiszen ki lenne kíváncsi olyan meccsekre, amiknek az eredményében előre megállapodnak a szereplők. A nézettség ebben az iparágban is kulcskérdés, ám bármennyire szeretnénk növelni a nézőszámot, ez nem lehet ok arra, hogy eltussoljuk a történteket. Ilyen áron biztosan nem akarjuk javítani a statisztikát. Ami viszont a Borsodi Liga lebonyolítását illeti… Nos, meggyőződésem, hogy ez a mostani rendszer éppen a bundák ellen hat. Mégpedig azért, mert a mezőny kettéválasztása miatt kevesebb lett az olyan együttes, amelyik számára nincs igazi tétje a bajnokság hajrájának. Hogy egy konkrét példát mondjak: amennyiben az állami tulajdonú főszponzor évad közben nem táncol ki a Dunaferr mögül, még a mostaninál is kiélezetebb, a mainál is több szereplős lehetne a kiesés elleni küzdelem. Biztos vagyok abban, hogy ha együtt marad a mezőny, azaz nincsen a kétszer hatcsapatos rájátszás, sokkal nagyobb volna a csábítás a csalásra, hiszen a dobogóról lemaradóktól a középmezőny végéig senkit sem nagyon motiválna a bajnokság utolsó szakasza. Nem állítom persze, hogy a jelenlegi igazán ideális megoldás, csak hát a stadionrekonstrukciós program végrehajtása, sajnos, lelassult, vontatottan halad, emiatt most még nem tudunk egy időben rendezni egy-egy fordulón belül minden meccset, hiszen egyelőre nincsen az összes élvonalbeli együttes pályáján világítás.

"A labdarúgás valamennyi szereplőjének pénzt vettek ki a zsebéből a csalással kísérletezők. A tovagyűrűző hatások alól – és ez ügyben ne legyen kétségünk – egyetlen proficsapat sem vonhatja ki magát"

– Ha már a veszteségek szóba kerültek: nemcsak a nézők, hanem a befektetők, a támogatók bizalmát is megrendítheti a bundagyanú ügye. A labdarúgóliga vezetői köztudomásúan kulcsfontosságú üzleti tárgyalások közepette vannak, zajlanak az egyeztetések a televíziós jogok értékesítéséről és az élvonalbeli bajnokság névszponzorációjáról. Ön szerint forintosíthatók lesznek azok a károk, amiket ez az eset a honi futballiparnak okozott?
– Bizonyosan nagy árat kell majd fizetnie a történtekért a magyar labdarúgásnak. Egy bundabotrány sohasem jöhet jókor, de ennek a mostaninak különösen rossz volt az időzítése. Romlanak a tárgyalási pozíciók, de nemcsak a liga számára, hanem a futballvállalkozások esetében is, azaz a labdarúgás valamennyi szereplőjének pénzt vettek ki a zsebéből a csalással kísérletezők. A tovagyűrűző hatások alól – és ez ügyben ne legyen kétségünk – egyetlen proficsapat sem vonhatja majd ki magát. Ezért is lenne öngól, ha akadnának a magyar futballéletben olyanok, akik valamiféle betyárbecsületből mentegetni próbálnák a vétkeseket.
– Elnök úr, ennek az ügynek a megnyugtató lezárásával ön szerint a bundadosszié lezárható, avagy átbukhatnak még újabb hullámok a gáton? Futballberkekben számtalan, igaz, a jog eszközeivel egyelőre bizonyíthatatlan történet kereng arról, hogy mely csapatoktól ki mindenki érintett a tippmixcsalásokban. Merthogy a bundák manapság már nem csak, és talán nem is elsősorban arról szólnak, hogy ilyen vagy olyan helyezés megszerzése érdekében trükköznek a futballisták, az igazi tétet a manipulált tippmixtippekkel szerezhető forintmilliók jelentik…
– Abban biztos vagyok, hogy a klubok egymás között nem adják és veszik a meccseket, azt viszont sajnos nem tudom kizárni, hogy akadnak játékosok, akik jogellenesen próbálják befolyásolni egyes mérkőzések végeredményét. Ezért kérte a liga a rendőrség segítségét a tippmixügy felderítéséhez, és ezért vizsgálódik a Szerencsejáték Rt. is, és az ilyen esettel kapcsolatos minden egyéb forrásból származó információ is csak segítséget jelent. Az efféle korrupciós eseteket – mint már említettem – persze cseppet sem könnyű felderíteni és bizonyítani, hasonló problémákkal nemcsak a magyar, hanem az angol, az olasz vagy éppen a német rendőrség is szembesült annak idején, de bárcsak eredményre vezetne a hatóságok vizsgálódása. Persze nem vagyunk naivak, felkészültünk arra is, hogy elhúzódó háborút kell vívnunk a sportágat morálisan mérgezőkkel szemben. De legyen bármilyen nagy is az ár, a harcot megharcoljuk, hiszen annál nagyobbat nem hibázhatnánk, mintha megismételnénk a nyolcvanas évek futballvezetésének általunk is sokat kritizált gyakorlatát, és vélt meg valós okok miatt szőnyeg alá söpörnénk a bundaproblémát.