Most már jöhet a remeteélet

– Elegáns megoldás. Ha úgy akarja, húzhatta volna még két hétig, hiszen szerződése szerint csak hat, alsóházi pozícióban eltöltött forduló után küldhették volna el, és a hatodik játéknap szeptember tizenharmadikán lesz.
– Nem lett volna értelme. Egy ideig bíztam abban, hogy a csapat az igencsak rossz kezdet után kilábal a hullámvölgyből, ám Debrecenben a tizenkettedik perc eseményei után, amikor Bardi Gábor kapust kiállították, egyértelművé vált: az égiek sem akarják, hogy forduljon a kocka.
– Ha csak a piros lapokat nézzük: öt meccsen négy alkalommal kellett emberhátrányban futballoznia a ZTE-nek…
– …és mindeközben tizenöt sárga lapot is gyűjtöttünk.
– Idegesek voltak a labdarúgók?
– Érződött a feszültség. Nehéz volt elviselni a sikertelenséget, főleg azok után, hogy egy esztendővel ezelőtt, még a Manchester United legyőzését követően az egész megye rajongását érezték a játékosok.
– Mondják, anyagi problémák is voltak, vannak a klubnál, márpedig ez nem megnyugtató…
– Ez is egy ok a sok közül, de ezzel csak a tavasszal szembesültünk. Igaz, már tavaly nyáron sem tudtunk annyit áldozni az erősítésekre, mint amennyit szerettem volna. Ha nem az anyagi részéről beszélünk, tavaly szeptembertől volt érezhető, hogy problémák lehetnek. Tetézte mindezt az eredménytelenség, az idegesség és a kiállítások, nem beszélve a nullapontos szereplésről. A görcsösség miatt döntő szituációkban rendre alulmaradtunk, pedig lehetne akár hét pontunk is.
– De nincs. A vasárnapi találkozó előtt volt egy sejtelmes mondata, amely szerint vereség esetén át kell gondolnia a jövőjét. Akkor már tudta, hogy adott esetben feláll?
– Már a múlt héten megbeszéltem Nagy Ferenc menedzserrel, hogy ha kikapunk Debrecenben, beadom a lemondásomat. Vagyis a válaszom a kérdésére egyértelműen igen.
– Nem lehetett könnyű dolga: a keretben csupa nehezen kezelhető labdarúgó szerepelt, elég lehet Urbán Flórián, Szamosi Tamás, Molnár Balázs, Egressy Gábor vagy Kenesei Krisztián nevét említeni. Kívülről úgy tűnik: az első évben, amikor mindenki bizonyítani szeretett volna, nem volt semmi probléma, a Manchester United legyőzése után viszont már akarat helyett akaratgyenge futballistákat láthattak a szurkolók.
– Ha a külső szemlélők így látták, azt el kell fogadnom, jómagam viszont ez ügyben nem szeretnék véleményt alkotni.
– Akkor más: nyílt titok volt, hogy az időközben Kínába szerződött Kenesei Krisztiánnal nem volt felhőtlen a viszonya.
– Semmivel sem volt több problémám vele, mint a többi, úgymond sztárjátékossal.
– Diplomatikus a válasza… Csakhogy azt is beszélik, Vincze Ottóhoz gyakorlatilag csak ön ragaszkodott a leigazolása óta.
– Való igaz, a külföldi tapasztalatai miatt kértem a szerződtetését, és mivel bíztam benne, nekem fáj a legjobban, hogy nem tudott úgy teljesíteni, ahogy az tőle elvárható lett volna.

– Fáj a zalaegerszegi búcsú is?
– A várostól nem köszönök el. A gyermekeimnek elkezdődött az iskola, most már nem szeretnénk átiratni őket másik helyre, és a lakásom is egy évre előre ki van fizetve. Ráadásul a budapesti üzleti ügyeim is működnek nélkülem, elég havonta egyszer a fővárosba mennem.
– Mihez kezd majd Zalaegerszegen? Éli a vidéki emberek megnyugtató életét?
– Valahogy úgy.
– Nem lesz szokatlan mindez?
– Amikor a Pénzügyőrnél dolgoztam, egy amatőrcsapattal foglalkoztam, azaz akkor sem voltam reflektorfényben. Szeretem a nyugalmat és a csendet.
– Idegenkedett az elmúlt évek felhajtásaitól?
– Maradjunk annyiban: a magyar futball frusztráló, nem árt néha megpihenni, feltöltődni.
– Az is közrejátszott maradásában, hogy a városban továbbra is szeretik?
– Tény, emelt fővel végig merek sétálni az utcán. Eddig még senki nem kötött belém.
– Gondolom, ha egy kecsegtető ajánlat érkezne, átgondolná, visszatérjen-e.
– Jobban én sem fogalmazhattam volna meg: átgondolnám – ez a tökéletes kifejezés.
– Azért a ZTE meccseire csak kijár majd.
– Persze, ha lesz hozzá kedvem…
Bozsik Péter a jövőben a Mihalecz István edzette együttes mérkőzéseit látogathatja, ez dőlt el a csapatot működtető részvénytársaság igazgatóságának hétfő esti ülésén. Az egerszegiek új vezetőedzője, Mihalecz István 1972-től tizenegy éven keresztül a ZTE futballistája volt, 280 mérkőzésen lépett pályára a csapat színeiben. Később utánpótlásedző lett a Saváriánál, s a Zalaegerszegen kívül dolgozott Pakson, a Matáv Sopronnál, a Haladásnál, Nagykanizsán, és legutóbb három évig Bükön tevékenykedett sikeresen. A szakembert a felkérés némileg váratlanul érte, ám készséggel nyilatkozott lapunknak:
"Ha a ZTE név szóba kerül, akkor mindig jobban megdobban a szívem – mondta Mihalecz István. – Azt hiszem, ez természetes is, hiszen játékosként és edzőként csaknem két évtizedet töltöttem a klubnál. Az élvonalban dolgozni számomra mindig nagy megtiszteltetést jelent, ezért az egerszegiek megkeresése jólesett, de azt is tudom, hogy nagy kihívás vár rám. Tisztában vagyok a csapat játékosainak képességével, hiszen néhány labdarúgó kivételével jól ismerem a gárdát. A feladatunk nem lesz könnyű, remélem, tudok majd segíteni az egyesületnek és a futballistáknak is. Kedden már munkához látunk, szerdán pedig fontos mérkőzés vár ránk: a Magyar Kupát nagyon komolyan vesszük, éppen ezért a Tatabánya elleni idegenbeli meccsre, amenynyire csak ilyen rövid idő alatt lehet, szeretnénk úgy felkészülni, hogy sikerrel vegyük az akadályt, és továbbjussunk.”