Hátország: Bizonyítottak az amatőrök

A magyar színek képviseletéért NB II-es régiók, azaz a Keleti, a Közép- és a Nyugati csoport válogatottjai előselejtező mérkőzéseket játszottak egymással; a tiszaújvárosi tornára végül a Kelet, azaz a Szabolcs Gabona-csoport válogatottja kvalifikálta magát. Két éve egyébként már szerencsét próbáltak a magyar amatőrök, akkor azonban a Bakony-csoport legjobbjainak nem sikerült kiharcolniuk a legjobb nyolc közé jutást. Ezúttal viszont a Koleszár György vezette gárda százszázalékos teljesítménnyel megnyerte a tiszaújvárosi tornát, és bejutott a Baden-Württembergben rendezett nyolcas döntőbe.
– Boldogok voltunk, amikor bennünket kért fel az UEFA, hogy az egyik selejtezőcsoportot megrendezzük – mondta Lévay Tibor, a MALL elnöke. – Három éve alakult meg a MALL, és az UEFA felkérése azt bizonyítja, az európai szövetség megítélése szerint is jól dolgozunk. Szerencsére ezúttal sem vallottunk szégyent, a tiszaújvárosi rendezést mindenki dicsérte. Házigazdaként az amatőrszabályokhoz kellett igazodnunk e hat napban, ami persze nem a szállás vagy az ellátás minőségét jelzi, hanem azt, hogy például nem lehetett a címeres mezt, a nemzeti lobogót használni, sőt, még a himnuszok sem hangozhattak el. Az UEFA két megfigyelőt küldött az eseményre, ők naponta jelentést tettek az európai szövetségnek. Ôk is maradéktalanul elégedettek voltak, de a torna után egy levelet is kaptunk, melyben leírták: nem gondolták volna, hogy első próbálkozásra ilyen profin sikerül megszervezni egy versenyt.
– Tehát minden fronton bizonyítottak…
– Valóban büszkék lehetünk a tiszaújvárosi rendezésre, no és a sportszakmai teljesítményre, de a csapat még ezt a teljesítményt is képes volt felülmúlni június végén. Noha már a nyolcas döntőbe kerülés is szép eredmény volt, amit Németországban produkált a csapat, az tényleg megérdemli a fantasztikus minősítést. Régen láttam magyar labdarúgókat ennyire harcosan és korántsem mellékesen: jól futballozni. Ráadásul a döntő gólkirálya Varga Zoltán, az NB III-as Mezőkövesd játékosa lett.
– Azért ennyire aligha ideális Magyarországon az amatőrfutball helyzete…
– Sajnos, mint a futballunk általában, a magyar amatőrlabdarúgás is lépéshátrányban van a nemzetközi porondon. Egy statisztika szerint Európában a futballisták kilencvenöt százaléka amatőr státusú. Ez nálunk sincs másképp, csakhogy amíg külföldön a lakosság hat százaléka igazolt labdarúgó, nálunk körülbelül százezer igazolt játékos van, ami nagyjából a népesség egy százaléka.
– Miért ennyire alacsony ez a mutató?
– A rendszerváltozás után sok olyan cég, amely sportcsapatokat is üzemeltetett, megszűnt, vagy külföldi tulajdonosok kezébe került. Az új gazdák pedig nem látták értelmét, hogy az amatőrlabdarúgásra költsék a pénzüket, így sok futballcsapat és pálya megszűnt, rengeteg labdarúgó játéklehetőség nélkül maradt.
– Honnan lehetne toborozni?
– Azért indult a Bozsik-program, hogy minél több gyerek kezdjen futballozni, és legyen majd igazolt labdarúgó. Eleinte jól ment minden, különböző régiókat alakítottunk ki, sok tornát szerveztünk, és a feltűnt tehetségek a klubokhoz kerülhettek. Sajnos ez a program valamiért megakadt, de úgy tudom, az MLSZ és a sportminisztérium közösen dolgozik a folytatáson.
– A sportban ma már központi téma a pénz. Milyen összegekből gazdálkodik a MALL?
– A közhiedelemmel ellentétben az amatőrligának legalább annyi és legalább olyan fontos feladata van, mint a profiknak. Nekünk az NB II-n és NB III-on kívül a női, a terem- és utánpótlásszakágat is működtetnünk kell. Amikor 2000-ben megalakultunk, a nulláról indultunk, egy fillérünk sem volt. Ebben az évben már nyolcvan-százmillió forintból gazdálkodhattunk. Ez a pénz a bajnokságok nevezési díjából, a tagdíjakból, játékvezetői díjakból és szponzoroktól áll össze, és évente tízmillió forinttal az MLSZ is segíti a működésünket. Ha azt nézzük, hogy például Baden-Württembergben a nem hivatásos szövetség 1.2 millió euróból gazdálkodik, és ennek nagy része állami támogatás, akkor láthatjuk, hogy nemzetközi mércével mérve e téren is nagy a lemaradásunk.
– Mik a terveik a közeljövőre?
– A célunk az, hogy az amatőrfutball a profilabdarúgás előiskolája legyen. Azt igyekszünk elérni, hogy a profiegyesületek az amatőr játékosokból töltsék fel utánpótláscsapataikat. Szeretnénk, ha a sportminisztérium több pályázatot írna ki, ha műfüves pályák épülnének országszerte, s persze a villanyvilágítások elkészülése is nagyban segítené az egyesületeknél a szakmai munkát.
– Egy kicsit kényesebb téma. Mindenki tudja, hogy az NB II-es és NB III-as együttesek pénzért futballoznak. Miért hívjuk akkor ezeket a bajnokságokat amatőrversenyeknek?
– Mi is tudunk arról, hogy a harmad- és a negyedosztályban is pénzt kapnak a futballisták. Ám az ellen, hogy magánszponzorok támogassanak klubokat és játékosokat, nem tehetünk semmit. Az NB II azért más egy kicsit, mert ott vannak profiszerződésű játékosok is, de én sem tartom helyesnek, hogy ezekben az osztályokban keressenek a labdarúgók. Ám nekünk nem ezzel kell elsősorban foglalkoznunk, hanem azzal, hogy újra megszeressék a futballt a gyerekek, és minél több amatőrből legyen profi labdarúgó.