Most kell óvatosan bánni a szavakkal&Sőt, amolyan felvezetésként kezdjük is mindjárt kis emlékezéssel, lévén az Újpest nem is olyan régen, a Magyar Kupa előző kiírásában is elkönyvelt már egy kínos kudarcot, amikor 2002. november 6-án a legjobb 32 csapat között az NB III-as Tápiószecső búcsúztatta a lilákat a sorozattól.
Tamási Zoltán nem nézi jó szemmel, ha valaki nem tesz meg mindent az Újpestért (fotó: Farkas József)
Tamási Zoltán nem nézi jó szemmel, ha valaki nem tesz meg mindent az Újpestért (fotó: Farkas József)
Múlt pénteken újabb folt esett az újpestiek becsületén, mert, és ezt ne szépítsük, egy jóval szerényebb képességű együttes ellen igenis szégyen a kiesés. Ez persze szemernyit sem von le az NB II-es Kaposvölgye VSC Nagyberki országraszóló sikeréből, a hazaiak végig fegyelmezetten és lelkesen futballozva megérdemelten jutottak tovább a kupában. Azt azonban véletlenül se feledjük, hogy tavaly tavasszal, a győri fináléban hódította el legutóbb a Magyar Kupát az Újpest. Friss emlék, ahogy Tamási Zoltán az ETO stadionban magasba tartja a győztesnek járó díszes serleget, miközben a többiek már pezsgővel locsolják az akkori csapatkapitányt… Csak érdekességként jegyezzük meg, pénteken is Tamási volt a gárda kapitánya, hiszen a vírusos fertőzéssel bajlódó Kovács Zoltán nem lépett pályára Nagyberkiben. S tudják mit, legyünk őszinték, az Újpestnek az elmúlt években nem volt igazán bajnokesélyes csapata, éppen ezért a lilák számára talán elérhetőbbnek tűnt egy kupagyőzelemmel teljesíteni a szurkolók által elvárt minimumot, vagyis a nemzetközi szereplést. Ez sikerült annak idején Győrben, majd ezt bukta el az Újpest Tápiósze-csőn, s most Nagyberkiben… Bár való igaz, Mezey György szakmai igazgató együttesét idén az esélyesek közé sorolják a bajnokságban. Az Arany Ászok Ligából eddig csupán három forduló telt el, a lila-fehérek két győzelem mellett egy figyelmeztető vereséget már elszenvedtek a Soprontól (1–3), s erre jött a mostani rémálom. Nagy baj nincsen természetesen, de a kínos vereség emlékével azért meg kell majd birkóznia vezetőnek, játékosnak és szurkolónak egyaránt. "Szégyen és gyalázat a kupából való kiesésünk – mondta Tamási Zoltán. – Ezt nem is lehet szépíteni, hiszen egy harmadosztályú csapatot akár mezítláb játszva is meg kellett volna vernünk. Állítom, nem kezeltük le az ellenfelet, egyszerűen arról van szó, hogy nem tudtunk gólt szerezni az első félidőben, és ahogy telt-múlt az idő, egyre idegesebbek lettünk, míg a hazaiak találtak két gólt, ami csak lelkesebbé tette őket. Ez a kudarc a csapat kudarca, amire nem lehet magyarázatot adni. Az Újpesthez méltatlan teljesítményt nyújtottunk, ez még egyszer nem fordulhat elő, noha jól tudom, tavaly is ezt mondtuk, amikor a Tápiószecső búcsúztatott minket… A hazafelé tartó úton végig néma csöndben voltunk, mindenki magába roskadva ült a buszon, szinte egymáshoz sem szóltunk. Engem annyira megviselt a kiesés, hogy otthon még a családommal is összevesztem… Annyit azért elmondanék még minderről, hogy talán egy-két embernek végre meg kellene értenie, mit is jelent Újpesten futballozni.” Bár lapunkban már napok óta próbáljuk megszólaltatni, Mezey György szombaton és vasárnap is kikapcsolva hagyta mobiltelefonját, a hétfői edzésen pedig egyéb elfoglaltsága miatt (a szakmai igazgató egy kaposvári UEFA-képzésen tartott előadást) nem tudott jelen lenni. Úgy tudjuk, Mezey keddre hosszabb elemzést készít a vereség lehetséges okairól, s egy értekezlet keretében a játékosokat is felelősségre vonja majd, ugyanakkor az még nem dőlt el, hogy kapnak-e pénzbüntetést Szanyó Károlyék. A tréninget amúgy Sarlós András pályaedző vezényelte le, aki alaposan megdolgoztatta a játékosokat. Két hír még a Megyeri útról. Egy: megváltozott a lilák szerdai edzőmérkőzésének kezdési időpontja – az Újpest ezek szerint 11 órakor lép pályára Vácott. Kettő: úgy tudjuk, meghiúsult Horváth Ferenc portugál szerződése, mivel egyes, Portugáliából kapott információk szerint letartóztatták klubja, az Uniao Leiria elnökét.