Talán Anettka még segíthetne

Vágólapra másolva!

2003.09.21. 20:25

Címkék

Képzeljük azt, hogy előre tudjuk a hét végi forduló összes eredményét, s hogy minél több gólt láthassunk, országjáró túrára indulunk. Elismerem, fantáziánkat alaposan meg kell mozgatni, mert egyfelől kevés jövőbelátó emberről tudunk, másrészt nem sokkal több olyan polgárt ismerünk, aki magyar bajnokik miatt utazná körbe a fél országot. Ám most vizionáljunk ha már a televízió nem segít , hogy láthassuk az Arany Ászok Liga mérkőzéseit.

Számok, adatok tükrében: emelkedett a nézôszám

Bár az elôzô fordulóhoz képest emelkedett a gólok száma – az Arany Ászok Liga hetedik körében összesen 12 alkalommal találtak be a játékosok, míg ez a szám legutóbb kilenc volt –, ennek ellenére a kétgólos mérkôzésenkénti átlagra így sem lehetnek túl büszkék a csatárok. Ráadásul a fejüket ezúttal egyáltalán nem használták, hiszen egyetlen gól sem született bólintás nyomán. Ezzel szemben volt két tizenegyes: az egyiket a soproni Tóth Mihály, a másikat a zalaegerszegi Radu Sabo értékesítette, ennek ellenére mindkettôjük csapat vereséget szenvedett, ráadásul hazai pályán. Velük szemben a forduló egyetlen szabadrúgásgóljának elérôje, az MTK-s Czvitkovics Péter gyôztes találatot szerzett.
Ami a lapokat illeti, ebbôl viszont sajnos bô volt a termés: összesen 32 sárga és három piros lapot osztottak ki a játékvezetôk. A Hungária körúton és Megyeri úton volt igazán kemény a csata: a Hidegkuti-stadionban hét sárga és egy piros jelezte ezt, míg a IV. kerületben hat sárga és két piros lap kellett a fegyelmezéshez.
A nézôszám viszont több mint ötszázzal emelkedett átlagosan, mert amíg a 6. fordulóban 3400 volt mérkôzésenként, addig most csupán huszonhéttel maradt el a négyezertôl.

Szóval: péntek, munkaidő vége, autóba vágjuk magunkat, s Debrecen felé vesszük az irányt – csakúgy, mint tette azt a PMFC labdarúgócsapata. Szentes Lázár együttese győzött ugyan, de a bajuszos mesternek van gondja bőven: a szóbeszéd szerint a játékosok nincsenek elragadtatva tőle, pedig az összefogásra most nagy szükség lesz, elvégre hét közben UEFA-kupa-meccsen a horvát Varteks ellenében kellene megalapozni a továbbjutást. Pécsett továbbra sincs pánik, a fiatal edzőgeneráció egyik legtehetségesebb edzője, Nagy Tamás munkáját elismerik a városban, s állítják, egy debreceni vereség még belefér, főleg, hogy játékban semmit sem romlott a teljesítmény. Mivel Marius Sumudica góljával nyert a Debrecen, képzeletbeli utazásunk első állomásán egy góllal "lettünk gazdagabbak”, szombaton viszont nagyobb szerencsével jártunk.
Hála a keleti oldalon fekvő Békéscsabának, amely városban a világítás hiánya és a korai sötétedés miatt már négy órakor bajnokit rendeztek. Nem is akármilyet: a Videoton vendégjátéka négy találatot hozott, no meg egy kisebb balhét. A tehetséges, ám úgy tűnik, olykor az indulataitól is vezérelt Supka Attila összetűzött a játékvezetőkkel – a következmény: kiállítás. A jegyzőkönyv tanúsága szerint állítólag olyan életveszélyes fenyegetések hangoztak el, amely miatt Székely Ferenc partjelzőnek testőröket illene maga mellé fogadnia, a másik oldal viszont azt állítja: az aszszisztens a csabai futballistákat azon testrész megnevezésével illette, amelyet hölgytársaink pikáns estéken favorizálnak… Mindenesetre a pályán lévők nem álldogáltak: két gól itt, két gól ott, vagyis a túra második állomása után öt megtekintett találatnál járhattunk.
És ezzel még nem volt vége: ha a lefújást követően azonnal Budapestre indultunk, a sebességkorlátozás kisebb-nagyobb átlépésével együtt a kezdésre odaérhettünk a Hungária körútra. A Dinamo Zagreb elleni kupameccsre készülő MTK a forduló rangadójává előlépett összecsapáson fogadta a Balaton FC-t, s a bíró itt is főszerepet játszott: a mérkőzés egyetlen találata egy vitatott szabadrúgásból született.
Ez így összesen tehát hat találat, elvben a fizika törvényeit is betartva maximum ennyi gólt láthatott a szerencsés (?) futballszurkoló – pontosan a felét annak, mint amennyi a fordulóban született. (Megjegyzendő, a meccsenkénti kétgólos átlag ugyanúgy nem európai szintű, mint labdarúgásunk.)
S akkor a többi bajnokiról.
Zalaegerszegen továbbra is nagy a baj, annak ellenére, hogy a tudósítások szerint a Ferencváros ellen már egészen jól futballozott a nullapontos sereghajtó, fájdalom, Tököli Attila mostanra időzítette visszatérését.
És ha már Tököli Attila…
Az FTC hívei reménykedhetnek abban, a távoztát bejelentő, majd mégis visszatérő csatár csak a pályán kívül következetlen. Ha ugyanis tartja magát szokásához, miszerint meccsenként egy gólt vállal, akkor elérkezhet az idő, hogy a Fradi-szurkolók, bizonyítva imádatukat, keresztre feszítik az őt május 30-án bántalmazó vandált…
Sopronban a labdarúgóknak nem kell attól tartaniuk, hogy híveik bokszmeccsre hívnák ki őket, még akkor sem, ha a Győr elleni megyei rangadón hazai pályán szenvedtek vereséget. Vagy megfordítva: Varga Zoltán távoztával azonnal rend lett, ha úgy tetszik, Kiprich József alig másfél hét alatt csodát tett. Amúgy – van ilyen csoda?!
Bár Mezey György szerint Újpesten jó mérkőzést láthatott a csaknem 3000 kilátogató, a stadionban nem sokan osztották a mesteredző véleményét. Hogy utóbbiaknak igazuk lehet, azt bizonyítja: annak ellenére, hogy mindkét gárda tíz-tíz emberrel fejezte be a találkozót, e találkozón nem született gól.
Így telt el tehát újkori futballunk (értsd: a Magyar Labdarúgóliga fennállásának) első, tévéközvetítés nélküli hétvégéje. Megállapíthatjuk, az átlagnéző sokat nem veszített, ám a néhány (száz)ezer érdeklődő kedvéért a helyzet megoldására tennénk egy javaslatot: a kurátorok nevezzék ki tv-elnöknek a korábban e posztra pályázó és a korábban a balassagyarmati futballra is áldozó, így vélhetően focipárti Anettkát, aki a szimpátia miatt bizonnyal átverné a testületen a labdarúgó-közvetítések megvásárlását.
Ha mással nem is, de bennfentesként azzal mindenképpen érvelhetne: a színvonal a magyar pályákon éppen azt a szintet üti meg, amit a néhány műsoron elborzadó néző elvárhat manapság…