Váratlanul eltűnt Marius Sasu

Nem csupán az eredménytelenség mondatja velünk: az 1909-ben elnök nélkül (ellenben a belső viták miatt két alelnökkel) megalapított klub története legmélyebb válságát éli. Talán még akkor sem volt ennyire lent ez a patinás egylet, amikor a Pestvidéki bajnokságban rúgta a labdát, vagy amikor (egészen pontosan 1921-ben) kirobbant az úgynevezett "kispesti profi-per” – a szó szerint szegény játékosok ruhákat és cipőket fogadtak el különböző személyektől, mely cselekedet csípte a szövetségi elöljárók szemét, akik retorzió gyanánt gyakorlatilag az egész társulatot eltiltották a futballtól. És akkor azt már meg sem említjük (illetve dehogynem…) hogy 1951-ben és 1953-ban "csak” ezüstérmet vehetett át a bajnokság végén az akkortájt aranyra specializálódott Kispest, vagy hogy 1956-ban, a forradalom esztendejében éppen akkor szakadt félbe a szezon, amikor Puskás és csapata tanyázott az első helyen…
Szóval lehangoló volt ez a délután itt az Újtemető utcában. Rosszkedvű, a jelen és a borongós jövő helyett a fényesebb múlttal foglalkozó szurkolók.
A nosztalgiázó drukkerek persze idővel megtalálták a jelenkori kudarc bűnöseit; "A Kispest-mezt vegyétek le!” – hirdette az egyik transzparens, "Szieben, függeszd fel magad!”– tanácsolta a másik. Az első üzenet természetesen nem a lelátón, a Honvéd szerelésében pompázó szurkolóknak, hanem a gyepen általában kritikán aluli produkciót nyújtó focistáknak szólt. Úgy hisszük, a másodikat sem kell részletesen magyarázni: a főváros XIX. kerületében a Magyar Labdarúgóliga korifeusait is okolják a (le)szereplésért.
Miközben a fenti sorokat lejegyeztük, eltelt az első negyvenöt perc, amiről annyit érdemes tudni, hogy a lelkes házigazda megérdemelten szerzett kétgólos előnyt a szintúgy lelkes vendég ellen.
Amikor azt írtuk volna, hogy – egy darabig – az utolsó első osztályú félidejére jött ki a Kispest, érkezett a hír: a tulajdonosok – Kovács Attila, Piero Pini, valamint Kiss Zsolt – a meccs előtt összeültek, s azzal álltak fel, hogy nem állnak fel, vagyis maradnak a Honvéd élén. Ezzel kapcsolatban még valami: kijelentették, a második ligát is szívesen vállalják, de ha netán akad olyan egylet, amely úgy gondolja, hogy a nyár folyamán visszalép a BL (mármint a Borsodi Liga) küzdelmeitől, akkor elsőként őket értesítse…
Közben Lengyel Ferenc elbúcsúzott, a hazaiak rúgtak még két gólt, a látogatók meg egyet, a Dunaferrnél beállt Micskó Márk, a közönség pedig megtapsolta csapatát. Izgalmat legfeljebb az jelentett, hogy a 70. percben a gyepen landolt egy füstbomba, illetve, hogy sokan nem tudták a választ a következő kérdésre: hova tűnt Marius Sasu?
Nos, információnk szerint a román támadó pénteken váratlanul elhagyta az országot. Köztünk szólva: ha nem térne vissza, az sem csalna könnyeket a Honvéd-drukkerek szemeibe.
Nem úgy, mint kedvenc együttesük kiesése…

Mestermérleg

Duró József: "Jól játszottunk, szép gólokat rúgtunk. A fiatalok meghálálták a bizalmat, azonban volt néhány játékos, aki egyszerűen nem mert eljönni a meccsre…

Gálhidi György: "Sajnos igazoltuk, hogy miért jutottunk idáig. Ilyen fegyelmezetlenül és szétesően, ennyire keveset futva nem lehet futballozni. Én nagyon szégyellem magam… Sajnálom, hogy ilyenre sikeredett a búcsú."

Percről percre

16. perc: Takács húzta meg a bal oldalt, az ötös sarkáról be is adta a labdát, ám ott nem kispesti játékost talált, hanem a menteni igyekvő Tamásit, akinek a jobb lábáról hét méterről
a kapu bal oldalába vágódott a labda, öngól.
1–0
23. perc: Ez igazán parádés akció volt. A küzdeni tudásáról híres Erős Károly a kezdőkörből tökéletes labdát küldött a védők mögül kilépő Takács elé, aki egyből középre ívelt. Csobánki a tizenegyespontnál lekezelte a labdát, majd hátrafelé passzolt, így a második hullámban érkező, és ezen a meccsen jó teljesítményt nyújtó Erős Gábor higgadtan guríthatott jobbal a kapu jobb oldalába. Fel is sóhajtottak a hazai hívek: hej, ha ebben a bajnokságban több ilyen támadást láthattak volna…
2–0
50. perc: Paróczai a jobb oldalról laposan lőtte középre a labdát, ám Deli közbenyúlt, így kipattant róla. Középen érkezett Erős Gábor, aki megismételte első gólját, azaz tíz méterről jobbal a kapu jobb oldalába lőtt.
3–0
58. perc: Percekig zúgott a taps, két csere miatt: egyrészt az utolsó meccsét játszó Lengyel Ferencet, másfelől az első élvonalbeli találkozóján sikeresen bemutatkozó Csobáki Ádámot köszöntötték a szurkolók.
60. perc: Dubecz szögletrúgása után Hercegfalvi ugrott a legmagasabbra és tíz méterről nagyszerűen bólintotta a labdát a jobb felső sarokba.
4–0
87. perc: Rozsi előrevágott labdáját Bükszegi úgy kezelte le, hogy egyből el is viharzott a kifutó Molnár mellett, majd nyolc méterről, jobbal az üres kapuba gurított.
4–1