Különbség foci és futball között

Eltelt egy év, és tegnap ismét sztáralakulat, az UEFA-kupa legutóbbi kiírásában döntőt játszó skót Celtic tette tiszteletét a Puskás-stadionban, és a tét, csakúgy mint egy évvel korábban, a Bajnokok Ligája főtáblájára kerülés volt.
Azt nem lehet állítani, hogy a nép özönlött a találkozó helyszínére – mint tette azt egy évvel korábban –, ám ekkor még úgy gondolkodott a lelátó magyar érzelmű része, hogy a "családi körben” aratott győzelem is ér annyit, mintha telt ház előtt születne meg a siker. A skót együttes rögtön a kezdő sípszót követően támadni kezdett, néhány labdaérintést követően máris látni lehetett, miért is számít elitcsapatnak a néhány aranyfonálból szőtt csíktól eltekintve ezúttal tiszta feketében játszó vendéggárda. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy észrevegye mindenki: fizikálisan egyértelműen az MTK fölé nő a vendégegylet, ám az első tíz perc három bal oldali támadása legalább (legalább…) azt megmutatta, hogy a fantasztikus felépítésű skót védők igenis zavarba hozhatóak. A későbbi események ismeretében elmondható, hogy legalább ekkor a jobb oldali középpályást játszó Didier Agethe, és a mögötte védkező Dianbobo Balde többször is későn tempózott Daniel Rednic és Füzi Ákos után, csakhogy hiába adódott így remek beadási pozíció az alapvonal közelében, a centerezések nem jelentettek veszélyt.
Tizenhét perce játszottak a csapatok, és máris megvalósult Martin O'Neill egyik, mérkőzés előtti óhaja: idegenben gólt szerzett a Celtic. Kétségtelenül igaz, hogy a találathoz hatalmas védelmi kihagyás kellett, ám egy labdarúgót az olyan megoldások emelnek a sztárok közé, mint amit Henrik Larssontól láthatott a közönség. Az átemelős találatot követően nem sokkal Egervári Sándor változtatott csapata összetételén és szerkezetén, hiszen a védekező középpályás Goran Jezdimirovics helyett Torghelle Sándort küldte pályára, és a cserejátékos Welton Silva párjaként a támadósorban kapott helyet.
A vendégkapu elé azonban ezután is csak elvétve jutott el a kék-fehér tizenegy, és bizony érezni lehetett, a pályán küzdő futballisták nem ugyanazt a szintet képviselik. Az előny megduplázását követően már valószínűsíteni lehetett, hogy a Celtic profijai nem hibáznak úgy, mint amikor a svájcfi Basel ellenében nem jutottak a BL főtáblájára.
Fájó kimondani, de érvényesült a papírforma, az MTK az első 45 percben sem tudta megszorítani az ellenfelét.

A folytatásban többször azért nem tudott támadást vezetni az MTK Hungária együttese, mert bár a kék-fehérek birtokolták a labdát, a 20-30 méteres oldal-, illetve mélységi passzok olyan erőtlenre sikeredtek, hogy a vendéggárda futballistáinak mindig maradt elég idejük a közbelépésre.
Az 57. perc érdekes eseményt hozott: az MTK térfelén bekapcsolt a játéktér automata öntözőrendszere, ám az illetékes szerencsére szolgálatban volt, és a rövid szünet után folytatódhatott az összecsapás… Ezután Torghelle Sándor fejese jelentett némi izgalmat, ám a szerencse ezúttal is azt pártolta, aki többet tett érte, mert míg a magyar támadó fejese a kapufán csattant, addig Sztilian Petrov rúgott pimasz gólt, olyat, amilyet csak a grundokon szokás. A hátralévő percek olykor szemtelenül könnyed, pimasz skót futballt hoztak, és tulajdonképpen csak az volt a tét, hogy Martin O'Neill által trenírozott legénység visszaadja-e a 39 évvel ezelőtti, 4:0-s vereséget.
Visszaadta…

Hangulatjelentés a mérkőzésről

Percről percre

3. perc: Csaknem három percig tartó Celtic-támadás után Petrov lőtt 20 méterről, félfordulatból, de Végh Zoltán biztosan húzta le a kapu közepébe tartó labdát.
5. perc: Füzi bal oldalról küldött beadása után Zavadszky nem tudott kapura fordulni, ám a labda éppen Halmai elé került, aki 23 méterről alig suhintott a léc fölé.
17. perc: No, ez nem hiányzott… Halmai rosszul számította ki egy labda ívét, csupán a levegőbe fejelt, és így Larsson került lövőhelyzetbe a tizenhatos sarkánál: a skótok svéd légiósa nem erőből oldotta meg a feladatot, hanem észrevette, hogy Végh Zoltán kint áll a kapujából, és jobbal zseniálisan emelte a kapu közepébe a labdát…
0–1
36. perc: Az MTK tizenhatosának jobb oldalán Sutton ügyesen fordult le Juhászról, nagyon éles szögből, tíz méterről előtte a labdát, ám Végh Zoltán még lábbal védeni tudott. Balszerencsére a labda éppen Agathe elé pattant, akiről Rednic "mérföldekkel” maradt le, így a Celtic középpályása jobbal öt méterről nyugodtan gurított a kapuba.
0–2
39. perc: Négy skót vitte két magyar védőre a labdát, Thompson balról kapura akart lőni, ám ez a kísérlet inkább beadásnak felelt meg. A másik oldalon ugyanis érkezett Larsson, és berobbanva, estében hat méterről épphogy a kapu mellé kanalazott.
48. perc: Az MTK első kapura lövése Zavadszky nevéhez fűződik, aki 25 méterről lőtt, és így Douglas végre munkát kapott, magához édesgette a kapu közepébe kívánkozó labdát.
57. perc: Kísértett az egykori MTK–Rosenborg meccs emléke: akkor az elromlott villanyvilágítás miatt szakadt félbe a BL-selejtező, míg most egy csap önállósította magát, és kitört a pálya közepén. A látványos zuhatagot hamar lecsendesítették, így nem kellett újrajátszani a meccset…
68. perc: Végre valami: Szabó Ottó a bal oldalról kanyarította középre a labdát, Torghelle magasabbra ugrott Valgaerennél, és ügyesen fejelt a kint álló Douglas felett kapura, ám a skót kapus helyett a léc mentett.
69. perc: Odaát sajnos jobban ment… Thompson adott "kötényt” Juhásznak, az MTK tizenhatosának jobb oldalán, és csakúgy mint a második gól előtt, éles szögből lőtt, de Végh Zoltán megint bravúrral mentett. Fájdalom, a labda újfent egy skót, azaz ezúttal bolgár elé került, és Petrov hat méterről jobbal a kapu közepébe emelt.
0–3
91. perc: A slusszpoén sem maradt el: a folyamatos Celtic-támadások egyike alkalmával Larsson futott el a jobb oldalon, pontosan ívelt középre, és az érkező Sutton hat méterről remek mozdulattal, előrevetődve fejelte a labdát a kapu jobb oldalába.
0–4

Mestermérleg

Egervári Sándor, az MTK Hungária vezetőedzője:
"Egy álommal kevesebb… Nem úgy alakult a találkozó, ahogy terveztük, gyorsabban jött ki a két csapat közti különbség, mintsem azt várni lehetett. Az első két gól elkerülhető lett volna, azután pedig a hitünket veszítettük."

Martin O’ Neill, a Celtic vezetőedzője:
"Örülök annak, hogy jól játszva megnyugtató előnyt szereztünk a visszavágóra. Ez a párharc azonban két mérkőzésből áll, és nekünk azt kell szem előtt tartani, hogy az ellenfelet nem lebecsülve küzdjünk a hazai közönségünk előtt is."

Fény és árnyék

Ennyi zöld-fehér sál, mez, zászlócska talán karácsonykor fogyott utoljára. A skót gárda drukkert tudniillik bevetették magukat a Ferencváros ajándékboltjába, és gyakorlatilag az összes ereklyét felvásárolták. Jó néhány vendégdrukker aztán az üzletből kifelé jövet ért meglepetés: a magyar futball éppen arra sétáló Császára, azaz idősebb Albert Flórián mosolygott rájuk. A Celtic hívei kihasználták a ritka lehetőséget, és a Skóciában is nagyra becsült futballistalegendát ölelgetve készítettek emlékül néhány fotót.

Lehangoló, szomorú, szégyenteljes – de egyáltalán nem meglepő! A Ferencváros néhány "szurkolója” ugyanis megjelent a Puskás Ferenc-stadion lelátóján és egy Celtic-zászló mögött megbújva szinte megállás nélkül biztatta a Fradit, valamint a skót gárdát. A vendégek góljainál felállva ünnepeltek, vígan daloltak, miközben arra is volt példa, hogy az MTK Hungária védelmét erősítő Molnár Zoltánnak az édesanyját szidták. Az ember ült a lelátón, fogta a fejét, és szó szerint is rosszul volt ezeknek a viselkedésétől…